• Autó
Autószektor

Utánpótlás - Nem mindegy, hogy ülsz be

Naponta több százezren kelnek útnak, hogy a szokásos távolságot leróják az otthon és munkahely között. Üljenek bármennyire is izgalmas autóban, azért bevallhatjuk, ez a napi rutin gyakran fárasztó, és mindenki minél hamarabb szeretne túl lenni rajta, főleg ha munkából hazafelé igyekszik.

Megfigyelték már vezetés közben a sofőröket, vagy a reakciójukat egy közeledési helyzetre? Sok mindent elárul egy ország műveltségéről a nemzet vezetési kultúrája. Mi magyarok tudnánk erről mesélni. Vajon mennyi bátorság kell ahhoz, hogy fiatal autósként belevágjunk, és megbirkózzunk a napi darálóval? A nap, mint nap tapasztatalt vezetői típusokon keresztül próbálom bemutatni a jelenlegi helyzetet, és talán a végére találunk egy optimális megoldást is arra, hogyan kezeljünk mi fiatalok egy-egy közlekedési szituációt.

Biztos vagyok benne, hogy már mindenki találkozott a forgalomban a világ legfontosabb emberével, aki mindig, mindenhová siet, hiszen neki rendkívül bonyolult és gyors az egész élete, és nem veszíthet perceket azzal, hogy az utazással „szöszmötöl”. Mit tegyünk, ha ilyennel találkozunk? Talán a legjobb, ha megpróbálunk minél messzebb kerülni tőle, és tisztes távolságból figyelni partizánakcióját. Valószínűleg ő nem tanulta meg azt az alapszabályt, hogy a közeledés egy olyan mechanizmus, ahol mindenkinek alkalmazkodnia kell a másikhoz, hogy közösen, a szabályokat betartva tudjunk megérkezni úti célunkhoz. Mert igenis egy ideális világban a közlekedés résztvevői egyenrangú félként tekintenek a másikra attól függetlenül, hogy a vezető milyen nemű, vagy milyen kategóriájú autóval közlekedik. Sajnos manapság az autó még inkább státuszszimbólummá vált.

Forrás: Autószektor

Forrás: Autószektor

EZT IS AJÁNLJUK:

    Elég csak megnézni az autópálya belső sávját, ahol szinte folyamatos a nagy értékű autók diadalmenete, akiknek tulajdonosai gyakran minden szabályra fittyet hányva repesztenek úti céljuk felé. Vajon ők tudják, hogy mennyi időt nyernek azzal, ha egy Budapest-Szeged távolságot 10-20km/h-val nagyobb átlagsebességgel tesznek meg a sebességhatár felső küszöbénél? Megsúgom most, hogy időben elenyésző ez a különbség. Főleg ha azt vesszük, hogy útjuk végére sokkal fáradtabban érkeznek meg az állandó gyorshajtás miatt, ráadásul sokkal kedvezőtlenebb lesz az üzemanyag fogyasztásuk is. Persze a világ legfontosabb embereinek ez belefér.

    De ha belegondolnának abba, hogy a sietséggel a saját életük mellett másokét is kockáztatják, amire senkinek nincs felhatalmazása, akkor lehet, hogy kevésbé kapkodnának. A fiatal vezetőknek nagyon rossz példát mutatnak a száguldó sofőrök, hiszen azt sugallják, hogy a szabályokon felül lehet kerekedni, azt lehet egyedileg is értelmezni, és a mindenek felettiség egy menő életforma. Szerintem, és remélem, hogy a hozzám hasonló korban lévők szerint is, az az élet igazi császára, akinek sikerül tökéletesen megszerveznie az életét, és nem az utazással próbálja behozni az esetleges lemaradást.

    Persze nem csak az állandó száguldozókból lehet elege az autósoknak. A legjobban idegesítő autóvezetők között az úgynevezett „tötymörgők” is előkelő helyet foglalnak el. Miről lehet őket felismerni? Általában mindenhol a megengedett sebességhatár felével közlekednek, mozgásuk labilis, és kiszámíthatatlan, minden közlekedési szituációra erőteljes fékezéssel, és hatalmas reakcióidővel reagálnak. A különböző forgalmi helyzeteket szinte soha nem tudják időben felmérni, így őket szinte mindig hatalmas kocsisor követi. Sajnos a legrosszabb, hogy nem tudják felmérni saját képességüket, és nem is tudják magukról, hogy mennyire balesetveszélyesen közlekednek. Mert nem csak a notórius gyorshajtók okoznak balesetet, hanem az örök mazsolák is ugyanolyan potenciális veszélyforrást jelentenek a hétköznapokban azzal, hogy teljesen más dimenzióban közlekednek, mint a többiek. Tehát ha a szárnyait próbálgató fiatal pilóta azon kapja magát, hogy a városi 50km/h-át is soknak érzi, nem tudja követni az autó körül történő eseményeket, és félszegen mer csak sávot váltani, akkor itt az ideje beiratkozni még néhány plusz órára, vagy elmenni egy lezárt pályára, ahol újra gyakorolhatja a kérdéses manővereket. Persze beismerni saját hibáinkat az egyik legnehezebb dolog életünkben, és természetesen mindenre találhatunk megfelelő kifogást. De talán kezdőként még erősebb impulzusként érhet bennünket az újdonság varázsa, amit a vezetés jelent, és ha nem kapjuk meg idejekorán a megfelelő alapokat, akkor a rossz beidegződések miatt később már sokkal nehezebben tudunk javítani, fejleszteni, vagy változtatni az alapvető járműkezelési technikánkon.

    Forrás: Autószektor

    Forrás: Autószektor

    A két leggyakoribb típuson kívül is találkozhatunk még számtalan egyéb vezetővel, aki így vagy úgy, de egyéni értelmezésként fogja fel az autóvezetést, és a KRESZ szabályait. De ha belegondolunk abba, hogy minden deviáns sofőr valami belső konfliktusát, vagy korábbi érzelmi sérülését viszi magával, és vetíti ki egy agresszív, vagy csiga sofőrré alakulva, akkor duplán is megéri már csírájában tenni ez ellen. Mondjuk néhány plusz órával, akár már jogsival a zsebben is. Hiszen hosszú távon mindenkinek az a jó, ha az élet minden területén kiegyensúlyozottan alkothat, beleértve az autóvezetést is. Ha pedig őszintén elvégzünk magunkban egy rövid önismereti tréninget, hamar rájövünk majd hiányosságainkra. Tenni ellene pedig sokkal könnyebb, mint egy életen át viselni az agresszív, a bunkó, vagy a tötymörgő jelzőket. Mert egy jó sofőr is holtig tanul. Talán mindennap még így sem sikerülhet igazán kiegyensúlyozottan volán mögé ülni, de ha kizárjuk magunk mellől a stresszt, odafigyelünk egymásra, és nem keressük a feszültséget, akkor minden játszmát mi nyerhetünk majd a nagy közös autós társasozás végén. A győzelem pedig a legédesebb: Minden este épségben hazaérni.

    További cikkekért látogasson el az Autószektor oldalára

    Kommentek:

    Top 16