• Külföld

Könnyen radikalizálódnak a fiatalok - a családok nem kapnak segítséget a megállításukhoz

Bár az Iszlám Állam jelenleg komoly veszteségeket szenved, és a vonzereje is csökkent, az európai fiatalok még mindig nagyon könnyen radikalizálódnak. A jeleket nagyon nehéz felismerni, de ha a családtagok mégis észreveszik, hogy a gyerekük szélsőséges nézeteket vall, a harcban szinte magukra maradnak - csak alig néhány szervezet nyújt segítséget a tinédzserek "visszatérítésében".

Fotó: Europress / Safin Hamed - AFP

Fotó: Europress / Safin Hamed - AFP

Ahogy a telefonjában tárolt fotói között lapozgat, Saliha Ben Ali megáll fia, Sabri egyik régi fényképénél. A három éves kisfiú és barátja a Télapó ölében ül a képen, és mindketten riadtan néznek a kamerába.

„Azt hiszem, csak ők ketten féltek aznap a Télapótól. Ma pedig már mindketten halottak.”

- meséli a nő a Guardiannek.

Sabri 19 évesen halt meg Szíriában, az Iszlám Állam harcosaként, valamikor 2013 augusztusa és december 8. között – ekkor telefonált egy ismeretlen férfi Ben Ali férjének azzal a hírrel, hogy a fiú meghalt. A nőt még mindig üldözi annak a tíz másodperces telefonbeszélgetésnek az emléke, amelyben a férfi azt mondta: gratulálok, a fiad mártír.

Bilal, aki Sabrival együtt látható a Télapós fotón, később ugyanabba az iskolába járt Brüsszelben, mint gyerekkori barátja. 2015. november 13-án halt meg Párizsban: ő volt az egyik terrorista, aki a State de France előtt felrobbantotta magát a terrortámadások éjszakáján – abba a robbanásba csak ő halt bele.

„Megdöbbentem, mikor Sabri elment. Láttam a jeleket, hogy valami elromlott, hogy valaki manipulálja, de nem volt senki, aki segített volna nekem. Aztán mikor hallottam, hogy Bilal mit tett, egyszerűen nem bírtam elhinni.”
Bilal Hadfi is részt vett a párizsi terrortámadásban (Fotó: Europress / OFF - AFP)

Bilal Hadfi is részt vett a párizsi terrortámadásban (Fotó: Europress / OFF - AFP)

Bilal édesanyja, Fatima Hadfi azt mondta, 20 éves fia a terrortámadás előtti hetekben olyan volt, mint egy időzített bomba. De akárcsak Ben Ali, ő is bizonytalan volt, hogy kihez fordulhatna segítségért.

„Akkor tudta meg, hogy mit tett a fia, mikor két nappal a merénylet után megmutatták a képét a televízióban.” – meséli Ben Ali.

A 44 éves belga szociális munkás – mint mondja: „még egy ilyen foglalkozással sem tudtam megmenteni őt” – Berlinben egy családi beavatkozásról szóló workshopon informálódik. Családi tanácsadó szeretne lenni, aki segítene az olyan embereken, akiknek a rokonai elindultak a radikalizálódás útján. Abban reménykednek, hogy ezt a folyamatot még vissza lehet fordítani.

„A deradikalizálódással a terrorelhárításon belül nemigen törődnek” – mondja Daniel Köhler, a Radikalizálódási és Deradikalizálódási Tanulmányok Német Intézetének alapítója és igazgatója. „A családi tanácsadás az egyik legerősebb eszköz. Nincs erősebb forrása a radikalizálódás elleni küzdelemnek, mint az a mély kötődés és érzelmi háló, amely a családokat jellemzi.

Ezt még a dzsihádista toborzók sem tudják kikezdeni.”

Köhler hosszú évekig foglalkozott a német szélsőjobboldal tanulmányozásával – úttörő módszerét a „könnyű metódusok” közé sorolják. Hogy mennyire tartják kedvezőnek a döntéshozók, az az aktuális eseményektől függ a szakember szerint. Az olyan nagy horderejű támadások után, mint a párizsi vagy a brüsszeli merényletsorozat, a deradikalizálódási programokat azzal vádolják, hogy nem működnek megfelelően, és

a kormányok a lakossággal együtt inkább megtorló intézkedéseket követelnek.

Köhler szerint nincs konkrét módszer, amivel a programja sikerét lehetne mérni. Korábban Hollandiában segítette egy országos tanácsadó program kiépítését. Szerinte a szervezete hidat jelent a veszélybe jutott családok és a szociális munkások, tanárok és biztonsági ügynökségek teljes hálózata között. A hálózat semleges és megbízható, a családok bármikor el tudják érni az adott személyeket, akik

segítenek felismerni a radikalizálódást,

és megfelelő válaszlépéseket javasolnak. Mint mondja, értesítik a biztonsági hatóságokat a magas kockázatú esetekben, sokszor a családok kérésére, de abban hisz, hogy a megelőzés és a beavatkozás létfontosságú szerepet játszhat a terrorelhárításban.

Fotó: Europress / Aurore Belot - AFP

Fotó: Europress / Aurore Belot - AFP

A berlini workshopon Ben Ali két másik anyával osztja meg a tapasztalatait.

Christianne Boudreau 22 éves fia, Damian Clairmont 2012 végén hagyta el szülőhazáját, Kanadát azért, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz. 2014 januárjában Twitteren olvasta, hogy a fia meghalt. Karolina Dam, az új-zélandi születésű dán állampolgár 18 éves Lukas fiát egy éve veszítette el, mikor a fiút a szíriai határon, Kobani tartományban megölte az amerikai vezetésű koalíció bombázása.

A nők az Anyák az Életért hálózat tagjai: olyan anyák csatlakoznak a csoporthoz, akik dzsihádista harcok miatt vesztették el a gyerekeiket. A csoport olyan családtagoknak nyújt segítséget, akiknek egy-egy rokona radikalizálódott, de a család még vissza szeretné kapni a gyerekét.

Köhler szerint az esetek megközelítése mindig változik, annak ellenére, hogy a probléma mindig ugyanaz: egy fiatalt szeretnének csatlakozásra bírni a dzsihádisták. Mint mondja, többször is láttak már arra példát, hogy a toborzók ellentétet próbálnak kreálni a kiszemelt célpont és a családja között.

Elmesélte, hogy egyszer egy olyan családnak segített, ahol a fiú felvette az iszlám vallást, számtalan jelét mutatta a radikalizálódásnak, és rendszeresen provokálta a családját, hogy viták alakuljanak ki közöttük.

„A fiú egyszer arra jött haza, hogy az édesanyja egy pohár bort iszik, és Mozartot hallgat. Mivel a fiú attól tartott, hogy így az anyja nem juthat a paradicsomba, azt mondta neki, hogy a pokolban fog elégni.”

A fiú aztán visszatért a dzsihádisták csoportjához, ahol elmesélte a történetet, majd azt mondta, az anyja hitetlen, aki sosem értené meg az ő hitét. „Azt, hogy az anyja bort iszik, összhangba hozták a dzsihádisták gonosz elleni harcával, az amerikaiak iraki bombázásával, és a fiú már teljesen el is távolodott a családjától.”

Ben Ali esetében ugyanez történt. „Kihasználták azt a tényt, hogy én síita vagyok, és máris éket vertek közénk. A fiam megkért, hogy többé ne imádkozzak így – síita módon. Mikor Szíriából először felhívott, akkor is azt mondta, hogy ne legyek többé síita, mert azok nem megfelelő muszlimok.”

Fotó: Europress / Dirk Waem - AFP

Fotó: Europress / Dirk Waem - AFP

Köhler szerint fontos, hogy a családok találjanak egy közvetítőt a közösségükben, például egy imámot, akihez fordulhatnak. Ben Alinak azonban ezzel kapcsolatban rossz tapasztalatai vannak.

„Ezt könnyű mondani, de sokkal nehezebb végrehajtani. Én Belgiumban kerestem egy imámot, aki közvetíthetne köztem és a fiam között, de mind azt mondta: Miért aggódsz? Menni szeretne, segítene a muszlim testvéreinek. Úgy gyakorolja az iszlámot, ahogy mindannyiunknak kéne.”

Mint mondja, ha tudta volna korábban, mi fog történni, akkor bezárta volna egy szobába a fiát, csak hogy biztonságban tartsa.

Abban az esetben, mikor egy új dzsihádista elhagyja az országát Szíriáért, annak az esélye, hogy valaha a radikális énjétől megszabadulva visszatérjen, nagyon kicsi – Köhler szerint 5 százalék. Ezért a szakember szerint az a legfontosabb, hogy megállítsák őket. Olyan alkalmakról mesél, mikor anyák vagy nővérek késő éjszaka azzal a hírrel hívták fel, hogy a fiú rokon Szíriából Skype-on keresztül épp az apjával beszél – ilyenkor pedig az a legfontosabb, hogy minél tovább beszélgessenek. Lehet szó a családi háziállatokról, gyerekkori emlékekről – bármiről, de minél hosszabb a beszélgetés, annál nagyobb az esélye annak, hogy megmentsék a családtagjukat.

Köhler elsősorban interneten keresztül dolgozik a berlini központjából. A finanszírozás szoros, ezért többször kérte már a brit és az amerikai kormányt, hogy hívják meg azért, hogy felvázolhassa a programját, és igazolhassa a sikerességét.

„Ez számomra nagyon egyértelmű: rengeteg terrorelhárítási eszköz a család és a barátok körén belül található.” Ezt az állítását Köhler friss statisztikákkal támasztotta alá: ezek szerint még ha egy dzsihádista egyedül is hajtja végre a merényletét, a család vagy a barátok az esetek háromnegyedében ismerték a szándékait.

Ben Ali még mindig nem győződött meg arról, hogy megállíthatta volna a fiát, de lelkesíti a gondolat, hogy talán más családoknak segíthet megelőzni, hogy szét kelljen szakadniuk.

„Ez nagyon fontos nekem. Még akkor is, ha nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, nem fogjuk még elveszteni sok fiunkat és lányunkat.”

Top 0