• Belföld
Faktor

Tragédia augusztus 20-án: így látták a résztvevők

Idén van a 2006-os augusztus 20-ai tragédia 10. évfordulója. Az események rengeteg embert érintettek, hiszen nagyjából 1,5 millióan mentek ki, hogy megnézzék az ünnepi tűzijátékot, de végül menekülniük kellett.

2006. augusztus 20-án másfél millió ember gyűlt össze, hogy megnézze a tűzijátékot. A viharjelzés ellenére senki sem számolt azzal, hogy tragédiába torkollik az ünnep.

Pontban 9 órakor csapott le a vihar, de akkor már nem nagyon volt menekvés. Hárman a helyszínen meghaltak, de olyanok is vannak, akik egész életükben magukon viselik a következményeket.

Az áldozatok egyike egy 12 éves kislány volt. Rá és egy 30-40 év körüli férfira a budai rakparton dőlt egy fa, és agyonnyomta őket. A harmadik áldozat egy idősebb hölgy volt, aki a pesti rakparton nézte volna a tűzijátékot. Ketten a kórházban veszítették életüket.

Előtte sosem történt még ekkora katasztrófa az ünnepen. Sok embernek eltört valamelyik csontja, megsérült a feje, de olyan is volt, akinek a szemét szúrta át valami.

Az emberek pánikolva menekültek, sokan aluljárókban és kapualjakban kerestek menedéket, de voltak, akik a közeli, Duna-parti szállodákban, a Hotel Marriott-ban és a Hotel Intercontinentalban várták az égiháború végét.

A Faktor elment, és megkérdezte a szállodák dolgozóit, hogy ők hogyan emlékeznek arra az estére. Két biztonsági őr elmondta, hogy mindketten ott voltak 2006-ban, de nem nyilatkozhatnak. Távozásunkkor azért még utánunk szóltak:

Reméljük nem ismétlődik meg!

Az ügyben kerestük a hotel PR menedzserét is, de ő is ezt mondta:

nem áll módunkban a témában nyilatkozni.
Ez nem az a tűzijáték.

Ez nem az a tűzijáték.

Az egyik hotel dolgozója egy név nélküli fórumon írta meg, hogyan élte át az egészet - munka közben:

Én egy 5 csillagos szállodában dolgozva közvetlen közelből nézhettem végig az egészet, és hihetetlen volt! Az emberek egymást taposták, vagdosták egymásra az ajtót, volt, akinek az volt a lehető legnagyobb baja, hogy nem tudott rágyújtani az épületben, míg az alagsorban a személyzeti bejárónál emberek voltak szó szerint szanaszéjjel nyírva, vérben úszva!"

A tűzijáték résztvevői is leírták, hogyan élték meg a vihart:

"Ezúton szeretném megköszönni a hotel személyzetének önzetlen és odaadó segítségét, amit egyrészt a sérültek ellátásában, másrészt a ronggyá ázott tömeg megszárításában (törölközővel vagy ami akadt) valamint az elkeveredett hozzátartozók megtalálásában tettek..."

Mások a másik szállodába tudtak beszaladni:

Én kinn voltam a párommal a Lánchíd és az Erzsébet-híd között az alsó rakparton. Mielőtt elkezdték a tűzijátékot, már lehetett látni a budai oldal fölött a szinte zöld villámokat és már akkor gyanús volt a dolog, de mint a többi ember, mi sem indultunk el felfelé egészen a széllökésig. Láttuk még azt is, mikor a fellőtt rakétákat a szél sodorta a város felé... egészen félelmetes volt. Először egy teraszra akartunk behúzódni, de mikor az eső már annyira esett, hogy nem kaptunk levegőt, akkor egy étteremhez menekültünk.

Kordos Szabolcs újságíró könyvet is írt a luxusszállodák titkos életéről. Ebben a 2006-os ünnepi este részleteit is leírta: az egyik Duna-parti ötcsillagos szálloda engedély nélküli VIP-eseményt tartott azon a 20-án – méghozzá a tetőn. Tudtak ugyan a vihar közeledtéről, de nem vették komolyan.

Amikor lecsapott rájuk a szél és az eső, 250 vendég próbált lejutni a bárba, ami amúgy teli volt emberekkel. A kiöltözött tömeg össze-vissza gurult a lépcsőn, az asztalok, tányérok és evőeszközök pedig repkedtek a szélben. Az egyik pincér örökre megemlegeti az estét: forró étel repült az arcába, fél szemére megvakult.

A főszakács tíz emelet magasan lógott egy perembe kapaszkodva, egy nagykövet mentette meg az életét. Közben lent is megpróbáltak bejutni a hotelbe az emberek. Végül közülük mindenki apróbb sérülésekkel úszta meg az estét.

Másnap a hotel recepcióján egy néni jelentkezett. Egy éttermi ételmelegítő volt nála, és azt mondta:

Ezt a nappaliban találtam. Azt hiszem, a maguké.
Kommentek:

Top 0