• Kultúra
Verasztó Annamária
Verasztó Annamária

Túlélte íróját a tetovált lány

Az eredeti svéd mű megjelenésével egy időben került a magyar könyvesboltokba a Millennium-trilógia régóta várt folytatása, az Ami nem öl meg című regény. Bár számítani lehetett a rajongók töretlen érdeklődésére a különleges személyiségű Lisbeth Salander, illetve a tényfeltáró riportjairól híres Millennium folyóiratot szerkesztő Mikael Blomkvist újabb nyomozásai iránt, a regény fogadtatása ellentmondásos.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy illő, lehetséges vagy érdemes-e továbbgondolni (és -írni) mégoly népszerű karakterek történetét az őket megalkotó szerző halála után, ahogyan most David Lagercrantz svéd író, újságíró folytatta a Millennium-sorozatot, a 2004-ben meghalt Stieg Larsson irodalmi örökségét. A helyzet ráadásul több szempontból is rendhagyó, hiszen Stieg Larsson már nem érhette meg trilógiájának világsikerét sem: az első kötet, A tetovált lány, 2005-ben, Larsson halála után 9 hónappal jelent meg és vált világszerte bestsellerré. A második és harmadik kötet szintén nagyon népszerűnek bizonyult, és a trilógia svéd filmfeldolgozása után már az amerikai verzió nyitóepizódja is elkészült.

Mivel az 50 évesen, szívrohamban meghalt szerző eredetileg 10 kötetesre tervezte a sorozatot, bizonyos megközelítésben az ő akarata teljesül azzal, hogy idén annak új darabja kerül a polcokra. A jogok az író családjának birtokában vannak, ők pedig David Lagercrantzot kérték fel, hogy készítse el a negyedik részt. Így a korábban főként életrajzi könyveket író Lagercrantz a család támogatásával dolgozhatott a regényén – sokszor extrém óvintézkedések közepette, nehogy a sztorinak bármilyen fordulata kiszivárogjon a megjelenés előtt. Stieg Larsson egykori élettársa, Eva Gabrielsson viszont, aki harminc évet élt le az író mellett, több helyen élesen bírálta Larsson családjának döntését. Egy helyütt nemcsak idióta dolognak nevezte, hogy éppen Lagercrantzra esett a választás, de azt is állítja, hogy Stieg Larsson laptopján 200 elkészült oldal áll az általa is tervezett, de befejezetlenül maradt negyedik kötetből, ami semmilyen módon nem kapott helyet az új író művében.

EZT IS AJÁNLJUK:

    Miközben most elsősorban az olvasók feladata eldönteni, hogy David Lagercrantz mit őrzött meg és vitt tovább a meggyőződésesen antirasszista és a nőket érő erőszak ellen küzdő Larsson szellemiségéből, összegyűjtöttünk néhány példát arról, amikor irodalmi hősök hasonlóképpen túlélik az alkotót. Mint ebből is látszik, ez a jelenség cseppet sem ritka, és sokszor nem mentes a vitás kérdésektől.

    Minden idők egyik legnagyobb romantikus klasszikusának, az Elfújta a szélnek olvasói mindig is valósággal követelték a folytatást. Az 1936-ban megjelent regény írója, Margaret Mitchell több szálat elvarratlanul hagyott a befejezésben. Olyan ponton hagyta abba a történetet, ahol kérdéses, hogy a főszereplő szerelmesek egymásra találnak-e még valaha, ebbe pedig a happy endre éhes közönség nem törődött bele egykönnyen. Mitchell nem volt hajlandó folytatást írni a regényhez, sőt, nyilatkozataiban inkább arra hajlott, hogy eloszlassa olvasótáborának Scarlett és Rhett örök boldogságáról szőtt reményeit.

    Az óhajtott befejezés mégis megszületett. Igaz, több, mint fél évszázaddal később, Scarlett címen, már Alexandra Ripley tollából. A kiadó ezen a folytatáson kívül még két továbbit hagyott jóvá: Donald McCaig 2010-ben Rhett Butler szemszögéből írta le az eseményeket, illetve előzményregénye - egy úgynevezett prequel - 2014-ben jelent meg. Azt viszont már komoly pereskedés követte, amikor 2001-ben Alice Randall a család birtokán dolgozó rabszolgák szemszögéből írta újra a történetet. A jogi vitát végül az a döntés zárta le, hogy a Wind Done Gone című regényt hivatalosan is paródiának minősítették, így annak megjelentetése nem sérthetett szerzői jogokat.

    A hivatalosakon túl azonban a népszerű történetnek számos nem hivatalos folytatása és előzménye is napvilágot látott. Ezen a téren éppen a magyarok voltak a legaktívabbak. A hangzatos Audrey Dee Milland írói álnév alatt publikált 8 Scarlett-regény szerzőit ugyanis inkább a fordító címszó alatt kell keresni ezekben a kötetekben. Közülük Nemes István író az, akinek saját honlapján is olvasható, hogy több esetben őt rejtette az álnév. A 90-es években még bevett gyakorlatnak számított, hogy magyar szerzők írásait így tüntessék fel angol eredetiből készített fordításoknak, ezt azonban mostanra már tiltja a törvény.

    Még egy olyan igencsak egyéni hangú író, mint Douglas Adams fő művének folytatására is vállalkozott valaki. Adams, Stieg Larsson-hoz hasonlóan, szívrohamban halt meg, és már nem volt lehetősége befejezni a Galaxis útikalauz stopposoknak című, ötrészes sci-fi „trilógiájának” tervezett hatodik darabját. A helyzet másban is emlékeztet a Millennium-sorozatéra. Adams ugyanis akkoriban A kétség lazaca című művén dolgozott, amelyet félretett, és azt nyilatkozta, hogy annak számos ötletét, kissé átdolgozva, sokkal inkább egy Galaxis útikalauz-folytatásként tudná elképzelni. Amikor a halála után özvegye, Jane Belson az ír Eoin Colfer-nek adott engedélyt a hatodik rész megírására, az író végül nem hasznosította A kétség lazacának elkészült részleteit. A Ja, és még valami...-ben egy másik, de szintén Adams korábbi nyilatkozataiból ismert koncepciót követett, és a könyv sikere ellenére kijelentette, hogy több folytatást nem szándékozik írni.

    Ahogy a filmvásznon is több színész alakította már a legendás 007-es ügynököt, James Bondot, úgy a történeteit is többen vetették papírra. Bár a köztudatban a figura megteremtőjének, Ian Fleming-nek neve él elsősorban, halála után öt további író jelentetett meg Bond-történeteket. Köztük volt például a huszadik század egyik legkiválóbb komikus regényírójának tartott Kingsley Amis is – igaz, Robert Markham álnéven.

    Hasonlóan James Bondhoz, egy másik népszerű ügynök, Jason Bourne is túlélte a szülőatyját: Robert Ludlum örökébe Eric van Lustbader lépett, és a mai napig ír folytatásokat Ludlum Bourne-regényeihez. Előfordul az is, hogy az „örökség” szó valóban szó szerint értendő: Frank Herbert sci-fi klasszikusát, a Dűnét még ő maga bővítette regényciklussá, de a befejezést már nem tudta megírni. Sokáig kérdés volt, hogy az olvasók ezzel kapcsolatos hiányérzetét enyhítheti-e valaki, méltó lehet-e bárki a feladatra. Végül Frank Herbert saját fia, Brian vállalkozott arra, hogy az édesapja utólag megtalált jegyzetei alapján elkészítse a folytatást írótársával, Kevin J. Andersonnal. Az szerzőpáros később a ciklus befejezésen kívül további műveket is írt, hogy életben tartsák a Dűne különleges világát.

    De az irodalomban arra is akad példa, hogy egy mű egészen új olvasóközönségre találjon a folytatások és újragondolások révén. L. Frank Baum legendás Óz-birodalma új tartalommal telítődött, amikor Gregory Maguire komoly társadalmi és pszichológiai érzékenységgel értelmezte teljesen újra a gonosznak elkönyvelt nyugati boszorkány történetét. Maguire művének, a Wicked-nek (magyar fordításban: A boszorkány) azóta nemcsak több folytatása, de musical-változata is készült.

    Top 16