• Kultúra
Kovács Noémi
Kovács Noémi

Sztálinbarokk felhőkarcoló arany Leninnel

Náci főhadiszállás, okkult ház időkapuval, leszbikus szerelmi fészkek, Horthy kiugrási kísérletének helyszínei és egy gigantikus beton felhőkarcoló aranyozott Lenin szoborral a tetején. A hamvába holt tervek mellett utána jártunk annak is, hogyan nézett ki a Budai Várnegyed a Rákosi-rendszer előtt. A kommunisták ugyanis csaknem mindent leromboltak, megrongáltak, pusztulásra ítéltek, amely a Magyar Királyságra emlékeztette őket.

Horthy kiugrási kísérletének egyik helyszíne

Horthy kiugrási kísérletének egyik helyszíne

Fotó: Sulyok László

A Falanszter blog szerzője, Jamrik Levente történész hat éve szervez túrákat a Várnegyedbe, nevezetes gyilkossági helyszíneket, titkos leszbikus szerelmi fészkeket, kéjközpontokat és kémközpontokat, meg elásott aranykincseket mutogatva. Kíváncsiak voltunk, miről szól egy ilyen túra, úgyhogy elindultunk a Várba.

Férfias istennők hatalmas keblekkelEgy szép, szeles, de napfényes péntek délután találkozunk túravezetőnkkel a Várszínház előtt, a Szent György téren, hogy időutazásra induljunk az évtizedekkel ezelőtti világba. Jamrik Levente kérésére a Sándor-palota elé sétálunk, amelyet a kissé nárcisztikus Sándor Vince gróf építtetett magának 1803 és 1806 között. Megtudjuk, hogy a főúr három domborművet emeltetett, amelyből kettő a térre, a harmadik pedig a Sikló felé néz. Míg az utóbbiban a gróf saját lovaggá ütését örökítette meg az utókor számára, addig a főbejárattól jobbra és balra kialakított Vénusz diadalmenetének és a helikoni ünnepnek emléket állító domborművek központi múzsáinak is a saját arcképét kölcsönözte. A két antik istennő így tehát erősen maszkulin vonásokkal és hatalmas mellekkel rendelkezett. A férfias szépségeken az osztrák-magyar kiegyezés utáni években finomítottak, ekkor nőiesítették, kicsinyítették le a görög figurák fejeit. Budapest ostromakor egy kivételével mind elpusztultak. A ma látható épületdíszeket 1982-ben faragták ki újra, akkor már ügyeltek a férfi és a női nemi jellegekre.

A Sándor-palotán lévő istennők ma már nőiesek, a képre kattintva galéria nyílik

A Sándor-palotán lévő istennők ma már nőiesek, a képre kattintva galéria nyílik

Fotó: Sulyok László

A köztársasági elnök mai rezidenciáját az Osztrák-Magyar Monarchia korában Miniszterelnöki Hivatalnak használták. Itt írta alá IV. Károly trónról lemondó nyilatkozatát és itt lett öngyilkos Teleki Pál miniszterelnök, amikor a magyar-jugoszláv fegyverbaráti szerződés ellenére mégis megtámadtuk a Harmadik Birodalommal és Olaszországgal karöltve Jugoszláviát és így Bácska vármegye ismét az ország része lett. A német megszállás idején Kállay Miklós miniszterelnök az épület alatti alagúton keresztül menekült át a várpalota Krisztinaváros felé néző szárnyában dolgozó Horthyhoz. Túravezetőnk azonnal tisztázza, hogy ez a folyosó nem az, amit most az Úri utcából nyíló labirintus-rendszerként ismerünk. Mint kiderült, éppen alattunk húzódik, körülbelül harmincöt méter mélyen az a kétszintes kormányóvóhely, amelyet még Horthyék építettek.

EZT IS AJÁNLJUK:

    „Ha a Clark Ádám tértől a Krisztinaváros felé haladunk autóval az Alagúton át, baloldalon egymástól nem messze van két ajtócska. Ott volt régebben a főbejárat. Egyszer ülésezett itt a Teleki-kormány és Budapest ostromakor ez volt a német- magyar hadtestparancsnokságok központja” - magyarázza Jamrik Levente.

    A háború után Rákosiék a P-50-es fedőnévvel ellátott óvóhelyt egy atom-, vegyi- és kémiai támadásnak is ellenálló gigantikus bunkerrendszerré fejlesztették tovább, amelynek ma több bejárata van. A Clark Ádám térnél a nulla kilométerkő mellett van az Öntőház utca, amely belefut a Várkert Bazárba. Ott állt egykor a vízivárosi zsinagóga, amely 1943-ban egy véletlenül égve felejtett gyertya miatt leégett. Ennek a helyére került az a várfalba félig-meddig beépített, fűvel beborított betonkocka, amely most a földalatti erőd teherbejárata és jól álcázott garázsa. A gyalogos bejárat a Váralja utcai kis focipálya mellett található. Az sem véletlen, hogy a régi várliftben, amellyel az Országos Széchenyi Könyvtárba lehet feljutni, csak a földszint és az ötödik emelet gombját lehet megnyomni. A többi emeleten is meg tudna állni a lift, de csak beavatottaknak, mert az objektum déli folyosószárnyai oda futnak ki.

    A Rákosi-rendszert elhagyva máris a gulyáskommunizmusban találjuk magunkat képzeletben és már látjuk is, hogy a bunkerben fenntartottak egy szobát Kádár elvtársnak, aki azt közel harminc éves uralma alatt egyszer sem vette igénybe. Egyébként a mai napig megvannak ott a szocreál tárgyak, túravezetőnk azon kevesek közé tartozik, akik lemehettek a kormányóvóhelyre, amely nem látogatható, hiszen katonai terület. Hogy ezt bizonyítsa, fotókat is mutat a komplexumról.

    „Két vagy három évvel ezelőtt még a Köztársasági Őrezred volt a kezelője. Az volt az opció, ha bármilyen gond van, mondjuk ledobnak egy atomot vagy valami mással támadják meg Budapestet, a koronát, a palástot és a jogart oda menekítik. Ezt elvetették. Most a Készenléti Rendőrség használja, nem lehet tudni, mire. Az biztos, hogy teljesen elavult, vagyis a mai haditechnikai követelményeknek nem felel meg az egykori kormányóvóhely, ám ennek ellenére a szakemberek szerint közel egymilliárd forintba kerül a fenntartása” -mondja a Vártúra vezetője.

    Csodaszép épületek hűlt helyeA föld alól a föld felé érkezünk képzeletbeli túránkon, vissza a Szent György térre, amely a köztudattal ellentétben nem a második világháborúban pusztult el, mert akkoriban még teljesen beépített volt a terület.

    Ez egy hatalmas, tudatos pusztítás eredménye. Egész Budapestre igaz, hogy nagyobb pusztítást végzett a Rákosi-korszak a fővárosi épületekben, mint maga az ostrom, amely alatt csupán az épületek 4 százaléka vált a földdel egyenlővé, 45-46 százaléka volt súlyosan sérült, a többi épületet ellenben menthetőnek ítélték a műértő statikusok és mérnökök.

    Lelki szemeink előtt már látjuk is az Osztrák-Magyar Monarchia épületeit. A korban - esztétikai okok miatt - szokás szerint csaknem minden házat elláttak kupolával, huszártoronnyal és pompás díszítésekkel. Ezeket szépen, fokozatosan a harmincas években kezdték eltüntetni, aztán az elvtársak építészeti elképzelései is hozzátettek a mai arculat kialakításához. A szépséges boltívek, vakolatok és egyéb cicomák eltüntetésének két oka volt a kommunistáknál. Egyrészt úgy voltak vele, hogyha nem találtak lakhatási vagy bármilyen más funkciót valaminek, hagyták pusztulni, hogy pár év múlva omlásveszélyre hivatkozva lebonthassák. Másrészt szó szerint kiirtották az Európa-hírű hazai kézművesipart és hosszú időre likvidálták az iparművészeti képzést is.

    Miközben túravezetőnkkel a tönkretett iparművészet-ipar történetén merengünk, megzavar minket egy hangosan artikuláló olasz turistacsoport és egyre erősebben hallatszik a Miniszterelnöki Hivatalnak szánt Várszínház átépítésének zaja is. A Dísz tér irányába fordulva egy félig-meddig felújított épület maradványa áll „lövés nyomokkal díszítve”. Ez egykor a Honvéd Főparancsnokság épülete volt, ma háborús mementó, illetve időszakos kiállítások helyszíne, de ezeknél volt egy sokkal fontosabb funkciója a Rákosi-korszak idején.

    Ennyi maradt a Honvéd Főparancsnokságból, a képre kattintva galéria nyílik

    Ennyi maradt a Honvéd Főparancsnokságból, a képre kattintva galéria nyílik

    Fotó: Sulyok László

    „A kommunisták ezt szélfogónak szánták. A Dísz téren az egykori pápai nunciatúrában működött ugyanis a Magyar Szocialista Munkáspárt kerületi székháza és mivel annyira kibontották az egész Szent György teret, hogy szegény elvtársak fáztak volna a hideg budai szelek miatt-, így praktikus okokból ezt a tömböt meghagyták” – magyarázza Jamrik Levente.

    Műromok és a lebetonozott József kertA Dísz téri Honvéd Főparancsnokság épülete mögött, a Szent György tér északi részén állt a Honvédelmi Minisztérium épülete. Mindkettőt Kallina Mór tervezte. A négyemeletes minisztériumot egyetlen jelentős találat érte a ház délkeleti oldalán, tehát még megmenthető állapotban volt. Rákosiék mégis bontásra ítélték, mert a Habsburg- és a Horthy–kor hadseregére emlékeztette őket, tehát gyűlölték. Bár nem rögtön, hanem fokozatosan pusztult el. A Bethlen szobor melletti nyugati szárny például jóval a Rákosi-rendszer után, csak a kilencvenes évek elején tűnt el a szemünk elöl: ezt a földszintig visszabontott épülettömböt ugyanis addig a KÖZTI, a Középület Tervező Intézet használta irodaházként.

    Budai vártúrán, a képre kattintva galéria nyílik

    Budai vártúrán, a képre kattintva galéria nyílik

    Fotó: Sulyok László

    A tér túloldalon, a várhegy Krisztinavárosra néző oldalán kamu műromok vannak. Ez az egész egy átverés. Tény, hogy ezeken a mellmagasságig megnagyobbított területen volt az első budavári zsidó negyed Nagy Lajos uralkodásának kezdetéig és valóban találtak itt egy XIII. századi női rituális fürdőt, egy mikvét is-, de annyi az eredetiség benne, hogy ezek a Wienerberger téglagyárnak a termékei. A másik poén, hogy ez ezek az 1810-es években épült polgárházaknak a megmagasított fő- és mellékfalai, amit most látunk, azoknak semmilyen közük sincs a középkori állapotokhoz.

    Ezeket a lakóházakat még a Monarchia korában bontották le, hogy a helyükön felépülhessen a József-kert, József főherceg magánkertje, amely lovainak és hintóinak is otthont adott. A fenséges kert túlélte az ostromot, az elvtársak viszont ledózerolták, bebetonozták és autóbusz pályaudvarként üzemeltették, ami egészen a kétezres évekig meg is maradt ebben a funkcióban.

    A zászlók helyén épületek álltak, a képre kattintva galéria nyílik

    A zászlók helyén épületek álltak, a képre kattintva galéria nyílik

    Fotó: Sulyok László

    Mellette, a magányos újságos pavilon helyén állt József főherceg palotája, az egykori Teleki-palota, amely Giergl Kálmán és Korb Flóris építészek tervei alapján készült. Nekik köszönhetjük a New York-palotát, a Klotild-palotákat és a Zeneakadémia épületét is. Túravezetőnk elárulja, hogy ez a palota minimális sérüléseket szenvedett és kezdetben munkásszállónak és ipari tanuló étkezdének használták, aztán 1968-ban Apró Antal utasítására egyszerűen felrobbantották.

    A zászlósor budavári Palota felőli részén állt a királyi istálló, egy gigantikus Hauszmann Alajos és Hoepfner Guidó tervezte épület, amely a Honvédelmi Minisztériummal és a József-palotával ellentétben valóban súlyos háborús sérüléseket szenvedett. Több mint a fele megsemmisült az ostromban.

    „Ennek a maradék részét azért bontották le az elvtársak, mert a lósport ekkoriban úri sportnak számított és ennek köszönhetően nem fejezte ki úgy a munkás-paraszt egységet, mint a futball, vagy az ökölvívás. Az csak hab volt a tortán, hogy az 1973-as bontásakor a korábban itt állt középkori vár északi zárófalát és annak kapumaradványait is elbontották a Munkásmozgalmi Múzeum (ma Nemzeti Galéria) nyugati irányú kibővítése miatt. Szintén érdemes megemlíteni Zolnay László régész és diákjainak heroikus harcát, akiket a tervteljesítés szabotőreinek állított be ekkor az építkezést sürgető kivitelező vállalat csak azért, mert a szakemberek és az egyetemisták tudományos alapossággal szerették volna feltárni a területet.”

    Sztálin barokk felhőkarcoló arany Leninnel

    A Szent György téren, háttérben a budavári Palota, baloldalon a Sándor-palota, a képre kattintva galéria nyílik

    A Szent György téren, háttérben a budavári Palota, baloldalon a Sándor-palota, a képre kattintva galéria nyílik

    Fotó: Sulyok László

    Ezek után felmerült bennem, miért hagyták meg a királyság szimbólumát, a budavári Palotát, de nem sokáig maradok kétségek között. Túravezetőnk elárulja, hogy fénykorában ez egy sokkal díszesebb épület volt, mint ma. 1953-ig egyébként napirenden volt, hogy lebontják, hiszen leginkább ez az épület fejezte ki a kapitalista-Habsburg-Horthy miliőt és azonnal ki is találták, mit kellene építeni a helyére. Moszkvában akkor már javában zsaluzták a Hét nővérnek nevezett sztálini stílusú felhőkarcolókat, amelynek mai napig része az Ukrajna szálló, a Leningrád szálló, a Külügyminisztérium és a Moszkvai Állami Egyetem; Varsóban pedig a hasonló kivitelezésű Kultúra és Tudomány Palotája, amely a generalisszimusz ajándéka volt a lengyel népnek.

    „Rákosiék úgy gondolták, hogy ha már ellenségei voltunk a világháborúban a szovjeteknek, legalább építészetileg el kellene küldenünk szeretetünket Sztálinnak. Kitalálták, hogy fel kellene építeni egy 135 méter magas felhőkarcolót a várpalota helyére, amelynek a tetején egy hat méter magas aranyozott Lenin szobor lett volna, amint kinyújtott karjával mutatja Ausztria felé a támadási irányt”- meséli a történész.

    A Várhegy azonban egy márgából álló földhányás, amelyet egy négy-tíz méter vastag mésztufa-paplan védett meg évmilliók alatt az eróziótól és az időjárás pusztító hatásaitól. Mivel itt nagyon porózus, könnyű a talaj szerkezete egy ekkora gigantikus, egy helyre koncentrálódó magas épületet nem bírna el a Várhegy. A palotát csak azért bírja el, mert széles és nem magas, így a súly jobban eloszlik a talajon. A kommunista építészek azt számolgatták, hogy a királyság szimbólumának lerombolása mellett a Várhegy déli oldalát is teljesen le kell bontani hozzá. Sőt, még az is kevés. A Duna-meder szintje alá egy körülbelül 20-25 méter vastag betonágyat is terveztek. Ugyanakkor a világháború sújtotta fővárosban az építőanyagra és a dolgos munkáskezekre máshol nagyobb szükség volt, mint a budavári Palota helyére megálmodott magyar Kremlre-, ráadásul Sztálin is meghalt, így a terv füstbe ment.

    Az újjáépítés és átépítés vezető tervezői az akkori időszak valóban nagynevű, modernista építészei, Kotsis Iván és Janáky István voltak. A királyi vár belső tereinek sorsa az 1950-es évek végén pecsételődött meg. Ekkor született döntés arról, hogy a történelmi tereket elbontják, és helyükre „modern és funkcionalista” terek kerülnek. A helyreállítás legfurcsább része az volt, hogy az épület külső kialakítása során elég szabadon kezelték az építészeti stílusokat. Soha sem volt épületrészeket emeltek, stíluselemeket használtak fel. A belső terekben a még helyreállítható elemeket is lebontották, hiába is tiltakozott ellene a többség.

    „Az oroszlános kapunál állt udvarlaki Főőrségi laktanya, amit most visszaépítenek. Ez az épület is túlélte az ostromot, és szintén politikai okokból bontották le 1971-ben. Azt mondták, hogy most már nem kell személyi őrség, aki védené Horthyt vagy Ferenc Józsefet, Kádár pedig nem tartott igényt arra, hogy a palotába költözzön” - magyarázza a történész.

    A folytatáshoz lapozzon!

    Top 16