• Autó
Faktor

Olajozottan a járműtribológiáról 2. rész

A jelen cikksorozat a gyakorlati szakemberek és a szakterület iránt érdeklődők számára kíván segítséget nyújtani a tribológiai szempontból legkritikusabb járműszerkezetek elhasználódási folyamataira milyen hatással lehetnek az alkalmazott kenőanyagok és motorhajtóanyagok.

Az első rész tartalmát ITT olvashatja el.

A teherhordó emberek 25-30 kg, a különféle teherhordó állatok 80-200 kg tömeget képesek tartósan, 7-8 órán keresztül szállítani. Kereken gördülő szerkezetekkel 500-3000 kg-ra nőtt a szállítható teher tömege. Vonszolással, pl. fából készült korabeli szánokkal, ennél sokkal nagyobb tömegű terhek mozgatása is lehetővé vált, mivel több ember vagy igásállat erejét lehetett a vontatáshoz egyesíteni. A szánvontatás erőszükségletét csökkenteni lehetett, ha a szántalp faanyaga és a terep közötti csúszósúrlódást valamilyen módon befolyásolták. Pl. a talpszélességgel csökkentették a felületi nyomást, így a talajba süllyedés, a túrás mértéke csökkenthetővé vált.

A kenés alkalmazásának egyik legrégebbi ábrázolása Kr. e. 1880. falfestmény. A szán orrán álló személy vizet locsol a szán elé

Forrás: P. E. Newberry, El Bersheh: The Tomb of Tehuti-Hetep, Vol. 1 (1895).

A kenés alkalmazásának egyik legrégebbi ábrázolása Kr. e. 1880. falfestmény. A szán orrán álló személy vizet locsol a szán elé Forrás: P. E. Newberry, El Bersheh: The Tomb of Tehuti-Hetep, Vol. 1 (1895).

EZT IS AJÁNLJUK:

    A túrást csökkentette a fölfelé ívelődő talpkialakítás is. Az első 4400 éves kenés ábrázolások is a mintegy 60 tonnás egyiptomi kőszobrok szállításához köthetők. A falfestményen a szán előtt a homoktalajt locsolják. A folyadék a homokszemcséket összetapasztotta, a nedvesített homokot tömörítő szántalp és a homokszemcsék között folyadékfilm jött létre, csökkentve a súrlódás legyőzéséhez szükséges erőt és a túrás kialakulásának esélyét. 3600 éves bizonyíték van arra, hogy a szántalpat növényi olajjal, állati zsírokkal is kezelték.

    A köralakú gördülő elemekből a kerék csak úgy alakulhatott ki, hogy létre kellett hozni egy természetben nem létező innovációt, ami a mai értelemben vett kerékcsapágy ősének felelt meg.

    Az első mintegy 8000 éves kerekek a függőleges „tengelyvégen” forgó fazekaskorongok lehettek. A kerekes járművekhez vízszintes „tengelyen” forgó kerekekre volt szükség. Ezek régészeti leletekkel bizonyítottan több, mint 6000 éve jelenhettek meg, jelenlegi ismereteink szerint feltételezhetően a mai Ukrajnában található Tripolje területén élt népcsoporthoz köthetően. Innen terjedhetett el Európa és Ázsia szerte. Az első közismert hatezeréves kerékábrázolások a sumér Uruk városállamhoz köthetők.

    Eredeti és rekonstruált sumér kerék

Forrás: http://sumeriancivilizationhonors.weebly.com/accomplishments-and-inventi...

    Eredeti és rekonstruált sumér kerék Forrás: http://sumeriancivilizationhonors.weebly.com/accomplishments-and-inventi...

    Az első keréktengelyek nyersfából készültek. A suméroknál használt fa keréktengely csapágya egy fordított U alakú fa idom volt, amelybe bőrszíjjal kötözték be a tengelyt. Feltételezhetően a facsapágyak gyorsan melegedtek (mert a fa rossz hővezető) és koptak, annak ellenére, hogy a haladási sebességek kicsik, néhány km/h nagyságúak voltak. A mi szempontunkból az a kérdés, hogy vajon mióta és milyen kenőanyagot használtak a keréktengely ágyazásában.

    Arról vannak feljegyzések, hogy a kínaiak 5500 éve a víz kenőképességét felismerték. A sumér szekerek kerekét víz keréknek hívták. Nagy mennyiségű víz szállítására voltak alkalmasak, de nem tudjuk, hogy a kerékcsapágy hűtésére, kenésére használhatták-e.

    A cikk folytatását elolvashatja az Autószektor oldalán!

    Kommentek:

    Top 16