• Élet
Faktor

Jó szülő, rossz szülő: az apák leküzdhetetlennek hitt hátránya

Sokan azt állítják, hogy a nőkben kódolva van egyfajta anyai ösztön. Ezek szerint a terhesség, a hormonok és a nevelési gyakorlat valóban szorosabb kapcsolatot jelent gyerek és anya között? Vagyis az apukák labdába sem rúghatnak, ha a kötődésről van szó?

A legtöbb emberben fel sem merül kétely azzal kapcsolatban, hogy egy gyermekével terhes, azt megszülő, majd szoptató anyának sokkal bensőségesebb kapcsolata van a csecsemőjével, mint az apának. A modern kutatások mégis azt próbálják vizsgálni, vajon ez a kezdeti bensőséges kapcsolat tényleg olyan komoly alapot jelent, hogy a jövőre nézve is szinte „vert helyzetbe kerül" az apa.

Valóban szorosabb a kapcsolat a későbbiekben is a gyerek és anyja között, csak azért, mert ő szülte és esetleg szoptatta is?

A közgondolkodás nyilván az anya javára billenti a mérleg nyelvét, elég arra gondolni, mi árad a családos reklámokból, vagy akár arra, hogy hány házaspár dönt úgy, hogy az apa menjen GYES-re. Mindenhol az anya döntő szerepe kerül előtérbe. De sok kutatót érdekel, hogy vajon tényleg ennyire "lejátszott-e ez a meccs", sarkítva: az apák tényleg nem lehetnek olyan jó szülők, mint az anyák? 

Valóban behozhatatlan előnyre tesz szert az anya, mert 9 hónapig együtt van a születendő gyerekkel?

Valóban behozhatatlan előnyre tesz szert az anya, mert 9 hónapig együtt van a születendő gyerekkel?

A terhesség alatti kapcsolat

Sok kutató állítja, hogy a terhesség ideje alatti kapcsolat a magzattal nagyon fontos. Ezzel nagyjából azt sugallják, hogy az anyák szinte behozhatatlan előnybe kerülnek, hiszen 9 hónapig az ő hasukban van a gyerek. Ehhez képest valódi bizonyítékokat még nem mutattak be azzal kapcsolatban, hogy a terhesség alatti kapcsolat szinte kizárólagos meghatározója lenne a későbbi szülő-gyerek kapcsolatnak. A theconversation.com szerint az is nehezíti ennek az eldöntését, hogy az eddigi kutatások nagy része csupán az anyák szerepét vizsgálta a terhesség alatti kapcsolat esetében. Azt pedig már szakértők bizonyították, hogy az apák és a magzat között is kialakul kapcsolat a szülés előtt.

Sokak szerint az, hogy a férfi, tehát az apa nem terhes, és nem ő hordja ki a gyereket, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen rosszabb lenne kapcsolata a gyerekével, mint az anyáé. Ezt már csak a hihetetlenül sok örökbefogadott, vagy akár béranyával született gyerekekkel való nagyon szoros kapcsolat miatt is bizonyítottnak látják. Az örökbefogadó anyáknak valószínűleg ugyanolyan esélyük van a bensőséges viszony kialakításához, mint azoknak, aki valóban kihordták a gyereküket.

Hormonális egyenlőség

Az oxitocint leginkább női hormonként ismerik az emberek. Ez segít elindítani a szülést, és a szoptatáskor is felszabadul, ráadásul a kötődést kialakító hormonként is emlegetik. Mivel a szülés és a szoptatás is az anyához köthető, egyértelmű, hogy ezt a hormont is az anyához kötik. Sokan viszont nem tudják, hogy

az oxitocin a férfiak szervezetében is felszabadul

többek között orgazmus közben. A szerelmeseknél az átlagosnál magasabb oxitoxin-szintet szoktak mérni, hiszen a kötődésüket is ez határozza meg. A legújabb kutatások szerint a gyerekkel törődve a férfiak oxitoxin szintje is emelkedhet, sőt, sokan úgy tartják, hogy legalább annyira, mint a nőké. Annyi biztos, hogy ebben is vannak különbségek nemenként. Ez azt jelenti, hogy másfajta interakciók váltják ki a hormon szintjének emelkedését a nőknél, és másfajták a férfiaknál. A nőknél inkább a babával való beszéd, a csecsemő szemébe nézés, a férfiaknál pedig főleg a játékos érintkezés és viselkedés emeli az oxitocin-szintet.

A legújabb kutatások szerint a férfiak oxitocin-szintje legalább annyira megemelkedhet, mint a nőké. Ehhez persze az kell, hogy jól gyakorolja a szerepét.

A legújabb kutatások szerint a férfiak oxitocin-szintje legalább annyira megemelkedhet, mint a nőké. Ehhez persze az kell, hogy jól gyakorolja a szerepét.

A fejlett világban nagyobbrészt a nők maradnak otthon a gyerekkel. Tehát nagy mennyiségű adat nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy megfelelően össze tudják hasonlítani a két nem hormonális változásait, miközben a gyerekeikkel vannak. A kutatások nagy része kizárólag a nőkre koncentrál, szinte nincs mód az összehasonlításra. Azt sem tudni tehát, hogy a férfiak vajon biológiai másságuk miatt, vagy csupán a családban betöltött szerepük miatt viselkednek a gyerekekkel máshogy, mint a nők.

Egyenlő esélyek

Azt azonban már vizsgálták szakemberek, hogy a férfiak vajon ugyanolyan jók-e a gyerek szükségleteinek felismerésében, mint a nők. Egy kutatásban azt nézték, milyen jól ismerik fel a férfiak és a nők a gyerekük sírásából, hogy mire is van szüksége a gyereknek. Ez alapján 

az apák legalább olyan jók voltak a sírások megkülönböztetésében, mint az anyák.

A szakemberek akkor azt állapították meg, hogy ebben leginkább az együtt töltött időnek van szerepe, mintsem a szülő nemének. Úgy tűnik, abban egyetértenek már a kutatók, hogy ugyan vannak apró különbségek apa és anya között abban, megértik-e gyerekeik gondolatait és motivációit. A szülő - nemétől függetlenül - minél jobban figyel a gyerekre, és minél jobban próbálja őt megérteni, annál jobb lesz a kapcsolata vele a jövőben.

Az érzékeny odafordulás és törődés a kulcsa a gyereknevelésnek.

Az érzékeny odafordulás és törődés a kulcsa a gyereknevelésnek.

Az biztos, hogy az apák szerepét hangsúlyozó kutatások egyre jobban megnehezítik azok dolgát, akik azt szeretnék bizonyítani, hogy a gyerek biológiai anyához való kötődése „legyőzhetetlen”. Természetesen a szakemberek is tisztában vannak azzal, hogy a dolog nem ilyen egyszerű, és a kapcsolatot egy sor másik tényező befolyásolja még. Az viszont biztos, hogy jó kezdés, ha a szülő próbálja megérteni gyerekét, és érzékenyen próbál reagálni a gyerek cselekedeteire is. 

Top 0