• Autó
Faktor

Sárból a plázába - Jeep Renegade 1.4 MultiAir2 teszt

Egyre népszerűbbek azok a szabadidő-autók, amelyekkel lehet dagonyázni, majd utána elgurulhatunk a plázába bevásárolni. Ezt a vonalat erősíti a Jeep Renegade is, amely ugyan amerikai márka, de olasz fejlesztés és gyártás. A Fiat 500X-alapú Renegade az 1.4-es benzines motorral és elsőkerék-meghajtással inkább szépségével, mint tereptudásával hódít.

A nagy amerikai gazdasági válság egyik áttételes manifesztuma a Fiat Chrysler Automobiles (FCA) lett, miután az anyagilag a padlóra került legendás amerikai konszernt felvásárolta az előre menekülő Fiat. Ezzel az olaszokhoz került a Jeep, a Chrysler, a Dodge, valamint a kiegészítőket is gyártó Mopar. A Chryslernek szüksége volt kisebb méretű és motorizációjú modellekre, a Fiatnak pedig egy SUV-ra, ennek az egyik eredménye a 2014-ben született Jeep Renegade, amelyet az olaszok a Fiat 500X-szel együtt fejlesztettek, és egy helyen, az olaszországi Melfiben gyártanak.

A koncepció alapvetően nem új, bár a Fiat először merészkedett a subcompact-SUV (a kisméretű szabadidő-autók) területére, hogy a vásárlói igényekre reagáljon. A testvérmodellel sok mindenben osztoznak, egyebek mellett a motorokban és hajtásláncban, bár, ha valaki komolyan terepezne, akkor inkább a Jeepet válassza az 500X helyett.

EZT IS AJÁNLJUK:

    Tesztautónkban az 1.4 literes, 140 lóerős MultiAir2 benzinmotor dolgozott, és mellé elsőkerék-meghajtást kapott, bár ehhez a motorhoz rendelhető a Jeep Active Drive összkerék-rendszere is, 9 sebességes ZF automatával.

    Az autó külseje abból a szempontból radikális, hogy nem tagozódik be egyértelműen a Jeep arculatába, és van annyira egyedi, hogy jelvény nélkül is meg lehet mondani, miféle szerzet. A kerek első lámpák és a függőleges csíkokkal tagolt hűtőrács egyből elárulja, hogy egy Jeeppel van dolgunk. Egyébként ez a motívum az autó számos pontján visszaköszön, csak a beltérben vagy öt helyen sütötték el a klasszikus Jeep „arcát” imitáló formai elemet. Jutott belőle az ülésre, a telefontartóra, a hangszóróra, a belső visszapillantó tükörtartó, és érzékelőket rejtő konzolra, sőt, az ős Willys Jeep sziluettje a szélvédő aljában is megbújik.

    A külső másik fő motívuma a benzineskanna, ami szintén a Jeep múltjából jön: vélhetően marginális azon emberek száma, akik láttak már régi Jeepeket benzineskanna nélkül. Ennek a kannának a sziluettjét kapta meg a hátsó lámpa, a kerékjárati ívek kockaformája is erre emlékeztet, és a Renegade típusjelzésben, a D betűben is fellelhető a kannán lévő X mintázat. Sőt, ha műanyag, kivehető tetővel rendeljük az autót, ott is feltűnik egy nagy X.

    A beltérben a már említett orrmintán kívül a fordulatszámmérő „piros” tartományát egy odafröccsent sárfoltot stilizáló grafikával oldották meg. Ötletes és egyébként nem is annyira idegen az autó karakterétől. Az óracsoport közé egy LCD-kijelző került, amelyen egyebek mellett a fogyasztási adatok, a járműinformáció és a pontos sebesség értéke között vándorolhatunk. A középkonzolon az FCA saját egérmozija, a Uconnect kapott helyet, a tapipados rendszer navigációval is el volt látva, amely alapvetően jól teszi a dolgát. Bár az egyik tesztnapon szerinte Budapest helyett Érsekújvártól 8 kilométerre, a szlovák puszta kellős közepén voltunk, és ezt még úgy sem tudta kiverni a fejéből, hogy újraindítottuk a rendszert, illetve újrakalibráltuk a GPS-t. Aztán másnapra meggondolta magát. Az anyósülés előtt egy hatalmas majrévas van, ami inkább dizájngegnek jó, bár ha valaki nagyon fél, akár rá is haraphat, nem fog tudni kárt tenni benne.

    Az üléspozíció kellemesen magas, az ülések nagyon kényelmesek és tág határok között lehet tologatni őket, a legjobb üléspozíciót viszonylag könnyű megtalálni. Az autó kockaformájának hála viszont elég nehezen érezhetőek a Renegade szélei, bár a parkolásban a parkolószenzorok nagyon sokat segítenek. Az autó fordulóköre meglepően kicsi, szűk utcákban manőverezni, illetve megfordulni egyáltalán nem jelent gondot. Térérzetben hatalmasat dob a Renegade, egy kategóriával nagyobb SUV-ban érezhetjük magunkat a jókora, szinte függőlegesnek ható szélvédőnek és az óriási fejtérnek köszönhetően.

    A Fiat-konszern 1.4-es, turbófeltöltésű, 140 lóerős MultiAir 2 motorja műszakilag modern, a technológia lényege, hogy a szívó oldali szelepeket egy sokkal pontosabb, elektromos rendszerrel váltották ki, ezzel jobb gázreakciót és csökkenő fogyasztást csikarva ki az erőforrásból. Használják ezt a motort a Fiat 500X-ben és az Alfa Romeo Giuliettában is, ehhez a modellhez viszont ez illik a legkevésbé. A vezetési élmény egyébként sem túl nagy, mert a szigetelésnek és az érzéketlen kormánynak hála sem motorhangból nem jön be sok az utastérbe, sem pedig a kormányról nem jön vissza túl sok visszajelzés. Ezt az autót inkább városba tervezték, ahol ezek nem annyira fontosak. Szerpentinen autózva viszont fontos lenne a visszacsatolás, bár a motornak annyira semmilyen hangja van, hogy talán jobb is, ha nem jön belőle sok. Kár, pedig amúgy a Renegade imádja a szerpentineket, annak ellenére, hogy magas építésű, szinte egyáltalán nem dől a kasztni és minden kanyarban szinte betonbiztos. Nem egy gokart, de a McPherson rendszerű első és hátsó futómű stabil. Ha meg kicsit sok lenne, akkor a kerékfékezgetős menetstabilizáló rendszer a sávtartóval együtt dolgozva megfogja és a sávon belül tartja az autót, bizonytalanság pedig abszolút nem érezhető rajta.

    A manuális váltó kiosztása nagyon jó, sőt, a váltási érzet is nagyon kellemes, pontosan kapcsolható hatsebességessel volt dolgunk. Bár lehet hozzá rendelni 9 sebességes ZF váltót is, az összkerékhez és terepezéshez inkább a manuális illik. Városba pedig a ZF egysége. Az esős időt kihasználva kicsi dagonyázásra is volt mód, a téligumival párosítva végül is felküzdötte magát ott, ahol fel kellett, bár egy terepgumival azért jelentősen ki lehet tolni a képességeit. Mindenesetre sehol nem akadt fent, vagy el, szőlőbe kijárni tökéletes, a 351 literes csomagtérbe pedig akár egy komplett borospince tartalmát be lehet pakolni, főleg, ha lehajtjuk a hátsó üléseket.

    A Renegade egy kimondottan szerethető autó annak ellenére, hogy nem az 1.4-es turbós a legjobb választás hozzá. A 140 lóerős verzió a másfél tonnás kasztnit 8 literes fogyasztás alatt képtelen mozgatni, és ehhez még elég kelletlen is tud lenni. A legjobb párosítás az 1,6-os, vagy 2 literes dízel lehet, utóbbihoz összkerék-meghajtás is kérhető. Városban takarékosabb, de komolyabb terepen sem lehet vele baj. Így aztán a dizájnban oly sokat hivatkozott Willys Jeep hírnevére sem hozhat nagy szégyent a legkisebb Jeep.

    Top 16