Karakterkaparászás á lá HVG - Ókovács Szilveszter válaszol

  • Vélemény
Ókovács Szilveszter

Ókovács szerint az Opera 16.

Kedves Tatjána Néném!

Nem Ön írt ma nekem, ne is mentse hát Magát. Egy Heti Világgazdaság nevű lap újságírója küldött egyet, nyilvánosan, ahogy „illik”, cikk képében. Mivel a módszer és a téma(rengeteg) tanulságos, Önnek is küldöm a válaszokat, amelyek csak azért kérdések, hogy még inkább inkorporálhassák az eredeti kérdéseket, vádakat. De most én kérdezek – ha már az a móka megesett velem, hogy épp iskoláscsoportot kalauzoltam a Székelyben, amikor a cikk megjelent arról, hogy immár senkit be se engedek oda (várnunk is kellett, mert az OpeRajz program kisiskolásai voltak előttünk odabenn…)

Mi a gond azzal,

EZT IS AJÁNLJUK:

    - ha az Operaház melletti utca nevét se találja el az oly nagy jólértesültséggel a tutit rólunk is megmondó patinás lap?

    - ha megkérdeznek minket valamiről, majd a választ ellenkező értelemmel idézi a lap? (Összes saját rendezvényünk megy-e tovább stb.)

    - ha megkérdeznek minket valamiről, válaszolunk is, aztán a cikk elkezd teljesen más témáról szólni, amiről csak kérdezni felejtettek el?

    - ha egymástól távol eső épületrészek összenyitásával vádolnak, ami teljes fizikai képtelenség?

    - ha az újságíró nem él a felajánlott körbevezetés lehetőségével, inkább a képzeletére hagyatkozik?

    - ha más kibérelheti a Székelyt (ki is bérli havi egyszer-kétszer pár órára), de az Operaház nem használhatja saját termét ugyanilyen protokoll célra?

    - ha a Székely-terem patinás barnájához barna, méretéhez pedig rövidzongora illik, a fekete lakk D-modellt pedig egy emelettel lejjebb tároljuk?

    - ha a hangversenyzongorát minden mozdításánál (színpad, Erkel, bérbeadás) külön pénzekért le kell cipelni Királylépcsőn, s így sokkal praktikusabb eleve lenn tárolnunk?

    - ha 1912 nyarán Bánffy Miklós igazgató kisajátíthatta az addigi első emeleti cukrászdát, mert Ybl korában egyszerűen nem volt szükség ennyi irodára, és e cikkel Bánffyt is tetemre hívjuk?

    - ha az Opera 124 éve nem enged bepillantást Mahler egykori dolgozószobájába és teraszára? (Ott működik a mindenkori főzeneigazgató.)

    - ha az Opera nem múzeum, hanem működő intézmény, amelynek menedzselnie kell saját tereiben Magyarország intézményei közül a legtöbb, legnagyobb és legnehezebb előadást?

    - ha egy jól értékesíthető páholyt adunk vissza a nézőknek egy rossz látószögűért („új páholy”)?

    - ha tehát az „új” páholyból egyáltalán nem látni jól, ugyanakkor a korábbi kitűnő páholy feladására szükség volt a megnövekedett nézői igények kiszolgálása miatt?

    - ha az Opera nézőszáma nemhogy csökkent volna, de éppen-bőven megduplázódott?

    - ha a bevétel is évente nő, logikai buktatóba ütközik a vattázás?

    - ha az ártáblát és a kedvezményeket sem sikerült helyesen leolvasni?

    - ha a jegyár az egyik bekezdésben még magas, a másikban pedig túl alacsony a cikkíró számára?

    - ha a bemutatók száma épp annyi, mint a Párizsi Operában?

    - ha tényleg olyan hihetetlenül sok a premier minálunk, immár 5 éve miként állhatja meg e hetilap, hogy egyszer legalább ne írjon róluk?

    - ha a Székely Bertalan-terem az ország egyik legszebb terme (133 esztendeje építették, azóta nem volt renoválva), akkor látta-e már a szerző Eszterháza vagy Fertőd tükörtermeit, a keszthelyi Festetich-kastélyt, a Zeneakadémiát, a Vigadót, a Parlamentet stb.?

    - ha a Székely Bertalan-terem Budapest messze legkisebb koncerthelyszíne, 50 néző és rossz akusztika mellett miért baj a rossz gyakorlatot megreformálni? ha előbb a Régi Zeneakadémia, majd 2018 őszétől az Operaház újonnan kialakítandó, V. emeleti Tóth Aladár-terme veszi át a kamarafunkciókat, háromszor annyi férőhellyel?

    - ha a Királylépcsőn eddig szorongó 60 gyerkőc ugyancsak az új terembe kerül, a mostani visszhangos lépcsőház ugyancsak ijesztő akusztikája, nulla szcenikája, felfázós ülése, nagytermi áthallása helyett?

    - ha az említett egyedi „vaskulcsot” még a legöregebbek se látták, arról nem is beszélve, hogy soha nem is volt ilyen zár a Királyi bejárat ajtajában? (Mindig vaspánt volt belül, lakattal.)

    - ha sosem volt olyan szabály, hogy főméltóságok családtagjai és vendégei ne használhatták volna a Királyi Páholyt? (Ellenkező esetben José Manuel Barrosót és a miniszterelnök hitvesét is ki kellett volna utasítanom, amikor hármasban érkeztek?!)

    - ha egy lap gúnyos publicisztikájában foglalt fantáziaképre mint tényre hivatkozik vissza egy mértékadó hetilap, ami nettó hazugság (nem pezsgőztem Orbán Ráhellel a Királyi Páholyban);

    - ha a Magyar Állami Operaház kollektív szerződésében sohasem volt olyan pont, amely szerint 22.30 után taxicsekk járt volna? (Ugyanakkor az pedig baj, ha – más intézményekhez hasonlóan – nálunk is váltható kedvezményes szakmai jegy a közalkalmazottainknak?)

    - ha az állami támogatás és a jegybevételek együttes emelkedésének hála munkatársaink már keresnek úgy, hogy akár taxival is menjenek haza néha – miként a HVG munkatársai is?

    - ha a költségvetésünk nem 9, hanem 16 milliárd Ft?

    - ha ez az összeg a Párizsi Opera költségvetésének ugyan csak 18%-a, ám 1.500 magyar család él ebből, ugyanis ennyien dolgoznak nálunk, nekünk? (Hétszer akkora létszámmal dolgozunk, mint a sorban utánunk következő kulturális intézmény, a Filmalapról és más, teljesen irrelevánsan idézett szervezetekről nem is beszélve.)

    - ha az Eiffel Műhelyházzal kapcsolatos „jó becslésem” nem hatmilliárdos tévedés, hanem különböző építési tételeket szándékosan nem emeltek át az alapinterjúból?

    - ha mielőtt „volt HírTv-s újságíró” lettem volna, „volt operaházi igazgató” voltam, évekig?

    Végezetül: én természetesen pihenést akár egy karakterkaparászásban megfáradt újságírónak is felajánlanék az operaházi irodák egyikében, ha lenne mersze a Hajós (Alfréd?!) utcáig jutni. El kell jönni ugyanis az Operaházba vagy az Erkelbe, nem szégyen az, meg kell ismerkedni a világgal, amelyről az ember írni szeretne, miként a filmmel anno, remélem. És igen, a munkánkat elemi rosszindulat nélkül és mindig úgy kellene végezni, hogy hasznosságunk révén akár majd meg is emlékezhessenek rólunk, ha netán bárki akarna. Ez most az ifjú Dercsényi Dávidnak úgy vélem, nagyon nem sikerült.

    „Zsdú átvétá, kák szálávej létá” – legközelebb pénteken találkozzunk, a Bohémélet 2.0 bemutatóján!

    Szilveszter

    2016. február 14.

    Top 16