• Belföld
Vági Barbara
Vági Barbara

Már most keresik az orvosokat nyárra Siófokon

Ha a TB-kártya egy - bankkártyához hasonló - adathordozó lenne, akkor a beteg összes kórházi, orvosi leletét, vizsgálati eredményeit rá lehetne másolni, és nem lenne több kórházban és rendelőben a beteg lelete. Ezzel pénzt is lehetne spórolni, mert nem kell ugyanazt a vizsgálatot többször, több helyen elvégezni csak azért, mert nincs meg a korábbi orvosi lelet. Nagy Gábor, a siófoki kórház orvos igazgatója szerint a magánegészségügyi-ellátásra igény van. Tudja, hogy többen támadják a magánellátást, de úgy gondolja, éppen a magánegészségügyi-szolgáltatások miatt rövidülhetnek várólisták, sőt, spórolhatnak az állami kórházak is.

Siófok speciális hely. Itt nyáron – gondolom – egészen más a helyzet, mint télen. Hogy oldják meg az országos orvoshiány mellett azt, hogy legyen elég orvos nyárra? 

Egyre nehezebben. Sajnos minden évben egyre korábban el kell kezdeni keresni az orvosokat, akik itthon vannak és tudják vállalni a nyári pluszmunkát. Most január-februárban kezdjük – kezdem -, merthogy ez az én feladatom. Nagyon nagy a siófoki kórház vonzáskörzete. Balatonfenyvestől Lepsényig mi vagyunk az ellátók, de még Tolnából is érkeznek betegek. Június-július-augusztusban – ebben a három nyári hónapban - 12 ezer beteget látunk el csak a sürgősségin….. Ez kétszer annyi, mint egy átlagos időszakban. Éppen ezért kénytelenek vagyunk az ország minden pontjából idecsábítani a szakorvosokat nyárra. 

"Az ország minden pontjáról csábítjuk az orvosokat."

"Az ország minden pontjáról csábítjuk az orvosokat."

Fotó: Talán Csaba

EZT IS AJÁNLJUK:

    Hogyan lehet ezt megoldani? 

    Nos, egyre nehezebben – és persze pénzzel….

    És mi van az idővel? A szakorvosok addig otthagyják a saját kórházukat, és idejönnek három hónapra? 

    Nem, dehogyis. Az orvosok, akiket sikerül idecsábítani nyárra, a szabadságukat töltik a siófoki kórházban. 1 -2 hetes váltásban jönnek, gyakran családdal, akik nyaralhatnak közben. Biztosítunk szállást az egész család számára.. Vagyis a saját munkahelyükön, a saját kórházukban éppen szabadságon vannak. De – ahogy mondtam is – mivel egyre nehezebb orvosokat találni, ezért már nem is igazán csak a pénz számít. Egyre gyakrabban kényszerülünk olyan vállalkozó orvosokat keresni, akik hajlandóak akár egy-egy napra is eljönni, akár „munkaerő közvetítőkön" keresztül is.

    Azt mondja: már nem csak a pénz számít. Ha nem pénzzel tudják idecsábítani az orvosokat, akkor mi lehet vonzó még?

    Talán a körülmények. Próbálunk olyan munkakörülményeket, hangulatot, közösséget teremteni, hogy ne lehessen ezzel versenyezni. Meg persze az is előny lehet, hogy Siófok azért jó helyen van. De az kétségtelen, hogy nyáron „meg lehet őrülni.” Gyakorlatilag minden nap egy új kihívás, egy harc. Rengeteg a beteg, sok a baleset  -  a legkisebbektől a nagyobbakig. A közelben nagyon sok a fesztivál is, ahol több ezer ember szórakozik egy helyen. Ott is nagyon sok a rosszullét, vagy sérülés, egészségügyi probléma. Éppen emiatt  a nyáron, a nagy fesztiválok ideje alatt dupla ügyeletsort kell kiállítanunk az orvosoknál, ugyanis elkülönítjük térben is és időben is a családi baleseteket – mint például azt, hogy a gyerek belelépett egy kagylóba, vagy egy grillezésnél valaki megégette a kezét -, és a fesztiválokról érkező betegeket, akik többnyire alkoholtól vagy más szerektől vannak rosszul. 

    Az előfordult már, hogy a nyári időszakban például a következő hétre még keresni kellett orvost, mert nem volt elég?  

    Az nem fordulhat elő. Éppen ezért kezdjük el már télen keresni a szakorvosokat, akik nyáron segítenek a kórházban. 

    Mi történhet akkor, ha már olyan súlyos lesz az orvoshiány, hogy nem találnak nyárra orvost? 

    Én nagyon remélem, hogy ez nem fog megtörténni . 

    Sokan mentek külföldre és nem nagyon akarnak visszajönni – főleg, aki fiatalon kiment. Ráadásul a mostani fiatal orvosok közül is sokan akarnak külföldön dolgozni, és – azt mondják – nem csak a pénz miatt. Akkor miért? 

    Külföldön – Németországban, Angliában, Ausztriában – nyilván sokkal több pénzt kapnak az orvosok, de ami talán még ennél is fontosabb: sokkal nyugodtabbak a munkakörülmények. Ott egy orvosnak azzal kell foglalkoznia, amihez ért. Aki operál, annak csak az a dolga, hogy operáljon, a legjobb tudása szerint. Nem kell törődnie azzal, hogy milyen fonallal vagy eszközzel dolgozik, miért ez a gép van itt és miért nem az, és még sorolhatnám.

    Itthon pedig ugye más a helyzet… 

    Itthon súlyoznunk kell és persze nagyon szigorúan beosztani a pénzt. Itt, Siófokon ez úgy működik, hogy ha kell, megvesszük például a legdrágább implantátumot. Nagyon tudatosan, nagyon átgondolva, nagyon beosztva mindenre jut pénz. Tulajdonképpen, ha szükség van bármire, meg tudjuk szerezni. De az a különbség a nyugat-európai kórházak és a magyar kórházak között, hogy ott nem kell  ezen az orvosnak gondolkodni. Itt – ahogy mondtam –  minden forint számít. Próbálunk mindent lefaragni, ami nem az ellátás terhére megy. 

    "A magán egészségügyre szükség van!"

    "A magán egészségügyre szükség van!"

    Fotó: Talán Csaba

    Ön soha nem gondolkodott azon, hogy elmenjen külföldre? 

    De, persze, gondolkodtam. De nem tudtam elmenni. Úgy gondoltam és úgy gondolom, hogy ha egy magyar orvos kimegy külföldre, mindig idegen marad. Az élete abból áll, hogy dolgozik, hazamegy, dolgozik, hazamegy. Én szeretek itthon lenni. Szükségem van arra, hogy a kollégáim között vannak barátok, haverok, többször összeülünk szabadidőnkben is. Itt van a családom, őket sem akartam itt hagyni…

    Akkor a szíve döntött, nem a pénz..

    Ez így történt. De az is igaz, hogy én nem voltam kényszerhelyzetben. 

    21 éve dolgozik a siófoki kórházban, és három éve orvos igazgató. Változott valami az elmúlt húsz évben? Javult vagy romlott a helyzet? 

    Azt gondolom, hogy itt nálunk nem romlott a helyzet, sőt, javult. December 22-én adtuk át az új szárnyat, ahol az új sürgősségi ellátás és központi műtő működik majd. Európai Uniós pályázatból készült el az új épületszárny. 

    Oda például kell új orvos? 

    Igen, és várjuk  is őket. Először a környékből keresünk orvosokat, ha pedig itt nem találunk, akkor egyre távolabbról próbáljuk a szabad kapacitással rendelkezőket ide hívni .

    Mit gondol, hogy tud egy ilyen nagyságú vidéki kórház plusz forrásokhoz jutni? Van-e erre bármilyen lehetőség? 

    Az államtól  jelenleg nem várható több pénz, ez szinte biztos. Sokan gondolják azt, hogy plusz pénzt, de inkább plusz lehetőséget jelent, ha a magán egészségügyi ellátást be tudnánk hozni az állami kórházba, de szerintem sem jó megoldás a két ellátási formát egy keverni  egy intézeten belül. A meglévő erőforrásainkat kell jobban kihasználni..

    Néhány hete készítettem interjút egy budapesti kórház vezetőjével, aki azt mondta: segítene az egészségügyön, plusz forrásokat hozna, ha az úgynevezett co-payment rendszert be lehetne vezetni. Ez azt jelentené, hogy a tehetősebb betegek fizetnének az állami kórházban is valamennyit az ellátásért. Nem annyit, mint mondjuk egy magánkórházban, hanem kevesebbet. Ezért persze kicsit emeltebb szintű ellátást kapnának. Ön szerint ez jó megoldás lehetne, hogy plusz forrásokhoz jussanak az állami kórházak? 

    Az ötlet nagyon jó, és a nyugati országokban ez működik is. Csak azt nem tudom, hogy itt, Magyarországon hogyan lehetne ezt megoldani. Ugyanis, ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a határozott vonalakat meg kéne húzni: ennyi és ennyi pénzért milyen ellátást kap a beteg a kórházban. Csakhogy: Magyarországon minden kórháznak más a felszereltsége, nem mindenhol van ugyanaz az ellátás, ugyanolyan szakterületek, szakorvosok. Ha a co-payment rendszert bevezetnék, az lenne az első feladat, hogy az összes megyében legyen egy teljesen ugyanolyan kórház. Ha a tehetősebb beteg elmegy oda, és fizet, ugyanazt az ellátást kapja Nyíregyházán, Budapesten vagy Siófokon. Szóval, nem tudom, hogy hogyan lehetne ezt megoldani.. De aki nem fizetett, az állja végig a sort, aki fizetett, az meg azonnal bejut? Jelentős  feszültséget  hozhatna létre. Én azt gondolom, inkább erősítsük meg, egységesítsük  az állami ellátást..

    "Megoldás lehet, ha a TB-kártya nem egy papírfecni lenne, hanem egy adathordozó."

    "Megoldás lehet, ha a TB-kártya nem egy papírfecni lenne, hanem egy adathordozó."

    Fotó: Talán Csaba

    Ha nem a co-payment megoldásra gondolt, akkor hogyan értette azt, hogy a magán egészségügyet be kellene hozni az államiba?

    Itt több - már működő és még nem működő – lehetőség van. Ami működik, az az, hogy aki ma a magánklinikát vagy magánrendeléseket választja, az az állami várólistából kiáll. Vagyis: a sorban előre engedi azokat, akik nem akarják vagy nem engedhetik meg maguknak a magánellátást. Jól jár az állami kórházban várólistán lévő beteg is. Aki azt mondja, hogy nem akar hónapokat várni például egy vizsgálatra, elmegy magánrendelésre, kifizeti annak az árát, és az állami ellátásra váróknál előrébb lép mindenki.. Ez az egyik, ami segít az állami egészségügyön. A másik az lehetne, ha megfordítanánk a fent említett co-paymentet. Azt mondom: én elmegyek egy magánrendelésre, ami kerül ma „x” forintba. Ha állami rendelésre mennék, az „y” forintba kerül, és persze azt az állam fizeti. De én ugyanúgy fizetem a TB-t, mint mindenki más, csak én a magánszolgáltatót választom, és fizetek érte. Mi lenne, ha valahogy meg lehetne azt oldani, hogy aki a magánvizsgálatot választja, és fizet egyéként TB-t, akkor az állam fizesse ki azt az összeget a magán szolgáltatónak, amibe amúgy is kerülne, és a beteg  kifizeti a különbözetet. A magánvizsgálatért fizetendő „x” forint és az állami ellátásért fizetendő „y” forint különbözetét. Az állam a beteg  társadalombiztosításáért  fizessen a magánintézménynek, és a beteg kifizeti a különbözetet. És akkor a beteg  is azt mondhatja: nem fizette feleslegesen a tb-t. 

    Önnek van egy magánrendelője, majdnem 20 szakterülettel. Miért gondolta úgy, hogy ezt megcsinálja Siófokon? 

    Mert igény volt rá. Sem az emberek, sem az igények nem egyformák. Egyébként, mielőtt megjelent Magyarországon a magán egészségügyi ellátás, azelőtt is volt ilyen – csak máshogy hívták. Úgy hívták, hogy „én a professzor úr betege vagyok”, vagy hogy „én a főorvos úr betege vagyok.’” Gyakorlatilag a magánellátás megtörtént – állami pénzen. Most az a helyzet, hogy aki megteheti és igénye van rá, elmegy magánkórházba vagy magánszakrendelésre és kifizeti az ellátást. 

    Itt jön be egy másik, valós gond: a betegek egy része igénybe veszi az állami ellátást is és többféle magán ellátást. A leletek itt-ott vannak, tegyük fel, akár 10 helyen is. Még az is előfordulhat, hogy ugyanazt a vizsgálatot több helyen elvégzik, mert a korábbi lelet már nincs meg. Ez azért mégiscsak pazarlás.. Ha nem lehet bevinni az államiba a co-payment rendszert egyelőre, hogyan lehetne ezt megoldani, hogy a leletek, vizsgálati eredmények egy helyen meglegyenek? 

    Ezen is gondolkodtam. Talán megoldás lehetne,  ha a TB-kártya nem egy papírfecni lenne, hanem egy kártya. Egy bankkártyához hasonlatos kártya, vagy bármilyen adathordozó. Azon lehetne tárolni minden orvosi leletet. 

    Top 16