• Vélemény
Ókovács Szilveszter

Tele vele a zsinórpadlás

Ókovács szerint az Opera - 32

Drága Tatjána Néném!

Múltkorában, ahogy találkoztunk, odavetette nekem, hogy ejnye-ejnye, miért hagyom az Ybl-palotáról szép lassan lekopni lakkját-fényét? Megjegyzem én ezeket, odarakom a többi (jogos) kritika mellé, a „miért rojtos a szőnyeg?”, „miért nincs több női wc?”, „hol van végre egy lift?” és más mondatok listájába. Igazuk van, valahol a magamféle vezetőnek a gondnoki feladat is kijut. De a baj nem mindössze esztétikai, hanem sokkal nagyobb, hisz a kisebb-nagyobb nézőtéri kellemetlenségeken túl lényegibb, az operalátogató érzetét még súlyosabban befolyásoló körülmények is léteznek.

Fotók: Magyar Állami Operaház

Fotók: Magyar Állami Operaház

Néném bár nem jár kortárs darabokra, mivel sokat olvas, biztos nem kerülte el figyelmét, hogy Eötvös Péter új operája a Nemzeti Színházban hangzik el. Most hagyjuk azt, hogy Kegyed nagymamája még ugyanott, mármint anno az Astorián létezett Nemzetiben látott operát és balettet, mert hisz az Ybl-palota felépülése előtt ott élt és játszott a társulat Erkel Ferenc főzeneigazgatásával, Campilli balettjával. (És azt is hagyjuk, hogy a Senza sangue majd 2018 májusában nálunk is felcsendül a még nem nyilvános tervek szerint, éppenséggel a szerző avatott vezénylete mellett.) Ami a fenti hírből mostani levelemben igazán fontos, hogy „a rendező és a produkció alkalmas színpadot a Nemzetiben talált a mű színrevitelére”.

No, ez a mondat fájóan igaz. Pedig a világ már csak olyan, hogy a zenés színházak technológiája a legerősebb, egyben a legdrágább is. Egy menő Broadway-épület, de egy operaház sem teheti meg, hogy mindenféle fix és mobil süllyedők, utcák, pódiumok, gyűrűs forgók makulátlansága mellett ne távvezérelt lámpaparkkal, virtuóz zsinórpadlással, felsőgépészettel bírjon. A színpad tetszőleges lejtését ugyancsak gépek biztosítják, máshol még a nézőtér dőlésszöge is változtatható: akusztikai és látási okból, vagy akár – a sík, színpadhoz szintezett verzió esetén – báli vagy más táncos rendezvények azonnali terepének előállítása miatt.

Természetesen Kegyednek és más nézőinknek sem kell feltétlen tudnia, milyen eredendő nehézségek árán születik egy előadás minálunk, vagy hogy mit jelent, ha egy operaháznak egyáltalán nincsenek oldalszínpadai, ahonnan csak be-, vagy ahova csak úgy kigördülne egy-egy teljes felvonási szett. Az 1911-ben sebtében felhúzott Erkel Színháznak még mélysége sincs: Ybl Miklós legalább az Andrássy úti palota Lázár utca felé nyíló hátsó irányát még ki tudta használni, kb. öt perccel a teljes beépítés előtt... És mindannyian emlékszünk a levehetős ajtajú NDK turmixgép korlátlan élettartamára, mégsem vagyunk boldogok, hogy az 1961 augusztusi események, a berlini fal megépítése után nyugati technikai vesztegzár alatt (is) maradt német „testvérek” pontosan 1961-es fejlettségi szinten ragadva tudták legyártani 1982-ben az Operaház új színpadtechnikáját. Ha potenciáljának és működésének lényegét nézem, a szerkezet 55 éves, ha fizikai állapotát, akkor is alsó hangon 34. Ma már nem dolgozik megbízhatóan, ügyelők és színpadmesterek hátán a jeges rémület futkároz, megmozdul-e az úgynevezett „utca”, s ha igen, vajon megáll-e, s ha feljött, majd visszamegy-e?

Ráadásul nemcsak az Operaház nézőterén kell gondoskodnunk 1200 néző biztonságáról, adott esetben kimenekítéséről is, de a színpadon és a zenekari árokban is több százan lehetnek. Szükségünk van (lenne) komoly tűzjelző rendszerre éppúgy, mint kiépített nézőtájékoztató monitorláncra is, az épületben térő-gondok vannak, wifi pedig csak szórványosan, de az akusztikai feladat is nagy: a terem nézők nélküli viszonylagos csengését szeretnénk produkálni telt ház esetén is (ma akkor még egy pakisztáni szőnyegboltban érzem magam).

Azután: több helyiségre már nincs szükség régi formájában: így lett például az Ön által régen oly látogatott jegyvásárlási oldalcsarnokokból OperaCafé és OperaShop – Magácska mindig oly szívesen ejti ezeket útba, ha felénk jár… De jó lenne lepucolni újra a homlokzatot is, amely  bizony, sárga-fehéres volna a mészkövei miatt, ám lassan befedi a metropolisz szürkés-fekete pora, és rendet kellene vágni a tetőre telepített szoborgalériában. És persze, új strangok, új kialakítású és felszerelésű vizes helységek, gyengeáramú rendszerek (broadcast- és biztonsági kameraláncok, hangfelvételi rendszer, nézőtájékoztató és tűzjelző szisztémák, wifi stb.), műemlék-restauráció is szükséges, és az Operaházzal láthatatlan (mert földalatti) folyosó kapcsán sziámi-ikrességben működő Üzemház azbeszt-szigetelésének eltávolítása, új esztétikájú, de a történelmi homlokzatot idéző, szigetelt homlokfal, helységeinek funkcionális áthangolása is azonnali feladat.

Köszönünk minden jelzést, a tényeket magunk is rögzítjük. 2011 óta gyúrunk az Operaház korszerűsítésére, amely nagy nekibuzdulás első lépcsői voltak az egész intézmény megerősítése és felpörgetése, az Erkel újranyitása, az Eiffel Műhelyház építése. Jövő ilyenkor elérkezhetünk az Operaházhoz, a fejlesztési vágyak netovábbjához… Most minden szem a kormányon: a Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, hogy a jövő pénteki kabinetülésen elbírálják végre e célból született, csaknem 1000 oldallal megalapozott, több éve készülő előterjesztésünket.

Addig már nem sokat kell aludni, ráadásul az én egyik szemem a feltűnő sikerrel kecsegtető, Purcell és Shakespeare-féle Tündérkirálynő-premieren is csüng: holnap lesz a barokkal kevert dzsesszes film noir-operánk bemutatója – épp a citált Operaházban! Ha otthon tudja hagyni a becses előítéleteit, különleges élményben lehet része Nénémnek is.

Ha pedig nem találkoznánk a forgatagban, itt a szokásos út: „Zsdú átvétá, kák szálávej létá” – írjon nekem eztán is, hogy válaszolhassak!

Szilveszter

2016. június 16.

Top 0