• Sport
Mágó Károly
Mágó Károly

Többször megvertek a börtönben - Mészöly Kálmán a Faktornak

Kétszer is volt börtönben Mészöly Kálmán, akit az oroszok - vagy ahogy ő fogalmaz: ruszkik - meg is vertek. Igaz ezt vissza is adta, igaz, nem annak, akitől kapta, hanem az orosz válogatott legjobbjának. A legendás futballista azt mondja, mindig, mindenkivel keményen beszélt. Szerinte ez is kellett a sikerhez.

Azt hiszem, nagyon kevés futballszerető ember van Magyarországon, aki Mészöly Kálmánt ne ismerné.

Hát igen, ez így van. Most már azért 75 éves vagyok.

Mészöly Kálmán

Mészöly Kálmán

Fotó: Simay Dóra

EZT IS AJÁNLJUK:

    Jelentős futballista és jelentős edzői múltja van. Melyikre büszkébb?

    Teljesen más mind a kettő. Edzőként is sok mindent megéltem, de játékosnak talán még csodálatosabb volt lenni.

    Egyetlen klubban játszott mindössze. Ez a fajta hűség egyáltalán nem jellemző a mai focira. Kapásból Paolo Maldinin kívül – aki csak a Milanban játszott - nem is jut más eszembe.

    Ráadásul Paolo Maldini apja, Cesare Maldini nekem jó barátom volt. És ahogy vigyázott a fiára, és ahogy nevelte, az csodálatos volt.

    Amikor a fiatalabb Maldini először válogatott lett, többen azt mondták, hogy csak az apja miatt hívták be.

    És amikor Cesare Maldini lett a szövetségi kapitány, Paolo Maldini akkor is játszott. Nehéz is lett volna kihagyni, posztján akkor talán a legjobb volt.

    Ön is került ilyen helyzetbe. Géza fia is szerepelt a válogatottban, amikor ön volt a kapitány.

    Nem volt egyszerű dolog, mert nem volt akkor ez megszokott dolog. Eleinte kaptam is érte, de azt azért tegyük hozzá, hogy nem én raktam be először - már a Vasasba sem, hanem Illovszky Rudolf. Aztán meg Mezey Györgynél lett válogatott. Én meg úgy voltam vele, ha a legnagyobb szaktekintélynek, Rudi bácsinak jó volt, akkor nekem miért ne lenne? Egyébként az, hogy a Rudi bácsi sokáig nem volt kapitány, csak a „tudhassák-láthassák”-nak volt köszönhető. Vagyis annak, hogy nem beszélt szépen. Négy polgárit végzett, nem volt tanult ember. Amikor valamit megírt, abban is rengeteg hiba volt. De aki ismerte, az tudta, hogy óriási tudás és akarat van benne. De az akkori pártvezető Kutas István ezt nem bírta.

    Fotó: Simay Dóra

    Az már gyerek korában biztos volt, hogy futballista lesz?

    Sokáig azt hittem, hogy úszó leszek. Apám öccse - Mészöly Tibor - remek úszó volt. Az 1932 Los Angelesi olimpián kint is volt. Úgy volt, hogy a Johnny Weissmüllerrel is versenyez majd.

    A magyar származású úszóval, aki Tarzant játszotta?

    Igen. Végül egyébként ő - Johnny Weissmüller – nyerte a százméteres gyorsúszást az olimpián. A nagybátyám nem úszott, pedig nagy esélye lett volna megnyerni.

    Hová tűnt?

    Mulatott valahol. Mondtam is otthon, hogy volt honnan örökölni, én is így szeretek mulatni.

    Voltak önnek is – fogalmazzunk így – kimaradásai?

    Voltak persze.

    Sokat csajozott?

    Jóképű gyerekek voltunk, tudtunk viselkedni, nem voltunk prosztók, nagyon jól öltözködtünk, külföldön vettük a ruháinkat. Hát igen, szerettek a csajok.

    Fotó: Simay Dóra

    Néhány napja Ihász Kálmánnal készítettem interjút. Sorolom a kettejük közötti hasonlóságot: egy évben születtek, mind a ketten csak a Vasasban játszottak, mind a ketten hátvédek voltak, mind a ketten a Magyar Optikai Művekben dolgoztak, a végzettségük szerint pedig mindketten esztergályosok. Az már csak hab a tortán, hogy mindkettejüknek Kálmán a keresztneve.

    És neki november 30-án volt az esküvője, nekem meg december elsején. Természetesen egy évben.

    Nagy barátság volt?

    Hát persze. Fantasztikus játékosok voltak akkor a Vasasban, és az idősebbektől rengeteget tanultunk. És nem csak azt, hogy a pályán mit kell csinálni. Segítettek nekünk abban, hogy hogyan öltözzünk, hogy viselkedjünk. Az elején, amikor találkoztunk a Szilágyi Gyuszival – aki nálunk jó pár évvel idősebb volt – mondtuk, hogy: Jó napot, Gyula bácsi. Na, ő aztán mondta, hogy ilyet hallani sem akar, hogy magázzuk. A végén tegeződtünk, de azért Gyula bátyámnak hívtuk.

    Ráadásul a Vasas nagyon eredményes is volt akkoriban.

    1960-ban játszottam először a Vasasban, akkor harmadikak lettünk. A következő évben pedig – amikor a Vasas az alapításának 50. évfordulóját ünnepelte -, megnyertük a bajnokságot. Na, most ugye a Vasas volt a párt csapata, és mindenki azt mondta, hogy hát persze, mert toltak minket. Ezért, hogy odavágjunk a következő évben is megnyertük a bajnokságot. De ebben az időszakban, a BEK-ben is elődöntőt játszottunk. És akkor még volt Közép-Európa Kupa. Azt mindig megnyertük, pedig ott olasz csapatok is indultak. Az Atalantát például oda-vissza vertük. És abban az időben több Dél-Amerikai túrára is mentünk, és egyszerre nagyon híresek és elismertek lettünk az egész világon.

    A válogatottal ötödik illetve hatodik is lett világbajnokságon.

    És háromszor voltam Európa-válogatott. Egyhuzamban 42 meccsen játszottam a válogatottban, összesen pedig 61-szer húzhattam magamra a válogatott mezt.

    Az egyik világbajnokság, amelyen szerepelt az 1966-os angliai volt. A világ legjobb válogatottját, a kétszeres címvédő brazilokat 3-1-re verték. Azon a meccsen gólt lőtt, majd egy sérülés után felkötött kézzel kellett végigjátszania a meccset.

    Hát igen, most a napokban is annyira fájt az vállam, amelyik megsérült… Ez soha nem múlik el, soha.

    Az volt élete meccse?

    A második félidőben sérültem meg és legalább fél órát kellett óriási fájdalmakkal játszanom. Valamerre mentem és akkor legalább puff, belerúgtam valakibe. Az, hogy bent tudtam maradni, az nagyon nagy dolog volt. De volt egy másik komoly sérülésem is. Torinóban játszottunk, és az olaszoknak volt egy Hitchens nevű angol játékosuk. Összegabalyodtunk, és amikor földre értünk, fejbe rúgott.

    Szándékos volt?

    Igen. Az is, ahogy szabálytalankodott és az is, hogy belém rúgott. Akkor le kellett jönnöm a pályáról. Úgy éreztem, hogy kifolyt a szemem. Azonnal meg is operáltak Olaszországban. Annyi étert nyomtak belém, hogy aki körülöttem utazott hazafelé a repülőn, mindenki elaludt. Aztán másnap mentünk a sportkórházba, ahol egy nagy tudású professzorhoz kezelt. A csapatorvosunk megkérdezte tőle, hogy jó, de a Kálmán játszhat? Erre mondta, hogy, „a Kálmán egy stramm gyerek, játsszon csak nyugodtan, csak ne fejeljen”. Mire mondtam, hogy hát mást sem tudok, csak fejelni!

    Sokat volt külföldön, soha nem akart kint maradni, ahogy sokan?

    Amikor játszottunk a Real Madrid ellen a BEK-ben, a meccs után odajöttek a Farkas Jancsihoz meg hozzám – kikaptunk 3-1-re, de neki is és nekem is nagyon jól ment a játék – és mondták, hogy pakoljunk össze, a szálloda előtt vár minket egy autó, nekünk semmivel sem kell foglalkoznunk, ők mindent elintéznek és a Madrid játékosai leszünk. A Jancsi maradni is akart, de én mondtam, hogy nekem ott vannak anyámék, mi lesz velük? A végén nem mertük vállalni. De volt még egy ilyen eset. Az Inter is hívott mindkettőnket, de arra is nemet mondtunk.

    Megbánta?

    Nem. A Mészöly-família nagy magyar dinasztia. De azt azért el kell mondanom, hogy nagyon sok üldöztetésben volt részünk. Az apám a Magyar Királyi Statisztikai Hivatalnak dolgozott, de nem itthon, hanem Németországban, külszolgálaton.

    Mikor mentek ki?

    A 1930-as években még a világháború előtt. És amikor 1947-ben jöttünk haza, mondták, hogy ne menjünk, otthon nagy baj van.

    Megbélyegezték önöket azért, mert a háború alatt a náci Németországban laktak?

    Inkább azért, mert a nyugatosokhoz kötöttek minket.

    Milyen volt hazajönni 1947-ben?

    Borzalmas. Apám megbecsült ember volt, rengeteg szép holmink volt és hoztunk haza mindent. Több magyarral jöttünk haza, és sokan még a határ előtt, Ausztriában is leugráltak a vonatról, mert féltek hazajönni. Itthon volt egy házunk és egy lakásunk is, de mindenünket elvettek. Apám - dr. Mészöly Kálmán - csak fizikai munkát végezhetett. Tróger lett. Volt egy ilyen kis tolós kocsija, azzal szállított bútorokat a lakásokba. Nagyon figyeltek is minket, nehéz időszak volt.

    Az, hogy ilyen kemény lett - nem csak a pályán, azon kívül is - ennek is köszönhető?

    Hát hogyne, ezt az élet hozta! 35 fillért adtak egy kiló gesztenyéért, azt szedtük. Hajnalban pedig a hársfát és vittük ki a piacra. Mondják, hogy a cigányok lopják a rezet? Hát nálam meg a bátyámnál többet senki sem lopott! 7-8 forintot kaptunk kilójáért. Abból tudtunk valamit a családnak adni. Ez főleg azután jött jól, hogy apám börtönbe került, politikai okokból.

    Mi történt?

    Soha nem derült ki.

    Hogyan élték ezt meg?

    Borzasztó volt, az anyám egyedül nevelt minket.

    Mennyi ideig volt az édesapja börtönben?

    Az öreg a végén amnesztiával szabadult. Összesen három évig volt bent.

    Ki volt a legjobb csapattársa?

    Hát a Farkas Jancsi.

    És akit a legnehezebb volt fogni?

    A Tichyt, mert ő elég erős pali volt, oda-oda vágott. És persze az Albert Flóri. Ő nagyon jó barátom is volt gyerekkorom óta.

    Albert Flórián tényleg annyira kiemelkedett a mezőnyből?

    Teljesen.

    Az ragadt rá, hogy futni nem szeretett, sokszor állt a félpályánál csípőre tett kézzel.

    Ez igaz, de a cselezőkészsége és a helyzetkihasználása zseniális volt. Az egy borzalmasan fontos dolog, hogy valaki tudja-e, hogy mikor, mit kell csinálni, lőni, cselezni vagy passzolni kell. És ezt a Flóri tudta. És a másik, hogyha a Tichy egy kicsit jobb viszonyban van az Alberttel, akkor a 1964-es Európa-bajnokságon megnyerjük a spanyolok elleni meccset Madridban, és akkor a ruszkikkal játszhattunk volna döntőt.

    Nem voltak jóban?

    Nem bírta elviselni a Tichy, hogy az Albert volt az isten.

    Meg lehetett akkoriban élni a fociból?

    Nagy pénzt soha nem kerestünk, de akkoriban - ahogy már mondtam -, sokat jártunk külföldre, és a Farkas Jancsi révén tudtuk, hogy külföldről mit kell csempészni. De egy idő után elkezdtek bennünket figyelni. A párt csapata voltunk, de annyi reakciós, mint nálunk, sehol sem volt. Vigyázni kellett. Volt egy Raduly József nevű jobbszélsőnk. Amikor egyszer mentünk tusolni a Nagy Karcsi mondta neki, hogy a hóna alatt tintás. Erre mondta, hogy te hülye f.sz, nem tinta az. Bele volt ütve a karjába a vércsoportja. Kiderült, hogy hitlerjugend volt.

    Nem volt belőle soha problémája?

    Amit lehetett, minden büntetést megkapott korábban. Kint volt a Szovjetunióban fogságban. Aztán meg a nagy kommunista csapat játékosa lett. Mindent tudtak róla, de mit lehetett vele csinálni?

    A csempészésből jól lehetett élni?

    Azt mondom, hogy jobban. Meg voltak a nepperek, akiknek el lehetett adni, amiket hoztunk.

    Miket hoztak?

    Mindent. A Bozsiknak mi voltunk a fő szállítói a Farkas Jancsival. Neki volt egy belvárosi butikja, ahol ruhákat árult, mi meg hoztuk a fonalat.

    A vámosok soha nem néztek be a táskájukba?

    Terpitkó András lett a labdarúgó szövetség elnöke, és ő volt az atyaúristen a vámon. Én nagy vagány voltam, és amikor Hegyeshalomnál jött föl a vámőr, mondtam neki, hogy nem kell nagyon kapkodni, amikor eljöttünk, akkor a Terpitkó elvtárs mondta, hogy mondjam meg nektek, hogy a csapat nagyon szép eredményeket ért el, és nem kell itten vizsgálódni.

    Ez igaz volt?

    Igaz a fenét, de megette, és mondta, hogy „Mészölykém, köszönöm szépen”.

    Amikor szövetségi kapitány lett, már jobban kerestek?

    Á dehogy! A jó szereplésünkért alig akartak fizetni. 1982-ben mentünk Tatára edzőtáborba és a Nyilasiék jöttek oda hozzám, hogy: öreg, mi van? Mennyi lesz a prémium, ha bejutunk? És akkor mentem a szövetség elnökéhez a Szepesi Gyurihoz, aki egy fantasztikus ember, nagyon jó barátom is, csak egy beszari pali. És akkor mondtam neki, hogy a pénz nem lesz jó! Mire kérdezte, hogy akkor mit csináljon? Hát mondom hívd ide az elvtársakat és tárgyaljuk meg. Nem lehet így.

    Jöttek az elvtársak?

    Igen, a Buda elvtárs meg a Korom elvtárs. Utóbbihoz tartozott a futball, előbbi volt a sportban az atyaúristen. Na, most szobába nem jött be a Korom, be volt szarva!

    Felteszem attól félt, hogy a szoba be van poloskázva.

    Micsoda? Szinte sehol nem mert beszélni! Az udvaron ültünk le. Ott volt a Nemzeti Bank akkori elnöke, Tímár Mátyás is, ők intézték a valutával kapcsolatos dolgokat. És akkor kezdtem mondani, hogy volna egy pár dolog. Mennyi pénzt kapunk, ha kijutunk? Szeretnénk valamit tudni az anyagiakról. És akkor a Buda meg mondta, hogy ne idegeskedjetek, majd ő fogja mondani a pártban. Én meg mondtam, hogy ez az, Korom elvtárs, mi most szeretnénk tudni.

    Lehetett abban az időben így beszélni a pártvezetőkkel?

    Szemtelen voltam a Budával, amúgy meg jóban voltunk nagyon. Mondtam, hogy mondani kell valamit a játékosoknak és a pénz igenis motiválja őket. Akkoriban az is nagyon fontos volt, hogy a jutalomnak mekkora részét kapjuk valutában. És akkor a Korom kérdezi tőlem, hogy Mészölykém, maga mire gondolt? A Szepesi meg rugdosta a lábamat. Erre a Korom kérdezi, hogy mi van Mészölykém? Mondom, hogy a Szepesi rugdossa a lábamat. De miért rugdossa? Hát mondom azért, hogy keveset mondjak. Erre azt mondja a Korom, Gyuri, hagyd békén, hadd mondja csak, hogy mi van. Előtte mondta a Gyuri, hogy 15 százaléknál többet ne kérjünk valutában. Én meg nem voltam beszari, ezért szerettek. És akkor mondom, hogy 20 százalékra gondoltam. Mindjárt odaszólt a Korom a Tímárhoz, hogy, te mit szólsz hozzá? Mire mondja, a Tímár: hogy Kálmán, hát ez a probléma? Megoldjuk! Azt hittem, hogy megőrülök! Ökör voltam, többet kellett volna mondanom! Legalább ötvenet. De azért így is jó volt.

    No de miért állt fel 83-ban? A csapattal volt baja?

    Jó csapat volt, nem ezzel volt a bajom. Az előbbi történetet is azért meséltem el, mert rengeteg ilyen volt. Állandóan pofáznom kellett és nem a focival foglalkozni. Sokkal nagyobb eredményeket kellett volna elérnünk.

    Miért nem jöttek a nagy eredmények?

    Mert nem volt meg a kohéziós erő, amire én számítottam.

    Többek között edzősködött Törökországban is, ahol a válogatott mellet az ország egyik legnépszerűbb csapatát a Fenerbahcét is irányította. Emlékeznek még ott önre?

    Ahogy engem ott a mai napig megbecsülnek, az fantasztikus.

    Korábban – még a nyolcvanas években - belekeveredett a bundabotrányba.

    Ez a mai napig fáj! Egyszer még játékosként volt egy sérülésem, amit Zalakaroson kezeltek. Hogy odakerüljek, egy zalaegerszegi fejes intézte el nekem. És én akkor megígértem neki, hogy ezt soha nem felejtem el. Évekkel később, amikor már edző voltam és nagyon rosszul állt a Zalaegerszeg, megkért, hogy vállaljam el a csapat irányítását. Le is mentem és tartottam egy értekezletet. Azt mondtam, hogy nem vagyok egy csodatevő ember, de most mindent úgy kell csinálni, ahogy én mondom.

    Ott ugye nem edző, hanem sportigazgató volt.

    Én csináltam mindent. Jöttek a meccsek, az a bizonyos Győr elleni is. Többen oda is jöttek hozzám azzal, hogy „öreg, van pénze a csapatnak, meg tudjuk venni a meccset”. És akkor pont a Verebes-időszak volt és mondtam, hogy ezek úgy hajtanak, hogy nem lehet megvenni őket. Mondtam, hogy hagyjátok, ezzel ne foglalkozzatok! Följöttem Pestre megnézni a Honvéd-Győr Magyar Kupa meccset, és azt gondoltam, hogy ezeket meg lehet csípni. És úgy eltaláltam a taktikát, meg olyan dolgokat mondtam a játékosoknak, hogy hihetetlen. És meg lett fogva a meccs.

    3-1 lett a vége.

    Igen, és mire hazaértem Budapestre Győrből, már többen hívtak, hogy megvettük a meccset. Mondom vettük a k...a anyátokat! És akkor jött egy ramazuri, hogy egy csomó meccs el lett adva, nem csak a miénk. És elvitték ezt, meg amazt és egyszer csak jöttek értem is. Akkor már a Vasas edzője voltam. Levittek Győrbe és rendesen be is kaszniztak. Semmi nem igaz az egészből!

    Végig tagadta?

    Persze, most is! Amikor találkozok a volt játékosaimmal, mondom is nekik, hogy nem szégyellitek magatokat?

    Miért, önre vallottak?

    Nem, csak nem álltak ki mellettem. Nem mondta senki a játékosok közül, hogy bunda volt, de azt sem mondták, hogy kérem, hát itt semmi sem történt. Én nagyon megszenvedtem ezt az egészet. Ráadásul én akkor másodszor voltam börtönben. 1957-ben fegyverrejtegetés miatt tartóztattak le.

    Mennyi ideig volt börtönben?

    Körülbelül három hónapig figyeltek meg és hol kivittek, hol be.

    Hány éves volt akkor?

    Tizenhat. Egy ruszki tiszt többször elvert. Összesepertem, szétszórta a szemetet. Mondta nekem, Mészöly, job tvaju maty - ez oroszul azt jelenti, hogy b...d meg az anyádat– én meg mondtam neki, hogy, job tvaju maty neked, erre puff, pofon vágott. Akkor megfogadtam, hogy én ezt valakinek visszaadom.

    Évekkel később jött is a ruszki válogatott Magyarországra. És hát kinek adtam vissza, a Sztrelcovnak. Ő volt az orosz válogatott egyik legjobbja. Jött egy labda felívelve, felugrottam és bele a stoplist a hátába. Jól beletunkoltam! Futott oda a bíró, nagy balhé volt, de nem állítottak ki és végül 2-0-ra nyertünk. Aztán a meccs utáni banketten megkérdeztem a Sztrelcovot, hogy mitől  ilyen erős. Én is gyúrtam, de ő sokkal izmosabb volt. Erre azt válaszolta, ha ott lettem volna hét évig, ahol ő volt én is, ugyanilyen erős lennék. Kiderült, hogy egy vonaton - két másik focistával együtt - megerőszakoltak egy fiatal lányt, akinek az apja katonatiszt volt. Mentek is az ólombányába. Aztán haverok is lettünk, játszottam is a búcsúmeccsén.

    Ha már őszinteség. 2012-ben futball Európa-bajnokság megrendezésre pályázott Magyarország. Végül nem a magyar pályázat nyert. Amikor hazajöttek, akkor három ember állt a repülőtéren az újságírók elé, de csak egy beszélt. Kisteleki István és Gyárfás Tamás gyakorlatilag csendben hallgatta végig, ahogy ön válaszol a kérdésekre.

    Na, hát ez is egy milyen dolog? Én sírva beszéltem akkor. Mert Farkas Jancsi is meg én is nagy vagányok voltunk, de gazemberek soha! Ezt visszautasítom. És ez volt a legnagyobb erényünk.

    Aztán egy másik – fogalmazzunk így – őszinte mondat: harmadszor győzött le minket egy bálnavadász csapat. Ugye akkor az izlandi válogatottra gondolt.

    Hát ez az, kikaptunk. Sajnos voltak borzasztó meccseink.

    Fotó: Simay Dóra

    A kispad mellett nem mindig beszélt irodalmi stílusban.

    Hát hogyne, sokszor káromkodtam. A legtöbb edzőnek tudja mi a baja? És ezen felőlem megsértődhetnek a magyar edzők! Ülnek a padon és ha észreveszik, hogy veszi a kamera őket, csak akkor kezdenek el integetni. Én erre azt mondom: hová a k.....a anyádba hadonászol?! Akkor csináld, amikor a csapatnak szüksége van rá! És amikor készült ez a film rólam… A Mészáros áll a kapuban és szórakozik! Pörgette a labdát, feldobta a kapufára. Bekiabáltam: Bubu a jó k...a édes anyádat! Ő mondta is rögtön: papa, bocsánat! Nekem bigott katolikus az egész családom, de belőlem ez sajnos sokszor kijött. Hát az életünkért játszottunk!

    Egy másik ügy, amiért sokat kapott: a Sport TV-ben azt mondta, idézem, "néhány afrikai játékos még csak most mászott le a fáról és már itt is játszik a magyar NB1-ben".

    Sajnálom, de ez így van. Én megszenvedtem gyerekként azért, hogy játszhassak. És hajtanom kellett. Ha nem hajtottam, seggbe rúgtak az idősebb játékosok.

    Megbánt valamit?

    Nem, semmi olyan nem történt az életemben, amit meg kéne bánnom! Volt egymillió rossz dolog az életemben, de imádtam futballozni.

    Top 16