• Sport

Magyarok az olimpián: nem volt elég egyszer legyőzni az amerikai riválist

Augusztus ötödikén hivatalosan is kezdetét veszi a nyári olimpia (hivatalos nevén a XXXI. nyári olimpiai játékok) Rio de Janeiróban. Felvezető cikksorozatunkban végigvesszük az eddigi összes újkori olimpiát, különös figyelmet fordítva a magyar sikerekre. A harmadik olimpiát Európán kívül, az Egyesült Államokban rendezték, de a St. Louis-i rendezők sem voltak a helyzet magaslatán.

Fotók: olympic.org

Fotók: olympic.org

Rómán kívül Chicago és St. Louis pályázott az 1904-es olimpia megrendezéséért. A két amerikai város közül Chicago volt az esélyesebb, nyert is, de pechjére két dolog is ellene szólt. Egyfelől abban az évben volt a centenáriuma annak, hogy Amerika megvásárolta Louisianát Franciaországtól, másfelől akkor volt St. Louisban a világkiállítás. A szervezők pedig nem akartak belenyugodni abba, hogy egy időpontban két világesemény legyen az USA-ban, ezért az elnök, Theodore Roosevelt közbeszólt, Chicagónak pedig át kellett adnia a rendezés jogát. Jellemző a helyzetre, hogy Coubertin báró el sem utazott a harmadik olimpiára, mert nem volt hajlandó végignézni ugyanazt, ami a saját hazájában történt négy évvel korábban.

Igaza is volt, ugyanis St. Louisban is abszolút háttérbe szorult az olimpia a világkiállítás mellett, a sportolóknak méltatlan körülmények között kellett lakniuk a belvárostól távolabb, vízvezeték nélküli házakban. A németek sört, a franciák bort, a magyarok pedig leginkább tejet ittak, ami sok sportoló gyomrának nagyon nem tett jót. Egyébként sok európai versenyző Coubertinhez hasonlóan el sem ment Amerikába, összesen 12 ország vett részt az olimpián (a magyar csapat négy főből állt, dr. Gönczy Lajos mellett Halmay Zoltán, Kiss Géza és dr. Mező Béla utazott ki).

645 férfiból és 6 nőből állt a mezőny, a hazai fölényt elég jól mutatja, hogy a 651 sportolóból 526 az Egyesült Államokat képviselte. Ahogy Párizsban a franciák, úgy St. Louisban az amerikaiak nyerték fölényesen az éremtáblázatot: összesen 239 dobogós helyezést szereztek. A második helyre befutó Németországnak mindössze 13 érem jutott.

A szervezők nagy erőket mozgósítottak az olimpia reklámozásában, ennek ellenére nagyon kevés embert érdekelt a sportesemény. A helyzetet úgy próbálták megmenteni, hogy bevezették az úgynevezett etnográfiai eseményeket. Ez annyit jelentett, hogy a sportolókon kívül a helyi vendégmunkások, postások, mutatványosok és pincérek is versenyezhettek egymással például, de ez igaz volt a különböző népcsoportokra (kínaiak, indiánok, eszkimók) is. A programba így 390 számot préseltek bele, amiből a Nemzetközi Olimpiai Bizottság később 94-et ismert el hivatalosan.

A debütálások olimpiájaAnnak ellenére, hogy bőven hagyott kívánnivalót maga után az 1904-es olimpia, két szempontból viszont nagyon is fontos mérföldkő volt a sporttörténelemben: ekkor jelentek meg olyan klasszikus sportágak a programban, mint például az ökölvívás, a műugrás és a kosárlabda. Valamint a harmadik újkori olimpián vezették be a ma is használt díjazási módszert: minden dobogós kap érmet, az első aranyat, a második ezüstöt, a harmadik pedig bronzot.

Halmaynak kétszer kellett nyernie Amerikában az amerikai ellenfél ellenFurcsa történetek természetesen erről az olimpiáról is fennmaradtak. A maraton ezen a listán az első helyért kiállt, az elsőként befutó Fredrick Lorz ugyanis bevallotta, hogy csalt. A táv egy részét ugyanis kocsiban ülve tette meg, ami aztán lerobbant, így kénytelen volt azért kicsit futni is. Azt mondta, hogy jó viccnek gondolta a kocsikázást, a szervezők cserébe kizárták a versenyből, majd eltiltották. Később visszavonták az eltiltást, és az 1905-os bostoni maratont Lorz megnyerte, csalás nélkül.

A futószámokban a „Milwaukee Meteor”, Archie Hahn igen komoly eredményeket ért el, 60, 100 és 200 méteren is aranyérmes lett, a 200-on futott 21.6 másodperces ideje új olimpiai rekord volt, amit 28 évig senki nem tudott megdönteni. Mellette igen emlékezetes olimpiája volt egy másik amerikai atlétának: George Eyser három aranyat, két ezüstöt és egy bronzérmet nyert a különböző torna számokban - mindezt úgy, hogy a bal lába fából volt.  

Magyar szempontból ismét az úszóversenyek voltak a legfontosabbak. Halmay már Párizsban remekelt, de St. Louisban már aranyérmeket is nyert, szám szerint kettőt. Nem volt egyszerű a dolga, a versenyek egy mesterséges, sekély vizű tóban kerültek megrendezésre. A versenyzők egy tutajról indultak, onnan kellett eljutni az 50 és 100 yarddal távolabb lerakott rögzített gerendákig.

A rövidebb számban Halmay nyerte az egyik előfutamot, a másikat az amerikaiak bajnoka, Scott Leary. A döntőben Halmay rosszul indult, de féltávnál beérte az első helyen haladó Learyt, és meg is nyerte a finálét. Az amerikai célbíró az egyértelmű eredmény ellenére a második helyre rakta a magyar úszót, a főbíró pedig úgy döntött, hogy meg kell ismételni a döntőt. Ezt újra Halmay nyert meg, másodjára már a célbíró sem mert másképpen dönteni. Kiss Géza is remekelt, egymérföldes gyorsúszásban második lett, a félmérföldes távon pedig bronzérem jutott neki.

Az 1904-es olimpia magyar eredményei:

Első helyezés

Halmay Zoltán (50 és 100 yard gyorsúszás)

Második helyezés

Kiss Géza (egy mérföldes gyorsúszás)

Harmadik helyezés

Kiss Géza (félmérföldes gyorsúszás)

Negyedik helyezés

dr. Gönczy Lajos (magasugrás)

Ötödik helyezés

dr. Gönczy Lajos (magasugrás állóhelyből)

Pontot nem szerző versenyzők

dr. Mező Béla (60 és 100 méter síkfutás, távolugrás)

A sorozat korábbi részei:

Magyarok az olimpián: matrózok mentették meg Hajós Alfrédot a pireuszi öbölben

Magyarok az olimpián: kétszer is rossz himnuszt játszottak az első atlétikai bajnokunknak

Top 0