• Belföld
Faktor

Ezért morognak durvábban a kutyák, ha férfit látnak

A kutyák az átélt fenyegetettség nagyságától függően manipulálják a testméretükről szóló hanginformációt az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusai szerint, vagyis tekintélyesebbnek próbálnak tűnni, méghozzá hanggal, ha veszélybe kerülnek. Az etológusok elsőként bizonyították kísérletekkel azt is, hogy a kutyák többnyire jobban félnek a férfiaktól, mint a nőktől.

Tapasztalatból tudjuk, hogy a kutyák morognak, ha ijesztő, fenyegető helyzetbe kerülnek. A morgás sok esetben megelőzi a komolyabb agressziót, és jó esetben a szembenálló fél már a morgás hallatán lemond a támadásról - olvasható az egyetem MTI-hez eljuttatott közleményében.

Nagynak kell tűnni.

Nagynak kell tűnni.

A közlemény szerint a kutyák morgása olyan akusztikai komponenseket tartalmaz, amelyek rendkívül pontosan utalnak a kutya testméretére ellenségeskedés, mondjuk egy csont őrzése közben. A testméret fontos tényező az esetleges harc szempontjából, ezért előfordulhat, hogy a küzdő felek megpróbálják a saját testméretükről kommunikált információt manipulálni. Azaz nagyobbnak akarnak tűnni, mert az félelmetesebb.

A hang fizikai paraméterei azonban szoros összefüggésben állnak a hangképző szervek anatómiai jellemzőivel, a hang által közvetített testméretet nehéz manipulálni, ezért nincs is rá sok ismert példa az állatvilágból.

Az egyik olyan faj, amelynél a vetélkedő felek akusztikai úton "nagyítják" magukat, a nálunk is gyakori gímszarvas. A bikák bőgés közben a gégefő lefelé mozdításával érik el, hogy a kiadott hang a valódinál termetesebb példányra utaljon.

Az ELTE négyfős kutatócsapata a világon elsőként bizonyította kísérlettel, hogy a kutyák a fenyegetettség mértékétől függően képesek manipulálni a testméretükről szóló hanginformációt. A kísérletekben a kutatók 96 változatos fajtájú, valamint keverék kutya esetében az úgynevezett "fenyegető megközelítés" módszert alkalmazták, amelynek lényege, hogy a kísérletvezető lassan, a kutyára szegezett tekintettel közelít az állathoz, amely a gazdája mellett áll pórázon.

A kísérletvezető a kutyát nagyjából két méternyire közelítette meg, miközben a felhangzó morgásokat, valamint a kutya egyéb viselkedéselemeit is rögzítették. Minden kutya két fenyegető emberrel találkozott pár napos különbséggel.

A fenyegetők vagy két férfi - kis és nagytermetű -, vagy két nő - szintén kis és nagytermetű-, vagy pedig egy férfi és egy nő voltak. A háromféle elrendezéssel azt tesztelték, hogy egy fenyegetően közelítő ember esetében annak neme, valamint testmérete miként befolyásolja a kutya jelzéseit.

A rögzített morgások akusztikai paramétereinek elemzése után kiderült, a kutya védekező reakciója nem a fenyegető testméretétől, hanem inkább a közeledő ember nemétől függött.

A morgó állat testméretétől árulkodó hangtani paraméterek – elsősorban a hang frekvenciája és öblössége, teltsége –, férfi közeledése esetén "nagyobb" kutyára utaltak, mint egy fenyegető nő láttán. Tehát egy férfi közeledésekor a kutyák inkább próbáltak nagynak tűnni.

Egyébként az egészet az is befolyásolta, hogy az adott kutya milyen családban él. A férfira adott erősebb védekező reakciót olyan kutyák mutatták inkább, amelyeknek nő volt a gazdája, vagy vegyes, férfiakból és nőkből álló családban éltek.

Az egyetem közleménye szerint az eredmények több szempontból is rendkívül jelentősek. Az ELTE etológusai elsőként mutatták ki, hogy veszélyhelyzetben a kutya annál nagyobbnak próbál tűnni, minél nagyobbnak érzi a fenyegetést.

Emellett a vizsgálatok elsőként szolgálnak kísérletes bizonyítékkal arra a közkeletű elképzelésre is, miszerint a kutyák többnyire jobban félnek a férfiaktól, mint a nőktől. Ezt azonban a kutya előzetes tapasztalatai nagyban befolyásolhatják.

Kommentek:

Top 0