• Kultúra
Verasztó Annamária
Verasztó Annamária

Számító karrierista, hűtlen feleség vagy valódi szent? Ki volt valójában Petőfi özvegye, Szendrey Júlia?

Szendrey Júliának életében, de még jóval halála után is képtelen volt megbocsátani a közvélemény, hogy Petőfi Sándor halála után nem egészen egy évvel újra férjhez ment. Pedig akkoriban egy özvegyasszonynak nemigen volt más lehetősége az életben, mint egy második házasság. A kialakult ellenszenv miatt a legelképesztőbb pletykák terjedtek el róla, attól kezdve, hogy szívtelen, számító és hűtlen feleség volt, aki soha nem szerette Petőfit, egészen addig, hogy kisgyerekes anyaként is csak férfiakkal ivott és mulatozott. Elkényeztetett hisztérikától rövid hajú, férfiruhás, szivarozó nőig, harcos feministától sodródó, idealizált feleségig sokféleképpen írta őt le az utókor.

Szendrey Júlia fényképe 1859-ből. Fotó: Simonyi [Antal]. OSzK Fond VII/ 143 / "Naponként árvább" Szendrey Júlia naplója. Sajtó alá rendezte: Ajkay Alinka, Szentes Éva. Editio Princeps, Budapest, 2015.

Szendrey Júlia fényképe 1859-ből. Fotó: Simonyi [Antal]. OSzK Fond VII/ 143 / "Naponként árvább" Szendrey Júlia naplója. Sajtó alá rendezte: Ajkay Alinka, Szentes Éva. Editio Princeps, Budapest, 2015.

A valóságban Szendrey Júlia író, költő és fordító is volt, Andersen meséi például az ő fordításában jelentek meg először magyarul. Petőfi fián, Zoltánon kívül négy gyereke született a második házasságából, amelyben az első perctől kezdve boldogtalanul élt. Egyik kislányát csecsemőkorában elveszítette, naplója tanúsága szerint durva férjét csak a gyerekek kedvéért próbálta elviselni, de végül el is költözött tőle. Sok szenvedés után, mindössze 39 évesen, feltehetően méhnyakrákban halt meg.

A hányatott sorsú Szendrey Júlia naplója most jelent meg új kiadásban. Az írás a maga nemében egyedülálló, nincs másik ehhez hasonló női napló a korból. A „Naponként árvább” című kötettel és Petőfi özvegyével kapcsolatban az egyik szerkesztő, Ajkay Alinka irodalomtörténész, egyetemi docens válaszolt a Faktor kérdéseire.

EZT IS AJÁNLJUK:
    Míg Sándorom szeret, nem panaszkodhatnék a világ ellen, habár száz hosszú életet kellene is átélnem; nem panaszkodnék, mert ő lett már most az én világom, kedves egyetlen világa lelkemnek, életem mindenható gyönyörűsége! (Szendrey Júlia naplója, 1847. június 12.)

    „Szendrey Júlia a 19. század közepének egyik legérdekesebb nőalakja”, áll a napló új kiadásának hátoldalán. Hosszú ideig személyiségét csak Petőfihez való viszonyának fényében vizsgálták. Mi teszi őt alanyi jogon, személy szerint különösen érdekessé?

    Ajkay Alinka: Szendrey Júlia alakja több szempontból is figyelmet érdemelhet, egyrészt ő maga is alkotó, író személy volt  -verseket, novellákat és meséket írt és fordított a naplón kívül -, másrészt az élettörténete is rendkívül érdekes, nem megszokott.

    Az, amennyire Júlia egyenrangú partnere volt Petőfinek a házasságban, mennyire számított a 19. század közepén egyedülállónak? A Magyar Nemzeti Múzeumban a Normasértő NŐ címet adták a Szendrey-jelenségről szóló kamarakiállításnak. Miben álltak Júliának ezek a „normasértései”?

    Az, hogy egy nő egyenrangú partnere a férjének szellemileg vagy mentalitásában, habitusában, a 19. század közepére azért már nem egyedülálló jelenség. Az viszont, hogy a szülői tiltás ellenére hozzáment Petőfihez, mindenképpen Júlia lázadó szellemét és főként erős akaratát mutatta. Ha végignézünk az élettörténetén, az úgynevezett "normasértések" közül tán ezt lehetne az elsőnek mondani. Igazi különc, azt gondolom, akkor vált volna belőle, ha Petőfi nem hal meg. Ő mindig erősítette feleségében az extrémséget, nagyon tetszett neki Júlia extravaganciája, remekül menedzselték egymást. Az utókort is megbotránkoztató férfiruhás, szivarozó, rövid hajú nő képe azonban igen erős túlzás. Az olykor pedig egészen elképesztő túlzások, hazugságok, rágalmak, amelyekkel persze csak a halála után vádolták, az özvegyen töltött egy évről szólnak. A Horvát Árpáddal kötött házasság idején aztán mindenféle extravagancia elmúlt, a gyerekek, a mindennapi élet elsodorta a különcséget. Talán csak az írás az egyetlen dolog, ami még megmaradt, ez, ha nem is normasértés, mindenképpen különös mulatság egy nőtől, nem véletlen, hogy a Gyulai Pál kirobbantotta úgynevezett "nőírói vita" is részben Szendrey Júlia írói tevékenysége miatt született 1858-ban. Élete végén volt még egy "normasértő" cselekedete, ez valóban az volt: halála előtt másfél évvel elhagyta a férjét, kislányával külön költözött tőle. Ez azért is volt különösen szokatlan a korban, mivel semmiféle elfogadható magyarázatot nem adtak, a külvilág csak homályos utalásokból és sejtésekből találgathatott a magyarázatot illetően.

    …síromban minden alakoskodástól mentve, nyugodtan lehessek, akarom: ne háborgassa meg ott álmomat az, ki életemben nem tudott és nem is akart volna mást tekinteni bennem mint csak buja állati szenvedélye köteles megosztóját. – Minden lépés, melyet ez ember tenne síromhoz, oly fájdalmat okozna poraimnak, mint minő undort éreztem iránta attól a perctől kezdve, mikor levetkőzve magából az embert, teljes állatiságában tűnt fel előttem… [Júlia utolsó üzenete Horvát Árpádnak]
    Szendrey Júlia három fiával, Horvát Attilával, ifj. Horvát Árpáddal és Petőfi Zoltánnal, 1857-ben. Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum F 2720

    Szendrey Júlia három fiával, Horvát Attilával, ifj. Horvát Árpáddal és Petőfi Zoltánnal, 1857-ben. Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum F 2720

    Fontosnak tartották, hogy a napló új kiadása az eredeti kézirat alapján készüljön el. Milyen állapotban van most a kézirat?

    A kézirat az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona. Amit az 1930-as első kiadás szöveggondozója még együtt látott, azt ma különböző kéziratkötegekből kell összevadászni. Alapjában véve jól olvasható, bár vannak benne ceruzával írott részek, ezek az idők során már eléggé megfakultak, elmosódtak.

    Az ötlet megszületésétől a megjelenésig mennyi időt vett igénybe az Önök munkája?

    A sorozat és a kötet terve már viszonylag régen megszületett, a konkrét könyvkészítési munka nagyjából 4-5 hónapnyi volt.

    Naplójának azok az eddig ismeretlen részei, amelyek az Önök új kiadásában jelennek meg először, hogyan árnyalják a Szendrey Júlia-képet?

    Mikes Lajos, az 1930-as kiadás sajtó alá rendezője, kiváló filológiai munkát végzett. Kevés és apró javítandó dolog volt csak a kézirathoz képest. Főként a helyesírást modernizálta, abban az időben az volt a szokás, hogy a saját koruknak írásához igazították a kiadók a régebbi munkákat. Ezt visszaállítottuk az eredetire. Viszont Mikes meglehetősen idealizált Júlia-képet ábrázol, talán ezért is van, hogy egy 1854 októberében keletkezett 4 oldalas töredéket nem tett bele a szövegbe: ebben Júlia a nők sanyarú sorsáról elmélkedik, már-már feminista hangvétellel. De természetesen az is elképzelhető, hogy Mikes egyszerűen kettőt lapozott, vagy valamilyen egyéb banális okból nem kerültek be ezek az oldalak. Mi a kötetben 4 új szövegrészt közlünk.

    Szegény gyáva nők, gyávaságtok díja, hogy nem mozdulhattok többé anélkül, hogy lánczaitok mélyebben ne hassanak be sebeitekbe és hogy szívetek legtisztább vére a földet ne fesse. És mégis! egyre van erőtök, van akaratotok; tömegestül kelni föl azon társatok ellen, ki lánczaitokat leoldani akarja, egyetértve kövezni meg azt, ki mellettetek szót emelni bátorkodik.” (Szendrey Júlia naplója, 1854. október 27.)

    Hogyan értékelték Szendrey Júlia irodalmi munkásságát a saját korában, és mit lehet róla mai szemmel elmondani?

    Azt mondhatjuk, hogy elismeréssel álltak hozzá a korában. Ehhez persze kellett az is, hogy nagyon jó stratégiai érzékkel választották ki a három kisfiáról szóló verset, amellyel 1857-ben a közönség elé lépett. A mai irodalomtörténészek feladata, hogy elhelyezzék a munkásságát a korszak írói, női írói között. Ez még várat magára, főként azért, mert a mai napig nincs elfogadható, modern kiadása munkáinak.

    Nem szabad az írást könnyelműen szórakoztató időtöltésnek, vagy mi még rosszabb, azt jövedelmező mesterségként űzni. Lelkiismeretes dolog az, melynél mindig másokra kell gondolnunk, soha magunkra, mert minden rossz gondolatért felelősek vagyunk, mik sorainkból fakadhatnak, és fáradságunk gyümölcseként soha a reánk háramló hasznot, vagy dicsőséget kell tekintenünk, hanem egyedül a jót, mely belőle csírázhatik. (Szendrey Júlia naplója, 1854. november 28.)

    Milyen visszhangja volt Júlia Andersen-fordításának? Hogyan merült fel, hogy éppen Andersen-meséket fordítson? Milyen nyelvről fordította őket magyarra?

    Andersen divatos szerző volt a korban, németből fordította magyarra. Hasonló hangvételű meséket írt ő maga is. A fordítást a korabeli közvélemény örömmel fogadta, a kritikusok hozzáállását pedig a föntebb már említett "nővita" szemlélteti: az Andersen-fordítás megjelenése volt az egyik apropója Gyulai vitaindító cikkének.

    A korabeli világirodalomból kiket olvasott Szendrey Júlia?

    A naplóból is kiderül, hogy George Sand nagy kedvence volt, de szívesen olvasott például Dickenst.

    Szendrey Júlia második házasságából született gyerekeivel, Horvát Attilával, ifj. Horvát Árpáddal és Horvát Ilonával 1862-ben. Fotó: Mayer György, OSzK Fond VII/143

    Szendrey Júlia második házasságából született gyerekeivel, Horvát Attilával, ifj. Horvát Árpáddal és Horvát Ilonával 1862-ben. Fotó: Mayer György, OSzK Fond VII/143

    Júlia naplója felfogható szépirodalmi műként? Ebben a tekintetben van különbség azok között a szövegrészek között, amelyek még Petőfi életében, illetve azok között, amelyek Petőfi halála után születtek?

    Én azt gondolom, hogy igen, szépirodalmi alkotásnak is tekinthetők bizonyos részek. Valóban, a Petőfi életében írott részeknél ő maga is többször utal rá, hogy Sándor majd olvasni fogja, ez a második házassága esetében már nincs így. Viszont azok között a naplóbejegyzések között is van novellaszerű, amikor egy-egy ábrándját írja le. A napló összességéről elmondható, hogy jóval kevésbé eseménytörténet, inkább Szendrey Júlia gondolatait olvashatjuk.

    Sokszor od’adnánk életünket kedveseink- vagy más embertársainkért, föláldoznánk érttök mindent hogy boldoggá tehessük őket, vagy bánatjokat enyhíthessük. Mi tetetné ezt velünk ha nem a szeretet, e legmagasztosabb, legdicsőbb birtoka az emberi kebelnek, s így volna-e szebb mintha az istent úgy képzeljük mint a legfőbb, legtökéletesebb szeretetet, kinek egyedül célja minket egykor érdemeink szerint boldogítani. (Szendrey Júlia naplója, 1847. szeptember 28.)

    A Szendrey Júliáról elterjedt rosszindulatú hazugságokkal kapcsolatban hogyan lehetséges, hogy komoly irodalomtörténészek vették át minden forráskritika nélkül a róla korábban kevésbé hitelt érdemlő forrásból származó információkat?

    Ez nagyon jó kérdés, valóban, komoly tudós emberek írtak le egészen elképesztő, minden valóságalapot nélkülöző állításokat. Személy szerint csak azt a magyarázatot tudom erre találni, hogy érzelmi alapon álltak a kérdéshez. Ezért bízhatunk benne, hogy a mai olvasó már objektívebben, az eseményeket távolabbról szemlélve és érzelmileg kevésbé érintve tudja szemlélni Júliát.

    Szépirodalmi alkotások révén még szélesebb körben terjedtek el valótlanságok Júliáról. Herczeg Ferenc, de legfőképpen talán Krúdy Gyula valóságtól elrugaszkodott Júlia-képe élénken él a mai napig. Egy 2005-ös Krúdy-filmadaptáció ismertetője is „irodalmi körökben ismert tény”-ként hivatkozik mindarra, amit a film Krúdy műveiből átvett - például, hogy Júlia nem szerette igazán Petőfit. A napló újbóli megjelentetése hozzájárulhat Szendrey Júlia „rehabilitációjához”?

    A tudományos szakirodalomban, az irodalomtörténészi körben szerencsére erre már nincsen szükség. Az évszázados hazugságoktól persze roppant nehéz megszabadulni, ráadásul egy szépíró azt ír le, amit csak akar, de talán a napló új kiadásával szélesebb olvasóközönséghez is eljut a valóság. Így a válaszom igen, reménykedni mindig lehet.

    Ajkay Alinka Fotó:btk.ppke.hu

    Ajkay Alinka Fotó:btk.ppke.hu

    A cikkben szereplő idézetek és Szendrey Júliát ábrázoló fotók forrása: NŐI TÜKÖRBEN nők-naplók-vallomások "Naponként árvább" Szendrey Júlia naplója. Sajtó alá rendezte: Ajkay Alinka, Szentes Éva. Editio Princeps, Budapest, 2015.

    Top 16