• Autó
Autószektor

Német Műszaki Múzeum autócsodái - 2. rész (1950-1983)

Berlinben található Európa egyik legnagyobb és legszínesebb műszaki múzeuma, amelyben akár egy napot is kényelmesen el lehet tölteni. Mi a közúti közlekedésről szóló állandó kiállítást tekintettük meg.

Berlinben, a Landwehr-csatorna partján található a haditechnikára, repülőkre és vonatokra fogékony turisták kedvenc berlini látnivalója, a Német Műszaki Múzeum. Az elképesztő méretű és minőségű tárlat javát elviszik a huszadik század német vonatjainak, tengeralattjáróinak, tankjainak, repülőinek és autóinak fejlődéstörténete, de van itt teljes méretarányú vízkerék és szélmalom, valamint a német ipar sok más terméke az irodai eszközöktől a fonográfokig. A hatalmas múzeum 14 épületegységben modern technikákkal, interaktívan mutatják be Németország hozzájárulását a technika fejlődéséhez.

1982-ben alapították az intézményt Technikai és Közlekedési Múzeum néven. A vezetés első célja a nyugat-berlini területen fekvő, de a kelet-német Német Birodalmi Vasút (DR) kezelésében levő Hamburgi pályaudvar megszerzése lett volna, melyben 1906 és 44 közt a Közlekedési és Építési Múzeum működött, és melynek gyűjteménye ott rekedt a háború után. A telephelyet ugyan nem sikerült megszerezni, de a terület kezelési jogának rendezése után az ott levő kiállítási anyag egy része hozzájuk került, és ezt már el tudták helyezni az egykori Anhalter Güterbahnhof területén.

Forrás: Autószektor

Forrás: Autószektor

EZT IS AJÁNLJUK:

    Az egykori teherpálya udvaron ezután terjeszkedni kezdtek: 1987-ben megnyitották a pályaudvar két körfűtőházát, majd sorban belakták a további épületeket, 1996 és 2001 közt pedig egy új, modern épületet is felhúztak a Landwehr-csatorna partján. A Német Műszaki Múzeumot 2001 óta egy alapítvány működteti, melynek további telephelyei is vannak, például egy planetárium, egy csillagvizsgáló, és egy cukoripari múzeum is. 

    Közúti közlekedés

    A közúti közlekedésről szóló épületben állandó és időszakos tárlatokat lehet megtekinteni. Jelenleg a múzeum tulajdonában kb. 200 autó és teherautó, 250 motorkerékpár és 300 kerékpár van, aminek csak egy töredékét tudják egyszerre kiállítani. A válogatás tartalmaz 19. századi és modern, luxus és sport, rekorder és különleges hajtásláncú autókat is, amelyeket az egykori teherpályaudvar egyik 1400 négyzetméteres melléképületben állítanak ki. Lássuk a legérdekesebbeket kronológiai sorrendben:

    (a cikk első része ezen a linken található)

    Gutbrod Atlas 800 (1950) – A fordulékony, jól manőverezhető kis haszonjármű 750 kilogrammos terhelhetőséggel rendelkezett, a padszerű ülésén két ember kényelmesen, három szűkösen fért el egymás mellett. Léghűtéses, 576 köbcentis, 16 lóerős, kétütemű, kéthengeres motorjával 74 km/órával száguldhatott. Ezt a példányt 1985-ben találta a rendőrség Berlin közelében, és árverés útján került a múzeum tulajdonába.

    Gutbrod Atlas 800 Forrás: Autószektor

    Gutbrod Atlas 800 Forrás: Autószektor

    Volkswagen Limousine (1951) – Ezt a Bogár-generációt perec-ablakosnak hívták az osztott hátsó szélvédője miatt. A képen egy exportra szánt, 1951-ben gyártott, 87 ezer kilométert futott példány látható, melynek 1,1 literes bokszer motorja 24,5 lóerős. A kedves kis kocsi végsebessége 105 km/óra, átlagfogyasztása 7,5 liter. Az exportmodelleket a krómozott lökhárítók, a magas fényű fényezés, és a hidraulikus fékrendszer különbözteti meg a belpiacosoktól.

    Volkswagen Limousine Forrás: Autószektor

    Volkswagen Limousine Forrás: Autószektor

    Saab 92 (1952) – A repülőgépgyártóként ismert Saab első autótípusa volt az 1949-ben bemutatott 92. A lekerekített formájú karosszéria alaktényezője mindössze 0,3 volt, ami még ma is jónak számítana. Az első példányokat csak zöld színben gyártották, mert sok felesleges festék maradt a második világháborús vadászgép-gyártásból. Kéthengeres, kétütemű, 764 köbcentis, 25 lóerős motor hajtotta, amivel 105 km/óra volt a végsebessége.

    Saab 92 Forrás: Autószektor

    Saab 92 Forrás: Autószektor

    Citroën 2CV (1955) – A Kacsa a 20. század második felének egyik legnépszerűbb autója volt Nyugat-Európában, olcsósága, kényelme, megbízhatósága és alacsony ára miatt. A képen látható autóra három évet kellett várnia az első tulajdonosnak, annyival el volt maradva a gyártás a kereslettől. A 425 köbcentis kéthengeres bokszer motor 12 lóereje csak mérsékelt dinamizmusra volt elég, amit a mindössze 70 km/órás végsebesség is jelez.

    Citroën 2CV Forrás: Autószektor

    Citroën 2CV Forrás: Autószektor

    Zündapp Janus (1957) – A Zündapp elismert motorkerékpár gyártó volt a 20. század közepén, első autójukat 1957-ben mutatták be, mert látták, hogy a vásárlók egyre inkább a négykerekű járművek felé fordulnak. A kétütemű, egyhengeres, 248 köbcentis, 14 lóerős motorral hajtott autócska 80 km/órával tudott menni. Aki hátulról látta, azt is hihette, hogy tolat, mert az orra ugyanúgy nézett ki, mint a fara. Mindössze 6902 darabot gyártottak belőle.

    Zündapp Janus Forrás: Autószektor

    Zündapp Janus Forrás: Autószektor

    Fiat 500 Electro-Hybrid (1962) – Ezt a hibrid hajtású prototípust a Berlini Műszaki Egyetemen tervezték azzal a céllal, hogy csökkentsék az autók emisszióját. A három éven át tesztelt, Fiat-karosszériás kísérleti autó újrahasznosította a fékezésnél használt energiát, amit nagynyomású hidraulikus tartállyal és akkumulátorral tárolt el.

    Fiat 500 Electro-Hybrid Forrás: Autószektor

    Fiat 500 Electro-Hybrid Forrás: Autószektor

    Amphicar (1962) – A kétéltű autó nem bizonyult sikeresnek, csak 3878 darabot gyártottak belőle Berlinben, a Deutschen Waggon und Maschinenfabrik gyárában a 60-as évek elején. Minden példányt szigorú szivárgási tesztnek vetettek alá, és a végén a Tegel tóban is mentek velük egy kört, hogy megbizonyosodjanak vízállóságáról. A farmotoros, acél karosszériás csónakautó szárazföldön 105 km/órával is tudott haladni 38 lóerős 1,1 literes négyhengeres motorjának köszönhetően.

    Amphicar Forrás: Autószektor

    Amphicar Forrás: Autószektor

    Opel Kapitän (1962) – Németország második legidősebb autógyártójának a 60-as években a Kapitän volt a zászlóshajója. Soros hathengeres, 90 lóerős motor hajtotta, a 150 km/órás végsebessége akkoriban magasnak számított. Az amerikai hatás erősen érződik a dizájnon és az utastér tágasságán is.

    Opel Kapitän Forrás: Autószektor

    Opel Kapitän Forrás: Autószektor

    Mercedes-Benz 190 D (1963) – A 190 D-t az elpusztíthatatlansága okán a legnémetebb német autónak tartották a Volkswagen Bogár után, beceneve a „fecskefarkú” volt. A kétliteres, takarékos üzemű (átlagfogyasztás: 9 liter), 55 lóerős dízelmotor elképesztő futásteljesítményre volt képes, ezért a 190 D nagyon népszerű volt a német taxisok körében.

    Mercedes-Benz 190 D Forrás: Autószektor

    Mercedes-Benz 190 D Forrás: Autószektor

    Colani GT (1964) – A mindössze 90 centiméter magas, ajtó nélküli Colani GT-t egy berlini mérnök, Lutz „Luigi” Colani tervezte 1962-ben, a kit formájában megvásárolható autóból csak 261 példány készült. Az áramvonalas üvegszálas karosszéria VW Bogár-alvázat rejt, de a képen látható példányba egy tuningolt, kétliteres, 100 lóerős bokszermotor került. A szépséges Colani GT képes megfutni a 200 km/órát, ezért nem árt, hogy Porsche-fékei vannak.

    Colani GT Forrás: Autószektor

    Colani GT Forrás: Autószektor

    Zündapp Weltrekordmaschine (1965) – 1965 májusában ez az áramvonalas karosszériával burkolt motorkerékpár megdöntötte a sebességrekordot az 50 köbcentiméteres kategóriában: Monzában 162,6 km/órát ért el, ami az 5,2 lóerős teljesítményét figyelembe véve elképesztő teljesítmény.

    Zündapp Weltrekordmaschine Forrás: Autószektor

    Zündapp Weltrekordmaschine Forrás: Autószektor

    NSU Ro 80 (1967) – Amikor megjelent ez a 176 km/óra végsebességű, Wankel-motoros szedán a piacon, azonnal elnyerte az Év autója címet. Modern vonalvezetésével azokat szólította meg, akik korábban BMW 2000 TI-t vagy Citroën DS 21 Pallast vezettek. A 115 lóerős bolygódugattyús motor erős, de iszákos és megbízhatatlan volt. Olyan sok motort cseréltek ki garanciában az NSU-nál, hogy a Ro 80 sofőrök úgy köszöntek egymásnak az utakon, hogy az ujjukkal mutatták, hányadik motor dolgozik autójukban…

    NSU Ro 80 Forrás: Autószektor

    NSU Ro 80 Forrás: Autószektor

    Ford OSI 20 M TS-Coupé (1967) – Az Officine Stampaggi Industriali (OSI), egy torinói karosszériaépítő cég tervezte a szépséges kupé karosszériát, amit a hétköznapi Ford 20 M TS technikájára húzták rá. Kétliteres, 108 lóerős motor hajtotta, a végsebessége 175 km/óra volt. Sajnos a 2200 elkészült példányból csak minden 10. maradt fenn, csak Németországban lehetett megvásárolni, és a gyári Ford garancia érvényes volt rá.

    Ford OSI 20 M TS-Coupé Forrás: Autószektor

    Ford OSI 20 M TS-Coupé Forrás: Autószektor

    Maserati Merak SS (1975) – Giorgio Giugiaro tervezte ezt a szépséges olasz sportkocsit. Középen elhelyezett V6-os motorja 220 lóerőt adott le, ami 240 km/órás végsebességhez volt elég. A fekete rácsáról felismerhető SS az 50 kilóval könnyebb és 30 lóerővel erősebb változata volt az 1972-ben bemutatott sima Meraknak.

    Maserati Merak SS Forrás: Autószektor

    Maserati Merak SS Forrás: Autószektor

    Audi Quattro Rally (1983) – egy német autómúzeum gyűjteményéből nem maradhat ki a leghíresebb Audi, amely megtanította a világnak, hogy az összkerékhajtást nem csak terepen lehet használni. A Quattro már az első évében, 1981-ben három futamgyőzelmet szerzett, a második évében pedig a megnyerte a világbajnokságot. 2,1 literes öthengeres turbómotorja 350 lóerős volt.

    Audi Quattro Rally Forrás: Autószektor

    Audi Quattro Rally Forrás: Autószektor

    További cikkekért látogasson el az Autószektor oldalára.

    Kommentek:

    Top 16