• Vélemény
Ókovács Szilveszter

Ókovács Szilveszter: Almát a körtérrel?

Ókovács szerint az opera 24.

Drága Tatjána Néném!

Keresgetnek az újságírók, kérdezik kollégák, és hát Kegyed is érdeklődik, hogy ha az egyik zenekar emennyit kap, akkor például a mienk mennyit? Egyik alma, másik eb? Nem hinném, ki lehet itt hámozni az igazságot, mert jelentősen közös a nevező. Leírom hát kendőzetlenül – se okunk, se érdekünk nincs hallgatni. Először is néhány talán ismert, talán elfelejtett tételt muszáj leszögeznünk:

  • a Magyar Állami Operaház zenekara jogörököse az 1837-ben elindult Pesti Magyar színházi zenekarnak, ők játszották akkoriban az operákat (magyarul), és már a következő évtől az ifjú Erkel Ferenc volt a zeneigazgatójuk (még arra is figyeltek, hogy a legelső előadással – Sevillai borbély – megegyező művel búcsúzzanak 1884 nyarán az akkorra már Nemzetinek nevezett színháztól, és eztán hurcolkodtak át az őszi nyitásra készülő Operaházba). A mi zenekarunk tehát 179 esztendős idén, és persze, az énekkarunk ugyanígy.
  • az Opera zenekarának koncertformációját ugyancsak Erkel hozta létre 1853-ban, amikor a zenekari árok muzsikusai egyesületi formába tömörültek, és évente néhány hangversenyt is kezdtek adni: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara tehát éppen 163 esztendős.
  • az Opera mindig a legnagyobb magyar professzionális zenekart tartotta: ez fokozottan igaz ma, amikor két színházunk és számos más játszóhelyünk, felpörgetett működésünk okán már 220 státusz áll a muzsikusok rendelkezésére (a második messze legnagyobb együttes az NFZ – Kocsis Zoltán zenekara – kb. feleekkora, ugyanakkor hangversenyzenekarként igen komoly létszám ez);
  • az Opera minden közalkalmazottjának minden illetményeleme után minden járulékot megfizet: a teljes zenekari apparátus altisztekkel, titkársággal, igazgatóval, a kottatár és a számfejtés arányosított részeivel 1.6 mrd Ft-ba kerül, amelynek mintegy fele, kb. 800 millió Ft azonnal visszakerül az államhoz járulékok és levont adóelőleg formájában. Ha a próbaterem fenntartását, a hangszervásárlási és hangszerészi költségeket és a jogdíjak egy részét ehhez hozzátesszük, nagyságrendileg a 2 milliárd Ft-hoz jutunk (pontos számot azért lehetetlen írni, mert az Opera struktúrái a zenekart, az énekkart, a balett társulatot és a többi egységet ugyanúgy kiszolgálják, és a bevételt vagy a TAO-t is nehéz volna ehhez vagy ahhoz a tárhoz számolni);
  • siessünk hozzátenni: a legrégebbi és legnagyobb magyar zenekar dolgozza a legtöbbet egy évadban és a legnagyobb repertoárt is mi játsszuk. Egy-egy szezon 450 nagytermi és számos kamaraelőadásán 70-80 különféle produkcióit is színpadainkra viszünk, és ezek hossza szinte kivétel nélkül egy normál szimfonikus hangverseny másfél-kétszeresét jelenti ráadásul nem színpadon, hanem óhatatlanul poros, de legalábbis rosszabb szellőzésű árkokban;
  • nagyon komolyan vesszük a vonatkozó törvényeket: az előadóművészeti, a közalkalmazottakról szóló és az általános munkajogi szabályozás nyomán elő nem fordulhat, hogy a zenekarban rendszeresen teljesítő művésztől számlát fogadjunk be, hisz az színlelt szerződés volna; a törzstagoknak állás és annak nyomán rendszeres munkabér jár. Így ugyan negyedéves munkaidőkeret, havi és éves maximált szolgálatszám, pihenőidők, fel- és lekészülési idők, húr- és nádpénzek, fellépőruhák, összbérletek és egyéb nyalánkságok „színesítik” életünket, de nézetünk szerint a törvények felett senki sem állhat – az anyagi oldal, persze, szabálykövetés mellett kevésbé dús, mégis megnyugtató a tudat, hogy az opera és balettelőadásokban egyaránt fellépő, ezért az intézmény nélkülözhetetlen motorját jelentő zenészeinknek lesz nyugdíjuk, van táppénzük, és hogy az állam egyik egysége nem rövidíti meg a másikat;
  • az Opera berkein belül három szakszervezet és a Közalkalmazotti Tanács védi a munkavállalók jogait – ez vezetők számára kevéssé kényelmes, de valódi  érdekvédelmet jelent a közalkalmazottaknak. Velük igen részletes kollektív szerződést kötöttünk, amely garancia arra, hogy korlátlanul vagy projekt-jelleggel kizsákmányolva nem lehet az operásokat foglalkoztatni, pénzben mért szankciók, szerződések próbajáték nélküli kötése vagy azok önkényes megszüntetése nem fordulhat elő;
  • habár működésünk szinte egésze Budapesthez kötődik, az Operát a főváros nem támogatja, amit tudomásul veszünk, hisz van neki más dolga is, és az Andrássy úti palota építésében anno jelentős fővárosi forrás volt, az Erkel Színház (leánykori nevén: Népopera) pedig a Budapesttől kapott ingyentelken épült;
  • mivel viszont az állam támogatja az Operát (kb. 2/3 – 1/3 a szubvenció és a sajátbevétel aránya), ezért él is fenntartói jogával: nemcsak az évadterveket kéri be és a költést ellenőrzi, vagy az alapító okiratba foglalt húszféle működési jogcímet kérheti számon, de pályáztatja és kinevezi a főigazgatót, és egy kivételével valamennyi szakterületi igazgató szerződtetése kapcsán egyetértési (magyarán: vétó-) joga van a miniszternek. Olyan nálunk nem fordulhat elő, hogy a fenntartó támogatást ad, de beleszólást nem kap az ügyekbe;
  • az Operaház és az Erkel Színház az utóbbi években mindig félmillió fizető néző felett teljesít (tavaly: 582 ezer), akik közül mintegy százezer biztosan külföldi (az Operaházban és japán turnéinkon), ezen kívül se vége se hossza társadalmi felelősségvállalási programjainak, karitatív rendezvényeinknek, együttműködéseinknek – ha tehát bárki a közösségi hasznosságot kérné rajtunk számon, alighanem e téren is a legnagyobbak vagyunk. Ha bármelyik zenekarnak nem lenne elég ereje önként vállalt jószolgálati küldetését teljesíteni, ezúton ajánlom az Opera együttesét, mi megoldjuk helyette: lehetetlen, hogy ne tudnám megbeszélni a kollégákkal, hogy néhány hangszerismertetőt vagy kamarakoncertet ne vállaljanak el – ráadásul, őszintén: ez a műfaj fillérekbe kerül, miközben a gyerekeket becsapni, a nekik ígért eseményt törölni nem lehet.
  • az Opera mindenkori főzeneigazgatója színházi rendezőként nem működik más, de pláne nem saját produkcióiban, és önkezével írott operáját sem szorgalmazza előadásra, testőröket nem tart. Továbbá sem az intézmény mindenkori vezetője, sem vezetőtársai nem artikulálnak a sajtóban – és főleg nem a külföldiben – kifejezett politikai véleményt, nem gyengítik hazánk hírét és hitelét, hiszen azon túl, hogy belebonyolódni a politikába egy művésznek veszélyes és cseppet sem elegáns, a magyar állam tartja fenn magát az intézményt is. Továbbá a Magyar Állami Operaház zenekara esküvői fellépést sem vállal.
  • végezetül: a Magyar Állami Operaháznak nincs megtakarítása, nem is lehet; ha terven felüli, tehát többletbevételhez jutunk, mert jól dolgoztunk, abból az intézmény állagát javítjuk, hangszer- és műszaki parkját fejlesztjük, vagy visszaforgatjuk előadásokba – mindegyik megoldás az állam javát gyarapítja. Az Opera jelenleg a hasonlóan kétházas Opera de Paris költségvetésének 20%-án áll, és dolgozik ebből kicsit többet. Álmunk a 33%, a párizsiak egyharmada 2018/19-re – ha netán csak 29% jön össze, akkor se szólunk a Timesnak…

Kedves Néném, mivel mindig is szerette a matematikát, itt egy összegző képletféleség. Ha tehát a 2 milliárdos összfinanszírozású Opera-zenekar egy-egy tagjára (elméletileg) jutó kb. 9.09 millió Ft-ot elosztom a 450 nagytermi előadással, a 20 ezres mérőszámot kapom. Ha ezt mások is megteszik, kiváló hányadosa keletkezik annak, ki és miként gazdálkodik. (Aztán lehet még ezt bolondítani a fizető nézők számával is – azért azzal, mert csak az mérhető pontosan –: ha az iménti hányadost tovább osztom a nézők számával, ezerben megadva, egy szépen kumulált mutató bújik elő. Az Opera esetében, 582-vel osztva a bő 34-es érték jön ki.)

Ha többszörös mérőszám állna elő valahol másutt, akkor az történik, hogy egy-egy zenész hivatását teljesen más mértékű forrás alapozza meg, tehát jobb sorsra érdemes némelyek Trabantból kénytelenek nézni a modern autókban ülők hasítását, akik persze, így el is jutnak a határátkelőig.

De az inspiráció hatását se tagadjuk el: a hátrányok azért vannak, hogy ledolgozzuk őket.

Búcsúzom, ahogy mindig, vigyázzon Magára! „Zsdú átvétá, kák szálávej létá” – írjon nekem eztán is, hogy válaszolhassak, csókolja e rémesen hosszú írás után

Szilveszter

2016. május 8.

Top 0