• Belföld
Vági Barbara
Vági Barbara

Világjárvány jöhet az oltásellenesek miatt

Bármikor újra kitörhet egy olyan járvány, amelyben betegek halhatnak meg ha erősödik az oltásellenesség - mondja Ócsai Lajos, az országos járványügyi főosztály idén nyugdíjba ment vezetője. Elfelejtett betegségek jelenhetnek meg újra, például a járványos gyerekbénulás, vagy a kanyaró, ami a hiedelemmel ellentétben egyáltalán nem könnyed gyerekbetegség. Azokban az országokban, ahol sokan nem adatják be a védőoltásokat a gyereküknek már több ezren betegedtek meg, és az elmúlt 2-3 évben egyre többen halnak meg. Ócsai Lajos - aki csaknem 40 évig dolgozott a járványügyben - azt mondja, a migránsválság miatt nem egzotikus betegségektől  kell tartani, hanem olyan megbetegedésektől, amit Magyarországon már el is felejtettünk, pl. a hastífusztól, vagy olyan fertőzésektől, mint például a vérhas vagy a fertőző májgyulladás. De szerinte a HIV-járványt sem úsztuk még meg - csak eddig szerencsénk volt.

fotó: Talán Csaba

fotó: Talán Csaba

EZT IS AJÁNLJUK:

    Miért éppen a járványügy érdekelte?

    1976-ban, amikor végeztem az egyetemen, akkor nem mehetett az ember oda dolgozni, ahová akart, főleg társadalmi ösztöndíjasként.  Ahogy mondták: „irányított volt az elhelyezkedés.” A minisztériumba kellett menni – mi ebben az évfolyamban 13-an voltunk. Az évfolyamtársaim hajba kaptak egy-egy jobb álláson - ott, a minisztériumi irodában. Én mindig is vehemens voltam – fiatal koromban talán még jobban -, és hirtelen elkiáltottam magam, hogy én nem kívánok részt venni ebben a vitában, írják meg, hogy hová mehetek dolgozni, és én ott jelentkezem majd. Meg is írták, hogy Kecskeméten a megyei KÖJÁL igazgatója vár.

    Örült? Vagy nem éppen erre gondolt?

    Én eredetileg is a megelőzésben, a prevencióban szerettem volna dolgozni. Utólag már egyáltalán nem bántam meg, hogy a járványügyi szakterületre kerültem 1976. augusztus 16-án.

    Ennyire pontosan emlékszik a napra?

    Igen, mert meghatározó volt. A KÖJÁL igazgatója valóban várt, és még aznap reggel megkaptam az útravalót tőle. Az öregúr nagyon határozottan ezt mondta:”Ide figyelj, fiam! Egyet jegyezz meg! Én nem azért vagyok itt, hogy megvédjelek, ha elrontasz valamit. Én azért vagyok, hogy ha valamit nem tudsz, akkor - mielőtt nekifognál – kérdezd meg tőlem és ígérem, a legjobb tudásom szerint segíteni foglak. Ha elrontasz valamit, és előtte nem kérdezel, akkor oldd meg magad!” Mit mondjak, 24 évesen nem esett túl jól, de végül az élet őt igazolta.

    Ezek után előfordulhatott, hogy nem kérdezett?

    Volt ilyen… és…hát hogyan is mondjam…jó lecke volt. Soha nem felejtem el, hogy Kiskunfélegyházán a kórházban az egyik konyhai dolgozó fertőző májgyulladást kapott. A jogszabály szerint ki kellett tiltani mindenkit a kórházból, aki közvetlen kapcsolatban állt, vagy állhatott vele – vagyis az összes konyhai dolgozót. Én ki is tiltottam a konyhai személyzetet – annak rendje és módja szerint. Reggel 8 óra volt. Néhány perc múlva keresett a kórház igazgatója, és azt mondta: Lajoskám, kitiltottad a dolgozókat a konyhából? Akkor oldd meg, hogy a 400 beteg, aki a kórházban fekszik, kapjon ebédet. Akkor nem volt még mobiltelefon, és ott álltam, hogy most mit csináljak…Azonnal elrohantam a Honvéd Kórházba, és megkérdeztem az igazgatótól, hogy van-e a tartalékos katonák között szakácsbrigád? Szerencsémre volt. Odavezényelték őket, 10 órakor felvették a munkát, és egy órakor minden beteg kapott ebédet.

    Akkor ezt megoldotta…

    Nos… többé-kevésbé. Ugyanis néhány hétig ezután a katonák főztek… De éppen emiatt kiderült valami. A betegek ugyanis észrevették, hogy például rántott húsból hirtelen jóval nagyobb adagot kaptak…És a túrós lepényen is kétszer annyi volt a túró, mind addig. A reggeli- és vacsora adag viszont kisebb lett.

    fotó: Talán Csaba

    fotó: Talán Csaba

    Miért?

    Mert nemcsak a kórházi szakácsok loptak, hanem a katonák is. Csak mást. A kórházi szakácsok ugyanis nyers húst, túrót, tojást, lisztet…vagyis alapanyagokat loptak. A katonák viszont szalámit, vajat, kenyeret. Amikor a kórházi szakácsok főztek, az ebéd volt kevesebb, amikor a katonák, akkor pedig a hideg élelmiszer.

    Volt-e olyan járvány a 70-es években, ami tömegeket betegített meg?

    Éppen akkor volt egy évekig tartó diftéria járvány. Nagyon veszélyes volt. Életre szóló nyomot hagyott. Több gyerek meghalt azokban az éveken. A diftéria olyan betegség volt már akkor is, ami ellen volt védőoltás. De több telepen nem oltatták be a gyerekeiket torokgyík ellen, mert egyszer egy orvos rosszul adta be a gyereknek a védőoltást, a combcsontba szúrta a vakcinát, és ettől a gyerek lába sorvadni kezdett. Ezután az eset után úgy döntöttek a családok, hogy nem adatják be az oltást. Ekkor indult el egy járvány. Emlékszem, kimentünk a telepre este kilenckor, és hajnali ötig szűrtük a gyerekeket. Közben úgy döntöttem, hogy beszélek a telep vezetőjével, a helyi cigány vajdával, és a leghangosabb asszonnyal. Órákig beszélgettünk. Elmagyaráztam nekik, hogy mi történt, hogy nem az oltóanyag miatt sorvadt el a gyerek lába, hanem azért, mert rosszul adták be az oltást. Sikerült rábeszélnem őket, hogy oltassák be a családok a gyerekeket. Abban állapodtunk meg, hogy két napjuk van arra, hogy eldöntsék, melyik orvos adja be a gyerekeknek az oltást. Két nap múlva a vajda megjelent, és közölte: eldöntötték, azt akarják, hogy én adjam be. Kivert a víz. Berohantam a kórházba, és a gyerekosztály vezetőjének azt mondtam: három napja van, hogy megtanítson arra, hogyan kell csecsemőket beoltani, de úgy, hogy itt nem lehet hibázni. Három éjszakán át tanultam, és utána beoltottam minden gyereket. Három évig csak tőlem fogadták el az oltásokat.

    Ezután lecsengett a járvány?

    Igen, és több gyerek nem halt meg.

    Volt-e olyan, amikor nem tudta, hogy milyen vírus terjed, és honnan indult ki?

    Ó, persze. A 70-es évek végén kitört a Q-láz egy tehenészeti telepen. Természetesen akkor ezt még nem tudtuk, csak annyit, hogy a betegek valamennyien egy tehenészeti telep dolgozói. Egyszerre jelentkezett 10 beteg, 39-40 fokos lázuk volt. Hiába szedték a lázcsillapítót, nem hatott. Akkor leginkább az Amidazophent használták az emberek a láz csillapítására. Ekkor jöttem rá, hogy ha ez a gyógyszer nem hat, akkor ez valószínűleg Q-láz lesz, mert ez rezisztens erre a hatóanyagra. A tetrán volt akkor az egyetlen szer, amivel gyógyítani lehetett ezt a betegséget. De ha nem  kapja meg időben a beteg, akár meg is halhat. Egy-két nap alatt dönteni kellett, tetránt adtunk a betegeknek, és igazam lett: meggyógyultak. Tényleg Q-láz volt. Szerencsére minden beteg meggyógyult, mert tudtuk, hogy mi a kórokozó, és mindenki megkapta a megfelelő terápiát, de töredelmesen be kell vallani, hogy a járványt megfékezni nem tudtuk. A tehenészeti telep 86 dolgozója közül 79 megbetegedett.

    Volt-e olyan járvány, amit emberi gondatlanság okozott, és nagyobb tömegeket érintett?

    Igen, a kilencvenes évek elején a tiszakécskei strandról indult ki egy vérhas járvány. Abban az évben az egész Tisza vonalán végigfuitott ez a fertőzés. Nemcsak a Tiszába, hanem a meleg vizes strandokra is bejutott a kórokozó baktérium, és a strandok vize is fertőződött – erről persze sem a fürdőzők, sem a strandok dolgozói nem tudtak. A vérhas hirtelen nagyon erős hasmenéssel jár. El tudja képzelni, amikor a fürdőzők már nem tudnak kiszaladni a vécére…. Minden medence fertőzött lett. Országosan több mint 4 ezren betegedtek meg hirtelen.

    Kiderült, hogy mitől?

    Nagyon nehéz munka volt. Nyomozni kellett. Titokban. Mert a nyomozáskor kiderült, hogy többen a Tiszába vezették – illegálisan persze- a szennyvizeiket. Többek között állami cégek is. Éppen ezért kellett titokban bizonyítékokat gyűjteni, és csak a vizsgálat legvégén teríthettük ki a lapokat, amikor már minden adat és bizonyíték megvolt. Szerencsére a strandot már a vizsgálat kezdetén lezárattuk a további fertőződések megelőzése miatt.  Nyár eleje volt és elúszott az egész szezon. Arra jöttünk rá, hogy a Tiszába vezetett szennyvizet a folyó áramlata éppen a strand laposabb részére viszi vissza, pont oda, ahol a kisgyerekek és a fiatalok fürdőztek mindig. A Bács megyei közel 800 beteg  nagy része kisgyerek és fiatal volt.

    Nagyon mérgesek lehettek a strandon a vállalkozók, büfések, hogy tönkretették a szezonjukat.

    Én is azt hittem. A járvány vége felé - a "vénasszonyok" nyarán, ami nagyon meleg volt, kimentem a strandra az ezerötös zsigámmal ellenőrizni. Akkor az volt a szokás, hogy ha valakinek valami nem tetszett, kiszúrta a kocsi kerekét. Én felkészültem erre, és négy pótkereket betettem a csomagtartóba. Leparkoltam, és lementem a partra. Mintát vettem, ellenőriztem. Mire visszaértem több vállalkozó állt a kocsim körül. Kiabálni kezdtek velem: mit képzelek, hogy itt hagyom a kocsimat, amikor bármikor, bárki összetörheti, vagy kiszúrhatja a kerekét. Én azt gondoltam, hogy éppen ők lesznek azok, de nem így lett. Őrizték az autómat, ugyanis – bár én tettem tönkre a nyarukat a járvány miatt -, mégis megértették, hogy miért zárattam le kollégáimmal a strandot egész nyárra. Nem szégyellem, elérzékenyültem.

    Most van-e olyan kórokozó, amiről azt gondolja, hogy veszélyt jelenthet?

    Kezdjük a HIV-vel. Magyarországon még nem került be a vírus az intravénás droghasználók körébe. Talán három ilyen beteget regisztráltak, ők is külföldön kapták el, nem itthon. Ha viszont elterjed közöttük Magyarországon, akkor robbanhat a HIV-fertőzöttek száma. Nemcsak a fertőzött tű használata miatt, hanem amiatt is, hogy bódult állapotban nem tudják, hogy…hogyan is fogalmazzam, szóval, hogy kivel mit csinálnak. A szexuális kontrollálatlanság miatt is sokan megfertőződhetnek. Nők is, férfiak is.

    Ezen kívül – és ezzel lehet, hogy egyedül vagyok az országban – azt gondolom, hogy a bevándorlási helyzet miatt veszélyes lehet a hastífusz megjelenése. A bevándorlók higiénés körülményei miatt úgy gondolom, bármikor kitörhet egy ilyen járvány. Nem tudjuk, van-e közöttük kórokozó-hordozó. Nem tudhatjuk, hogy esetleges betegsége idején milyen terápiában részesült, és tudni kell, hogy  tízből egy hastífuszos beteg, ha nem kap időben antibiotikumot, egész életében üríti a baktériumot, és terjeszti. Nem hal bele, de folyamatosan fertőzhet. Azokban az országokban, ahonnan a bevándorlók jönnek, a hastífusz mindennapos betegségnek számít, úgy, mint Magyarországon a 30-as években.  A bevándorlókkal kapcsolatban nem az ebolától, vagy bármilyen egzotikus vírustól kell félni, ugyanis a hosszú út alatt, mire ideérnek, az kiderül, ha valaki hordozza a betegséget. Inkább – véleményem szerint – a hastífusz jelenthet valós veszélyt.

    Azért hallottunk már olyat, hogy Magyarországra is bekerültek egzotikus betegségek. Például a malária.

    Persze, de a malária nem is annyira egzotikus betegség. Még akár az ötvenes években is voltak itthon járványok, és még ma is van  Magyarországon maláriát terjesztő szúnyog. Ráadásul a klíma nagyon kedvez a malária terjedésének. Egyébként az ebola is bekerülhet, például misszionáriusok behurcolhatják. Nincsenek megfelelő védőfelszereléseik, és szakmailag sincsenek felkészülve, hogy terepen dolgozzanak. Ráadásul ma 24-36 óra alatt el lehet jutni bárhová a világon repülővel, vagyis a rövid lappangási idejű halálos betegségeket is pillanatok alatt el lehet hurcolni a Föld egyik végéből a másikba.

    Felkészült-e Magyarország arra, hogy az ilyen – itt kevésbé ismert – betegségeket kezelje?

    A László kórházban minden feltétel adott, hogy az ilyen egzotikus vírusokkal fertőzött embereket elkülönítsék, szakszerű az ellátás és biztonságos. Több kórtermük van, amiből még a levegő is speciális, zárt rendszerben cserélődik. A gond nem ezzel van, hanem azzal, hogy a háziorvos felismerje, hogy ha valaki magas lázzal jelentkezik, annak milyen betegsége lehet. Ha nem veszi komolyan, és elintézi egy lázcsillapítóval, akkor akár napok alatt elindulhat egy járvány. Akármilyen. A járványügyi munka alapja a gyors, határozott, de megalapozott intézkedés.

    Mi a helyzet azokkal a betegségekkel, amelyek ellen már régóta van védőoltás? Egyre többször lehet hallani, hogy megint megjelentek ezek a betegségek.

    Emiatt vagyok a legdühösebb. A védőoltást ellenzők tábora ugyanis egyre nagyobb Európában – és Magyarországon is. Ez pedig nagyon veszélyes. Ha ez elhatalmasodik, igenis újra visszatérnek rég elfeledett járványok, mint a járványos gyerekbénulás, a kanyaró vagy a rózsahimlő.

    Éppen a napokban lehetett olvasni, hogy Ukrajnában többen megbetegedtek járványos gyerekbénulásban.

    Igen, és Tadzsikisztánban is két évvel ezelőtt hétszázan bénultak le – és azt tudni kell, hogy 100 beteg közül mindössze 2-3 gyerek bénul le. Gondolhatja, hogy hányan lettek betegek, és terjesztették a vírust úgy, hogy nem is tudtak róla. De komoly gondokat okoz a kanyaró is. Európa-szerte visszatért a betegség. Már többen meghaltak. Néhány éve Romániában 4 ezer beteget regisztráltak. Bulgáriában 24 ezer beteg volt, és 22 halott. Franciaországban tízezres nagyságrendben betegedtek meg kanyaróban. Németországban is több ezer beteg van évente. Ugyanilyen a rubeola (a rózsahimlő) – ami ugyan enyhébb lefolyású betegség, de ha terhes nő kapja el, minden harmadik gyerek születési rendellenességgel jön a világra.

    Ez azért lehet, mert a védőoltást ellenzők nem oltatják be a gyerekeiket? Vagy azért is alakulhatott így, mert a védőoltás nem biztos, hogy megvéd?

    Egyik védőoltás sem véd száz százalékig. De a kötelező védoltási rendben minden oltóanyagnak jóval 90 százalék felett van a hatékonysága. Magyarországon egyelőre nagyon jó az átoltottság. Úgy szoktuk mondani, hogy ha a a lakosság 95%-a védett, akkor minden rendben van. Ilyenkor ugyanis kialakul az úgynevezett „nyájimmunizáció”. Vagyis az oltottak védik azokat is, akik nincsenek beoltva. Hiszen az oltottak nem kapják el, így a nem oltottakat nem fertőzik. De abba az öt százalékba, akik nincsenek beoltva, beletartoznak azok, akiket valamilyen okból nem lehet oltani, vagy nem reagál a szervezete. Vagyis: nem fér bele az, hogy valaki „hobbiból” ne oltassa be a gyerekét. Ha a 95 százalékos átoltottság csökken, akkor újra terjedhetnek a rég elfeledett járványok.

    Az oltás ellenzői a mellékhatásoktól tartanak.

    Magyarországon egymillió beadott védőoltás után körülbelül 100-125 esetben jelentenek túlzott reakciót. A vizsgálatok után mindig kiderült, hogy ebből a valós szám mindössze 25-30.

    Azért annak a 25-30 családnak fontos, hogy a gyereke ne legyen beteg a védőoltástól.

    Nem lesz beteg tőle a gyerek. Az oltás utáni túlzott reakció azt jelenti, hogy aluszékonyabb lesz a gyerek 2-3 napig, vagy átmenetileg érzéketlenné válik a végtagja. De tartós károsodásról eddig még tudunk.

    Akkor mi az oka az egyre növekvő oltásellenességnek?

    A tudatlanság és a hülyeség.

    Top 16