• Sport

Juhász Roland: továbbjuthat a válogatott az Eb-n

Együtt kell akarnia a játékosoknak, vezetőknek és szurkolóknak, hogy továbbjusson a válogatott a franciaországi foci Eb-n, így talán sikerülhet - ezt mondta Juhász Roland a Faktornak. A válogatott védelmének oszlopa Ibrahimovicról, a Chelsea-ről és az MTK-s évekről is nyilatkozott a Faktornak.

Olyan történt Önnel a legutóbbi válogatott meccsen, ami csak ritkán, a kispadról nézte végig a Horvátország elleni meccset.

Számomra az a legfontosabb, hogy ott lehetettem a válogatottnál, most nem játszottam, de van még két felkészülése meccs az Európa-bajnokság előtt, azokon majd remélem játszom, és meg tudom mutatni a szövetségi kapitánynak, hogy az Eb-n helyem van a csapatban. Egyébként a csapat jól játszott, főleg a második félidőbe.

2004-ben góllal mutatkozott be a válogatottban Japán ellen, aztán jött még 89 válogatott meccs. Ez a szám akkor, 12 éve – vagyis a bemutatkozást követően -, mennyire tűnt reálisnak?

Vadócz Krisztián, Huszti Szabolcs és én úgy vágtunk neki annak a meccsnek, hogy meccs után azonnal csatlakozunk az U21-es csapathoz. Azon a meccsen egyébként csak az NB1-ben játszók jutottak szóhoz, de mivel a Szabinak és nekem is jól sikerült a bemutatkozás, a szövetségi kapitány, Lothar Matthaus úgy döntött, hogy ott maradhatunk a nagy válogatottnál, és szerencsére ezután rendre meghívót kaptam.

Azok közé a játékosok közé tartozik, akire gyakorlatilag minden szövetségi kapitány számított, nem is volt hosszabb kihagyása a válogatottban. Ezáltal rengeteg emberrel játszott a védelem közepén. Van olyan, akit külön kiemelne?

Ha egy valakit kell kiemelnem, az Stark Peti, mert mellette kezdtem védőt játszani a válogatottban. Nagyon sokat tanultam tőle. Nekem az elején nagyon fontos volt, hogy olyan rutinos játékos mellett tudtam játszani, akire fel is néztem, nagyon sokat segített nekem és nagyon sok jó tanácsot kaptam tőle. Az elején még bennem volt az, hogy sokszor előre rohangáltam és ő figyelmeztetett arra, hogy ne kalandozzak el.

Ez gondolom abból is adódott, hogy a pályafutása elején csatár volt. Góllal is mutatkozott be a válogatottban, de összességében is több gólt lő, mint hátvédtársai.

Az, hogy csatérként kezdtem a pályafutásom azért sokat segített, valamilyen szinten próbáltam úgy gondolkodni, hogy egy-egy szituációban egy csatár hogyan reagálna. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a góljaim nagy részét rögzített szituációból szereztem, kevesebbszer fordult elő, hogy egy akciónál előrementem és úgy szereztem találatot.

Nem élte meg tragédiaként, hogy nem csatár, hanem hátvéd, hiszen azért a támadók az igazi sztárok, a közönség őket élteti.

Mindenki szeret gólt rúgni, azért az tényleg különleges érzés. De én abban a helyzetben úgy voltam vele, hogy örültem, hogy rendszeres játéklehetőséget kapok. Még azt sem bántam volna, ha a kapuba kell állnom, a legfontosabb az volt, hogy a pályán legyek. De meg is szerettem ezt a posztot. Amikor még támadó voltam, legyintettem és azt mondtam, hogy milyen könnyű védőnek lenni, mai fejjel persze már másként látom. Ha egy támadó eltűnik 90 percre, viszont a hosszabbításban szerez egy gólt, mindenki róla beszél. Ha viszont egy védő parádézik 90 percig, aztán a ráadásban vét egy hibát, és az eldönti a mérkőzés sorsát, akkor azonnal lehúzzák. Sokkal felelősségteljesebb pozíció, de ahogy megyünk hátra az egyes posztokon a csatároktól, egyre nagyobb felelősség hárul az egyes sorokra.

Mit gondol ezt a karriert, mondjuk azt, hogy 90-szer szerepelt a válogatottban, csatárként is befuthatta volna?

Szerintem nem.

Ez mennyire volt az ön, illetve az edzői döntése?

Ez érdekes dolog volt, mert az MTK-ban csatár, viszont a korosztályos válogatottban hátvéd voltam. Aztán az MTK-nál jött egy sérüléshullám, kipróbáltak a belső védő pozícióban és úgy sikerült a kipróbálás, hogy ott is ragadtam.

Azon a magyar focisták közé tartozik, aki ugyan fiatalon, de nem NB1-es tapasztalat nélkül állt légiósnak. 100 magyar első osztályú meccset játszott, mielőtt a belga Anderlecthez igazolt. Ezt az utat tarja követendőnek a mostani fiatalok számára is?

Igen, most is úgy gondolom, hogy ez a lehető legjobb döntés. Sokan a lehető leghamarabb külföldre szeretnének igazolni, pedig szerintem jelen pillanatban az NB1-en színvonala jobb is, mint 10-15 éve volt, ezért egy fiatal játékosnak szerencsésebb, ha játszik egy ideig a felnőtt bajnokságba, mintha úgy megy külföldre, hogy korábban csak az ifi vagy tartalék csapatban játszott. Nekem ez nagyon jót tett, igaz szerencsém is volt, fiatalon rendszeresen játszhattam az NB1-ben.

Az NB1 után a belga Anderlechthez igazolt. Emlékszem, a sajtó sokat írt arról, hogy kik szeretnék még leigazolni, de ön az elejétől nagyon határozott volt. Ennyire könnyű volt a választás?

Igen, én úgy akartam felépíteni a pályafutásomat, hogy az NB1 után olyan klubba igazoljak, ami vállalható, és ahol rendszeresen játszom. Anderlechtnél évről évre komoly célkitűzések voltak és a belga bajnokság a magyar után egy ideális lépés volt. Olyan csapatba akartam menni, ahol az edző akar, és olyat, ahol rögtön játszhatok, nem pedig felépíteni akarnak. Rajtuk végig ezt éreztem és ezért is fogadtam el az ajánlatukat és szerintem jó döntést hoztam

Azalatt a nyolc év alatt, amíg az Anderlechtben játszott, talán nem telt el úgy átigazolási szezon, hogy ne írták volna önről, hogy melyik nagy csapat szeretné megvenni. Aztán valamiért klubváltás mindig elmaradt.

Volt olyan, hogy a klub nem engedett, volt, hogy az utolsó megfigyelésen bukott el a dolog. De akkor még az Anderlecht próbálta egyben tartani a csapatot, nem szívesen engedték el a meghatározó játékosokat. Most már sokkal fiatalabb a keret, és sokkal inkább úgy nevelik a játékosokat, hogy később el lehessen adni őket. Akkor, nyáron mindig az volt a legfontosabb, hogy bejussunk a Bajnokok Ligájába. De olyan is előfordult, hogy keletre hívtak, az pedig nekem nem volt szimpatikus, a karrier volt a fontosabb. Ezért van bennem talán egy kis hiányérzet. De most már csak a szépre emlékszem.

A Belgiumban töltött időszaknak a vége azonban nem volt szép. Gyakorlatilag kikerült a csapatból, egyik pillanatról a másikra. Hogyan élte meg azt az időszakot?

Nehezen, főleg úgy, hogy az egész egy ember miatt történt. Az akkori edző szabad kezet kapott, bármit megtehetett, nem én voltam az egyetlen, akivel ezt megtették. Azóta nekem ismét nagyon jó a kapcsolatom a klubbal és már többször is hívtak, és ők is bánják, hogy akkor az egész úgy lett kezelve. Utána az az ember bele is bukott. Abban az évben, amikor én eljöttem ugyan még megnyerték a bajnokságot, de később már messze nem jött ki úgy neki a lépés, mint azelőtt. Én akkor is próbáltam profi maradni és magamra figyelni.

Melyik volt pályafutása kedvenc meccse?

Nem felnőtt válogatott meccset mondanék, hanem az U20-as válogatott Olaszország elleni meccsét, nekem az a kedvenc válogatott meccsem. Az Üllői úton játszottunk, telt ház előtt.

Azt hittem, egy másik magyar-olasz meccset emel ki, amikor a felnőtt válogatott 3-1 nyert, és amelyen gólt szerzett.

Arról a meccsről is szép emlékeim vannak, de azt kérte, hogy egyet mondjak. Klub szinten pedig legyen az az Újpest-MTK, amikor az első bajnoki címemet ünnepeltem. Akkor volt az a nagy balhé az Üllői úton.

Egy picit ezzel is meglep, hiszen az Anderlechttel például a Bajnokok Ligájában is szerepelt.

Ilyet is mondhatnék, hiszen az első nemzetközi meccsem az Anderlechttel a Chelsea ellen játszottam, de amikor bajnokságot nyertem az MTK-val, azért különleges, mert mindenki arra számított, hogy a Fradi lesz az első a bajnokságban.

Melyik csatárt volt a legnehezebb fogni?

Zlatan Ibrahimocot. Ha neki van kedve játszani, akkor egy nagyon kellemetlen játékos. Fizikailag nagyon erős, és rendkívül technikás.

Kedvenc csapattárs?

Ebből sok volt. Nem szeretnék egyet kiemelni. Jó csapat volt mindenhol, ahol játszottam.

A válogatott mellett klubcsapataiban, az MTK-ban, az Anderlechtben csapatkapitány volt, most pedig a Videotonban az. Ön egy igazi vezéregyéniség az öltözőben és a pályán?

Próbálok az lenni, igen. Fontos, hogy sok ilyen legyen az öltözőben. Ez egyébként egy idő után ki is alakul. Ahogy az ember idősebb lesz, egyre inkább ki kell venné a részét a csapat építésből, ez hozzá is tartozik a munkához.

44 év után szerepel újra a magyar válogatott Európa bajnokságon. Mit ajánl, hogyan nézzék a szurkolók az Eb-meccseket? Egyszerűen élvezzék az egészet és akkor nagyot nem csalódhatnak, vagy azért bízzanak a továbbjutásban?

Ugyanúgy, ahogy a pótselejtezőt, nagy várakozással. Közösen kell hinni a sikerben, nem csak a játékosoknak, hanem a szurkolóknak is. Szerintem a csoportból való továbbjutás reális cél lehet.

Még úgy is, hogy ellenfelek között van Portugália mellett Ausztria és Izland? Portugáliát ugye nem nagyon kell bemutatni, de Ausztria és Izland is tele van nemzetközileg jegyzett focistával és az elmúlt években nagyon eredményesen szerepeltek.

Azzal mindenki tisztában van, hogy aki az Eb-re kijutott, az erős csapat. Maximum egy-két olyan csapat van, aki mondjuk, abban biztos lehet, hogy a csoportból továbbjut, de elég kiegyenlítettnek tűnik a mezőny. Kerülhettünk volna nehezebb csoportba is, de szerintem ez egy olyan csoport – ahogy már mondtam – ahonnan van esély a továbbjutásra.

Néhány napja azt nyilatkozta, hogy a marad a válogatottban az Európa bajnokság után a világbajnoki selejtezőkön is.

Inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretnék maradni. Ez elsősorban a kapitány döntése, de ha hívnak, én jövök. 33 éves leszek idén, lehet, hogy az új selejtezősorozatot már nem velem képzelik el, de én azok leszek, hogy olyan formában legyek, hogy meghívjanak a válogatottba.

Top 0