• Külföld
Németh Róbert
Németh Róbert

Megölték a gyerekeiket, ők barátok lettek

Rami katona volt, harcolt az izraeli hadseregben, a palesztin Bassam pedig merényletet tervezett. Rami 14 éves lányát felrobbantotta egy palesztin öngyilkos terrorista, Bassam kislányát lelőtte egy izraeli határőr. A hasonló múlttal rendelkező emberek általában gyűlölik egymást. Ők mégis legjobb barátok lettek.

Két férfi lép egyszerre a terembe, az izraeli Herzliyában, hogy néhány külföldi újságíróval beszélgessen. Egyikük magasabb, őszes hajú. Ő Rami Elhanan, a 65 éves, Jeruzsálemben élő izraeli férfi. A másik, alacsonyabb, egyik lábára kicsit sántító férfi pedig a legjobb barátja, a 47 éves, palesztin Bassam Aramin.

Rami Elhanan és Bassam Aramin újságíróknak mesél - fotó: Lior Shachar / MICS

Rami Elhanan és Bassam Aramin újságíróknak mesél - fotó: Lior Shachar / MICS

EZT IS AJÁNLJUK:

    Rami ElhananRami édesapja auschwitzi túlélő volt, majd Izraelbe költözött. Rami katona volt a Jóm Kippur-i háborúban, 1973-ban. Azt mondja, keserűen fejezte be, több barátja is meghalt. Utána grafikusként dolgozott, megnősült, született három fia és 1983-ban egy lánya is, Smadar.

    Aztán 1997. szeptember 4-én két öngyilkos merénylő felrobbantotta magát Jeruzsálemben. Öten haltak meg, köztük három 14 éves kislány – egyikük Smadar volt. Néhány barátjával egy könyvesboltba ment, hogy az új iskolaévre könyveket vegyen, ekkor robbantott a merénylő. „Ez egy hosszú, hideg és sötét éjszaka kezdete volt” – mondja Rami.

    Utána a bosszú gondolata természetes lett volna, de azt is tudta: ha fájdalmat okoz másoknak, azzal a saját fájdalmát nem csökkenti. Hamarosan találkozott egy férfivel, Jichák Frankentallal, aki elmesélte neki, hogyan alapította meg a Szülők Köre nevű szervezetet, miután 1994-ben a Hamász elrabolta és megölte fiát, Arikot. Rami elkezdett járni a gyűléseikre. Azt mondja, itt találkozott először palesztinokkal mint emberi lényekkel és azóta egyetlen dolog igazán fontos az életében: hogy valahogy megállítsák az erőszakot.

    A Szülők Köre – Családi Fórum egy izraeli-palesztin szervezet, amelynek már több mint 600 család a tagja – mindegyik család elvesztette legalább egy tagját a konfliktusban. Rendszeresen találkozókat tartanak, amellyel azt akarják bizonyítani, hogy a párbeszéd lehetséges, sőt, ez a feltétele annak, hogy fenntartható béke jöjjön létre. A szervezetet 1995-ben alapította Jichák Frankental. Eleinte izraeli családok voltak a tagjai, 1998-ban szerveztek először találkozót palesztinokkal.

    Bassam AraminBassam 13 évesen azt gondolta, hogy neki is harcosnak kell lennie. Még egy csoportot is létrehoztak négyen, palesztin zászlókat tűztek ki fákra. 16 évesen fegyvereket is szereztek, de egy évvel később letartóztatták és hét év börtönre ítélték.

    „A börtönben mindenki igazi harcos lesz” – mondja. Megtanulta többek között, hogy meg kell ismerni az ellenséget, ezért elkezdett héberül tanulni. Aztán megnézett egy filmet a Holocaustról. Azt mondja, azért kezdte el nézni, hogy érezze a bosszút. „Semmit sem tudtam addig. Az elején azt kívántam, bárcsak Hitler minden zsidót megölt volna. De aztán egyre inkább elborzadtam. A végén már sírtam.” Azt mondja, ez volt az első alkalom, hogy együtt érzett az izraeliekkel.

    Közben pedig néha beszélgetett az egyik őrrel és rájött, hogy "ő is ember" és arra is, hogy a párbeszéd nagyon hasznos lehet. 1992-ben engedték ki a börtönből, de ekkor még továbbra is azt gondolta, hogy a fegyveres harc hozhat megoldást.

    fotó: Rami Elhanan

    fotó: Rami Elhanan

    Aztán az oslói béketárgyalások és a békeszerződés, amelyet Jichák Rabin és Jasszer Arafat aláírt, a stabilitás reményét hozták el. „Tudod, mit tesz egy arab férfi, mint én, ha biztonságban érzi magát? Családot alapít” – mondja. Ő is megnősült és hat gyereke született. Közben pedig egyre inkább arra gondolt, hogy a fegyveres harc eredménye addig csak a kín, a szenvedés volt és semmilyen eredményt nem lehetett elérni vele, a párbeszéd, a tárgyalás viszont közelebb hozta őket a megegyezéshez.

    Így új célt tűzött ki magának: hogy békés úton vessenek véget a megszállásnak. Amikor meghallotta, hogy vannak olyan katonák, akik megtagadták, hogy Ciszjordániában szolgáljanak, találkozni akart velük. Alapítottak egy szervezetet is, Harcosok a Békéért névvel. Titokban találkoztak is néhány izraeli katonával – egyikük Rami fia volt.

    A közös célNem sokkal később Bassam Rami egész családjával találkozott. Ők ketten nagyon hamar barátok lettek. Együtt jöttek rá a paradoxonra: hogy mindenki ölni akar a békéért. Együtt kezdtek azon dolgozni, hogy ezt megváltoztassák. Ahogy Rami mondja: „ebbe a hatalmas, gyűlöletből épített falba verjük a fejünket és repedéseket akarunk rajta ütni.”

    Aztán eljött 2007. január 10-e. Bassam 10 éves lánya, Abir éppen visszament az iskolába a közeli édességboltból, amikor egy izraeli határőr lelőtte. Hogy miért, azóta se derült ki. Bassam azt mondja, nem bosszút akart állni – igazságot akart. Azt mondja: „egy izraeli katona volt, aki lelőtte a kislányomat. De ott volt 100 másik egykori izraeli katona, akik viszont létrehoztak neki egy emlékkertet az iskolánál.”

    Bassam azóta is folytatja a munkáját, Ramival együtt. Azt mondják: „az erőnk a fájdalomból fakad”. Rendszeresen tartanak közös előadásokat izraeli és palesztin középiskolásoknak. Szerintük ugyanis „ha mi, akik a létező legmagasabb árat fizettük, képesek vagyunk a párbeszédre, akkor bárki képes rá.” Történetükből azóta már film is készült, Within the Eye of the Storm címmel.

    Top 16