• Kultúra

Koltai Lajos a Faktornak mesél a most Oscar-díjat kapott Ennio Morriconéról

Ennio Morriconét hatszor jelölték Oscar-díjra, eddig csak életmű-Oscarja volt - de most, az Aljas nyolcas filmzenéjéért hagyományos Oscart is kapott. A zeneszerző zokogva köszönte meg a díjat, amelyet feleségének ajánlott. A Faktornak Koltai Lajos Oscar-díjas operatőr és rendező mesélte el, milyen együtt dolgozni vele.

Hétfő hajnalban nemcsak Leonardo DiCaprio kapta meg a régóta várt Oscar-díját: hat jelölés után Ennio Morricone is átvehette az Aljas nyolcas filmzenéjéért. A 87 éves zeneszerző azt mondta, ez az elismerése annak, hogy egy teljesen új, a szokásostól eltérő western-zenét komponált, sőt, ez a filmzene különbözik minden mástól, amit eddig írt.

„Quentin Tarantino elküldte nekem a forgatókönyvet és hihetetlenül részletes volt. Általában a könyv csak egy vázat szokott adni, de ez nagyon sokat segített, hogy tudjam, miről is fog pontosan szólni a film. Aztán Tarantino eljött hozzám és azt mondta, egy átlagos westernt akar csinálni. De ez egyáltalán nem olyan. Ez inkább egy kalandfilm, ami western környezetben játszódik. És ekkor eldöntöttem, hogy szakítok minden egykori western hagyománnyal, hogy nem lesz hasonló azokhoz, mint amit Sergio Leonénak írtam 50 évvel ezelőtt. Egyfajta iróniával akartam hozzányúlni, hogy a nézők is érezzék, ez számomra nem egy szokásos western. Anélkül írtam meg, hogy egyeztetnem kellett volna Tarantinóval. Csak akkor hallotta a zenét, amikor Prágában felvettük. Elégedett volt. Az együttműködésünk a bizalmon alapult és ez szabadságot adott nekem” - mondta.

Nem volt azonban mindig felhőtlen a viszonyuk Quentin Tarantinóval, akivel már négy filmen dolgoztak együtt. A rendező felkérte ugyanis Morriconét, hogy írjon betétdalokat a Django elszabadul filmjéhez is. A zeneszerző a film bemutatása után azonban azt nyilatkozta, soha többé nem akar Tarantinóval dolgozni, mert feldühítette, ahogy a dalaival bánt a filmben. Szerinte teljesen meggondolatlanul, kohézió nélkül illesztette a dalokat a filmbe. Később azonban már finomított ezen nyilatkozatán és azt mondta, számára csak a vér és az erőszak túl sok Tarantino filmjeiben.

Éppen ezért csodálkoztak sokan, hogy mégis elvállalta az Aljas nyolcast. „Ebben a filmben annyira eltúlzott az erőszak, hogy egyszerűen nem lehet valódinak érezni. Ezt könnyebben elviselem, mint más filmekben a kisebb, de sokkal valósághűbb erőszakot” - mondta. Szerinte az a titka a jó zenének az erőszakos jelenetek alatt, hogy a zenészeket is el kell juttatni a fizikai és mentális határaik szélére.

Morricone 2007-ben életműdíjat kapott Hollywoodban. A zeneszerző a díj átvétele után azt nyilatkozta, ez számára igazán fontos, mivel sokan azért kaptak már Oscart, mert a film lett sikeres, amelyhez zenét szereztek, a zenei Oscar pedig már csak egy tartozék, egy ráadás volt. A 2007-es Oscarral viszont a teljes munkásságát ismerték el.

Koltai Lajos a Faktornak elmondta, nem volt kérdés, hogy idén Ennio Morricone kapja az Oscar-díjat. A rendező-operatőr szerint már a legelső filmjéért kijárt volna neki, de A misszió című filmért már mindenképpen. „Nagyon örültem neki, hogy az életműdíj után még egyszer meg tudta kapni az Oscart így, 87 évesen is, látszott is rajta, hogy nagyon megilletődött. Nehéz volt őt nézni. Ismerem, nagyon érzékeny ember és gyakorlatilag végigsírta a saját beszédét. Még megköszönni sem tudta másképp, mint sírva. És ahogy az életműdíjat, így ezt is a feleségének, Mariának ajánlotta” - mondta Koltai, aki azt is hozzátette, Morricone nagyon családcentrikus, a mai napig szerelemmel szereti a feleségét, aki mindenhova el is kíséri.

Ennio Morricone, az emberEnnio Morricone nevét hiába ismeri mindenki a világon, nincsenek sztárallűrjei. Annyit vár el, hogy Maestronak nevezzék, mivel az Ennio már túl bensőséges, a Morricone úr megszólítást pedig túlságosan merevnek tartja, ezért nem kedveli. A másik fontos dolog, hogy nem szabad spagetti-westernek hívni azokat a filmeket, amelyekhez zenét szerzett. A harmadik, hogy nem lehet megkérni, üljön le a zongorához. Kevesen tudják, de a világ egyik leghíresebb zeneszerzője nem a zongora mellett ülve komponál. Leginkább az asztalánál szeret ülni és a fejében hallott dallamokat veti papírra.

Munkásságát a kísérletezés jellemzi, hiszen szokatlan hangszereket szólaltat meg alkotásaiban, gondoljunk csak a pánsípra a Volt egyszer egy Amerika filmben, vagy az elektromos gitáron való latinos pengetésre A Jó, a Rossz és a Csúfban, vagy éppen a komor oboázásra az Aljas nyolcas című filmben. Az egészet viszont fejben játssza le. Egyszer azt nyilatkozta, nem mehet be a zenészei közé úgy, hogy csak próbálkozik, melyik hangszer hangzana jól együtt, az ugyanis roppant amatőr dolog lenne tőle.

„Először megnézem a filmet és elkezdek gondolkodni róla. Csak forgatom magamban. Hogy egy hasonlattal éljek, olyan ez, mintha abban a pillanatban teherbe esnék. Aztán csak nő bennem ez a gyerek, formálom, védem. És folyamatosan ő jár a fejemben. Folyton a zenére gondolok. Még akkor is, ha elmegyek a boltba. Csak rá tudok gondolni” - mondta.

Koltai Lajos elmesélte, hogy Morricone római lakásában egy külön szobában szokott komponálni, amelynek ajtaját kulccsal zárja. A szoba polcai rogyásig vannak díjakkal, a kottáit pedig külön elzárva tartja. Ebbe a szobába senkit sem enged be a zeneszerző.

„Nagyon furcsa, mert hiába a hatalmas hírnév, még mindig egy teljesen hétköznapi ember maradt. Amikor először megláttam Az óceánjáró zongorista legendája forgatásán, azt hittem, hogy a főkönyvelő jött meglátogatni a stábot. Szigorú matematikatanár külseje volt” - mondta Koltai. Morricone rendkívül rendszerető, és többször elmondta, hogy sakkozó lett volna, ha nem jön be neki a zeneszerzés. Egyszer még Polgár Judittal is játszott egy partit, és saját bevallása szerint igazán büszke erre.

„Több filmet is készítettünk együtt, a Zongorista legendáján kívül a Malénát is, és mindig összetartott minket, hogy mi képviseltük ezekben a filmekben a vizualitást, a költészetet és a lelket. Aztán amikor jött a Sorstalanság, azonnal őt kértem fel. És az első szava az volt, hogy „a Lajosnak? Hát persze”. Elmondta, hogy számára ez természetes, mert már régóta össze vagyunk kötve. Olvasta is a regényt, kedvelte. Az első találkozásunkkor a felkérés után főleg erről és Kertész Imréről kérdezgetett” - mesélte Koltai.

Igazán meglepő volt számára, hogy Morricone arról is kifaggatta, milyen hangszereket kedvel és mire is gondolt a rendező. "Azt mondta, hogy ha valamelyik hangszer ellenemre van, akkor az egyszerűen nem fog megszólalni a dalokban. Mert neki az a lényeg, hogy nekem tetsszen. És ez így volt az első összeülések után is. Mindig azt mondta, addig nem tud hazamenni boldogan, amíg azt nem mondom, elégedett vagyok. Úgy fogalmazott, hogy ő engem szolgál. És ez a fantasztikus. Hogy egy ilyen nagyságú ember erre figyel. Hogy azt akarja, hogy boldogok legyenek, akikkel együtt dolgozik".

Végül Morricone leült a zongorához és mutatott valamit, ami éppen a fejében volt. Miután Koltai Lajost lenyűgözte a rögtönzéssel, bevonult a külön szobájába és leírta, amit előtte játszott. "Úgy komponált, hogy odaült a zongorához, és még csak közeledett a keze a klaviatúrához, amikor odafordult hozzánk, hogy esküszik, még nem tudja, mit fog játszani. De mire leért a keze, már tudta. És megszólalt valami, ami tökéletesen szép volt."

Koltai Lajos azt is mondta, hogy a Sorstalanságot egy másik zenére kezdte el vágni, amit félve mutatott meg Morriconénak. Mindenki azt mondta, hogy meg fog sértődni és véget vet a munkakapcsolatnak. De nem ez történt. "Felismerte, hogy egy tehetség, aki azt a zenét szerezte. Azt mondta nekem, egész éjjel nem fog aludni, de szerez nekem egy zenét, ami tízszer jobb lesz, mint az, amit neki mutattam. És ebből született meg a film zenéje. Egyet írt éjfélkor, egyet hajnal ötkor. Reggel annyira izgatott volt, hogy a lifttől a zongoráig már maga után rángatott, hogy végre megmutathassa. Amikor meghallottam, tudtam, hogy ez az. És akkor csak odafordult hozzám és a lehető legtermészetesebben azt mondta: hát megígértem, nem?" - mesélte Koltai.

Ennio Morricone kezdeményezte, hogy a Sorstalanság zenéjét itt, Magyarországon vegyék fel. Egy kikötése volt: a szólistákat és saját hangmérnökét is hozni akarta. A hangmérnökéhez nagyon ragaszkodik, mindent együtt csinálnak, és Morricone többször megjegyezte már, hogy talán már jobban ért a hangokhoz, mint ő maga. Együtt faragják a hangokat. Morricone csak annyit mond, hogy itt egy negyed hang kellene csak, és a hangmérnök megcsinálja.

"A zenekar már várt rá, és már zúgolódni kezdtek, hogy mi az, hogy még nincsenek kiosztva a kották és így nem tudják, mit kell játszaniuk. Erre bejött Morricone egy ládával és azt mondta, neki egyáltalán nincs szüksége arra, hogy a zenészek előre tanulmányozzák a kottát, mert akkor saját elképzeléseik lesznek arról, hogyan akarják eljátszani. De neki az kellett, hogy mindenki úgy játsszon, ahogy ő int, ahogy ő dirigál. És mindenki készséggel követte is. Mert egyszerűen lenyűgöző dolgokba vezette be őket".

Morricone ötlete volt az is, hogy cimbalom szólaljon meg a filmben. Szerinte egy magyar filmbe magyar hangszerek is kellenek. "Egy magyar hölgy játszotta a dallamot és remegett a Maestro miatt, aki ott állt a feje tetején és hajtotta, hogy minden ütem, minden mozdulat a helyén legyen".

Morricone a saját bevallása szerint Sergio Leonéval készítette a legnagyobb sikereit. A rendező és Morricone egy általános iskolába jártak, amikor nyolc évesek voltak. Azonban Leone iskolát váltott és nem is látták egymást egészen addig, míg a rendező fel nem kérte az Egy maréknyi dollárért filmzenéjére. Amikor először találkoztak, Morricone azonnal felismerte, és elkezdődött az egyik leggyümölcsözőbb együttműködésük. Leone olyan szabadságot adott Morriconénak, hogy már a film elkészítése előtt megírhatta a zenét, sőt, ha egy-egy betétrész hosszabbra sikerült, akkor inkább a jelenet hosszát nyújtották meg. A Volt egyszer egy vadnyugat vagy A Jó a Rossz és a Csúf zenéje is az egyik leghíresebb filmzene lett. Sőt, igazi zenemű.

De Morricone nem csak filmez, hanem koncerteket is ad, ahol rendre felcsendülnek a legnagyobb filmzenéi. "Nagyon szeretem előadni őket egy-egy koncerten. Mert meg vagyok győződve róla, hogy ezeknek a daloknak saját életük van. Nem kell, hogy meghaljanak egy film oltárán. Ezek a dalok megérdemlik a saját autonómiát" - mondta Morricone.

Top 0