• Külföld
Faktor

Új irányt vett a kutatás: vizeletnyomok leplezik le az emberiség fejlődésének szakaszait

Az állattenyésztésre való áttérés idejét lehet meghatározni belőlük.

Egy közép-anatóliai faluban mintegy 10 ezer éve kezdtek el kecskéket és juhokat tenyészteni. Eddig nem tudták, milyen ütemben fejlődött a háziasításuk, míg a régészek fel nem figyeltek a talajban rejtőző vizeletfoltokra.

Egy nemzetközi régész- és geológuscsoportnak az az ötlete támadt, hogy az Asikli Höyük-i újkőkorszaki régészeti lelőhellyel kapcsolatos ismereteiket a különböző talajrétegekben található, vizeletből származó sóminták elemzésével egészítik ki. A kutatók a Science Advances tudományos folyóiratban tették közzé szerdán vizsgálatuk eredményét.

A 14 méter vastag rétegben található különböző üledékeket összehasonlítva meg lehet állapítani a vadászatról és a gyűjtögetésről a mezőgazdaságra és az állattenyésztésre való áttérés, azaz az újkőkorszakra jellemző letelepedés részletes időrendjét.

Megfigyelték, hogy a só koncentrációja az évszázadok alatt növekedett, aminek csak egyetlen magyarázata lehet: egyre több állat és ember jutott egy négyzetméterre. Becsléseik szerint i.e. 10 400 és 10 000 között 5-10-szeresére, míg 10 400 és 9700 között már 10-1000-szeresére nőtt a sókoncentrátum, ami arra utal, hogy a szóban forgó időszakban az itt élő emberek növekvő mértékben támaszkodtak a kecskékre és juhokra, sőt háziasíthatták őket.

A mért sókoncentrátum alapján a kutatók úgy becsülik, hogy a neolitikumi településen naponta átlagosan 1790 ember és állat élt és ürített vizeletet azon ezer év alatt, amíg lakott volt. Az egykori település szemétdombjain olyan magas nitrogénszintet mértek, mint amilyen a modern hizlalókarámokra jellemző.

A régészeknek más, hagyományos módszerekkel szerzett adataik is vannak. A lakóhelyek és bekerített legelők, a szemétdombok, az emberi és állati ürülék nyomai, az állati csontok mind a korabeli emberek letelepedéséről tanúskodnak, de ahhoz nem elegendőek, hogy az évszázadok folyamán tartott állatok számát kiszámolják belőlük.

"Ha egy trágyadombot talál valaki az egyik rétegben, kettőt a fölötte lévőben, ebből nem lehet a valódi számbeli növekedést meghatározni" - mondta az egyik kutató, Jordan Abell, a New York-i Columbia egyetem geokémikus doktorandusza.

A török ásatási helyszín előnye, hogy 10 ezer éve viszonylag száraz, és hasonló helyszíneket hasonló módon elemezve pontosan meg lehet majd állapítani az állattenyésztés, illetve a legelső ember lakta falvak történelmét, feltéve, hogy az elemzéseknek sikerül különbséget tenni az emberi és az állati vizelet között - írja az MTI.

Kommentek:

Top 0