• Külföld
Tasnádi Kata

Irán és Szaúd-Arábia: miért ellenségek?

Mohamed halála után kezdődött a szembenállás síiták és szunniták között, amely politikaiból lett vallási konfliktus, hogy azután újra politikaivá váljon. Összeszedtük, hogy mi az alapja Irán és Szaúd-Arábia több mint három évtizede tartó ellenségeskedésének, és hogy milyen hatással van mindez a közel-keleti és észak-afrikai helyzetre.

Síiták és szunnitákAz iszlám két alapvető vallási irányzata közti konfliktus egészen Mohamed haláláig nyúlik vissza, amikor két pártra szakadt az umma, azaz az iszlám hívők közössége abban a tekintetben, hogy ki vezesse a kalifátust. Az utódlási viszályok az elkövetkező évszázadokban vallási különbségekkel is kiegészültek, ugyanis a síiták és szunniták más-más dolgokat tartanak az iszlám vallás autentikus forrásainak - ez pedig tovább mélyítette a szembeállást.

Az alapok ugyanazok: mindkét irányzat elsősorban a Koránra és másodsorban a szunnára támaszkodik, amely a próféta és társai cselekedeteinek és tanításainak gyűjteménye. A szunna többek között az úgynevezett hadíszokból áll, amely Mohamednek életére vonatkozó hagyományokra épül, és olyan esetekre ad iránymutatást, amelyet a Korán nem tartalmaz. A szunniták és a síiták viszont eltérő hadíszokat ismernek el hitelesnek. Ennél is fontosabb különbség, hogy a síitáknak ezen kívül a vezetőik, az imámok szavai és tettei is alapvető jelentőséggel bírnak. Őket tartják ugyanis Mohamed leszármazottjainak politikai és vallási értelemben is, akik az isteni törvényeket közvetítik az embereknek.

EZT IS AJÁNLJUK:

    A muszlimok jelentős része, körülbelül 87-90 százaléka viszont szunnita, ezzel a szunnita iszlám a legnépesebb vallási irányzat a világon: híveinek száma több, mint a római katolikus vallásé. A szunniták kizárólag a Koránra és a prófétai hagyományokra támaszkodnak, a „szunni” arab szó jelentése is hagyomány, tradíció.

    A helyzetet bonyolítja, hogy a két legfőbb irányzaton belül (és kívül) számos kisebb-nagyobb irányzat, iskola, szekta, tanításrendszer és hagyomány létezik. Szaúd-Arábia például hivatalosan a szunnita iszlám ultrakonzervatív vahhabita (vagy szalafita) irányát követi, amely a vallás megtisztítására irányuló 18. századi mozgalomból nőtte ki magát. Iránban pedig a tizenkettes sía a hivatalos vallás, amely a legnagyobb síita irányzat. Az elnevezés abból ered, hogy az irányzathoz tartozók 12, Isten által rendelt vezetőt (a tizenkét imám) ismernek el, akik Mohamed spirituális és politikai örökösei voltak.

    Amikor Mohamed 632-ben meghalt, kérdésessé vált, hogy ki vezesse a megtérített arab törzsekből létrejövő kalifátust: a hívek egy része azt gondolta, hogy bárki lehet a vezető, és megválasztották Mohamed egyik legrégebbi hívét és egyben apósát. Ő volt Abu Bakr, de a muszlimok közül sokan azt gondolták, hogy Mohamed legközelebbi férfi rokonát, Alit jelölte ki utódjául, aki Fatima révén veje és egyben első unokatestvére is volt. Szerintük neki, és később leszármazottjainak kellett volna vezetőnek lennie. Ebből a kisebbségbe szorult pártból lettek a síiták. (A magyar síita szó az arab „sía” kifejezésből származik, amelynek jelentése párt vagy követők, ugyanis a síitákat „Ali pártja” néven emlegették.) Ali végül csak a negyedik kalifa lett, de a síiták most is úgy gondolják, hogy valójában ő volt az első legitim vezető Mohamed után. A megosztottság akkor vált véglegessé, amikor Ali fiát és egész családját megölette 680-ban az újonnan trónra került kalifa. Az utódlási viszályok az elkövetkező évszázadokban vallási különbségekkel is kiegészültek, amely tovább mélyítette a két irányzat szembenállását.

    Arab-perzsa, szunnita-síita, monarchia-köztársaság, nyugatbarát-nyugatellenesIrán az 1979-es forradalom után a sah megdöntésével vált az iszlám törvényei által irányított, úgynevezett iszlám köztársasággá. Ez a vallás szerepének megerősödése mellett jelentős konzervatív fordulatot hozott az ország életében. A forradalomban vezető szerepet játszó Khomeini ajatollah szakított a nyugatbarát politikával, teokratikus államrendszer épített ki. Az államvallás a síita iszlám lett.

    Ezzel egy jelentős síita nagyhatalom jött létre a Közel-Keleten, amely az elnyomott hittestvérek támogatójaként lép fel az egész térségben, és bírálja az elnyomó szunnita rendszereket. Többek között az olajhatalom Szaúd-Arábiát, amelyet a régió szunnita országai vezető hatalomként ismernek el, és amely több fronton is szembekerült Iránnal:

    • Irán a térség leghomogénebb síita társadalma, Szaúd-Arábia pedig az egyik leghomogénebb szunnita (bár a síiták száma a valóságban több lehet annál, mint amit a szaúdiak mondanak), és mindkét ország konzervatívan áll a vallás kérdéséhez.
    • Szaúd-Arábia megtartotta a tradicionális monarchikus államformát, míg Iránban megdöntötték azt.
    • Irán a volt Perzsia területén jött létre, ezért valójában nem arab, hanem perzsa ország - bár a különbséget gyakran összemossák.
    • Szaúd-Arábia még mindig az Egyesült Államok legfőbb szövetségese a térségben, míg Irán a forradalom óta diplomáciai kapcsolatot sem tart fenn velük.
    • Szaúd-Arábia a világ legnagyobb olajkitermelő országa, de Irán is szeretne nagyobb szeletet kihasítani az olajüzletből.

    A komplex történelmi, vallási és gazdasági ellentétek mellett sokkal fontosabb az, hogy a két országnak eltérő geopolitikai érdekei vannak: Szaúd-Arábia félti vezető pozícióját, miközben Irán igyekszik egyre nagyobb befolyásra szert tenni a térségben.

    A növekvő síita félholdA síita félhold elnevezést Abdullah jordániai király használta, aki arra figyelmeztetett még 2004-ben, hogy a síiták megerősödése felboríthatja a terület tradicionális erőegyensúlyát, és veszélyt jelent a szunniták nyugati szövetségeseire is. A félhold Libanonban kezdődik és a Perzsa-öblön keresztül az Arab-félsziget déli részéig nyúlik le. Azokat a területeket fedi le, ahol jelentős számú síita kisebbség, vagy akár síita többség van, amely veszélyt jelenthet a szunnitákra. Központjában Irán van.

    Mivel Irán az elnyomott síiták támogatójaként lép fel, a szunnita vezetésű országok hajlamosak mindenfajta, kormányuk ellen irányuló síita megmozdulást Irán művének tartani. Évek óta azzal vádolják Iránt, hogy igyekszik destabilizálni Palesztinát (Irán Izraelt el sem ismeri), Libanont, Irakot és más országokat.

    Habár a síita félhold kifejezés az iraki háború elején került használatba, az azóta eltelt több mint tíz évben a Közel-Kelet szakértői sokszor beszéltek arról, hogy önbeteljesítő jóslattá vált, amely aktuálisabb most, mint a kifejezés megszületésekor. Korábban ugyanis sokkal kevésbé lehetett síita összefogásról vagy identitásról beszélni: a síita iszlámon belül (ahogyan a szunnitán belül is) számos kisebb irányzat létezik, amelyek jelentősen eltérnek egymástól. A szunnita országok vezetői viszont hozzájárultak a síita öntudat kialakulásához azzal, hogy félelmükben igyekeztek még jobban elnyomni az elégedetlenkedő síitákat. Az utóbbi években pedig az Iszlám Állam megjelenése is összekovácsolta a legnagyobb iszlám kisebbséget: a szunnita iszlám vahhabita ágát követő terroristák ugyanis a síiták teljes kiirtására törekednek.

    Vallásháború?A szakértők már a 2000-es évek közepén az iszlám 30 éves háborújáról beszéltek. Ezzel a síiták és szunniták szembenállását a 16. századi európai protestáns-katolikus konfliktushoz hasonlították, azonban ahogy az a háború, a mostani konfliktus sem csak a vallásról szól.

    A síita-szunnita felállás miatt a felszínen könnyű az iszlámon belüli konfliktusra redukálni a közel-keleti és észak-afrikai helyzetet, így Irán és Szaúd-Arábia ellenségeskedését is: a „vallásháború” azonban a nagyhatalmak szintjén sokkal inkább a politikai befolyásról szól. Ezért a síita, szunnita kifejezéseket is szokták inkább politikai értelemben használni.

    Erre jó példa lehet a jemeni háború, amely 2015-ben kezdődött, miután a jemeni kormány támadást indított a déli szeparatista lázadók, a húszik ellen. A jemeni kormány oldalán Szaúd-Arábia vezetésével több Öböl-ország is bekapcsolódott, míg a lázadókat valószínűleg az irániak támogatták. A húszik ugyan síiták, de az általuk követett szekta sok szempontból közelebb áll a szunnita iszlámhoz, és Irán ennek ellenére is támogatja őket a szaúdiak ellenében. (A harcok azóta állóháborúba torkolltak.)

    Ennél sokkal súlyosabb a helyzet Szíriában, ahol a szunnita országok régóta igyekeznek megdönteni Aszad elnök uralmát. Szaúd-Arábia már a kezdetektől támogatja a lázadókat, míg Irán Aszad oldalán avatkozott be, aki a szír alavita kisebbséghez tartozik, akiket szoktak a síitákhoz is sorolni, de eléggé elkülönülő vallási irányzatot követnek.

    Irán egyik legfontosabb szövetségese a síita iszlamista szervezet, a Hezbollah, amely Libanonban politikai erőt is képvisel, de katonai szárnya rengeteg terrortámadásért is felelős. A Hezbollah libanoni létrejöttében az iráni forradalom vezetője, Khomeini ajatollah működött közre, a Hezbollah tagjai pedig az ő követőinek tartják magukat. Irán azóta is támogatja a szervezetet, cserébe a Hezbollah katonai szárnya, amely síita elitalakulattá vált, igyekszik érvényesíteni az iráni érdekeket a konfliktuszónákban. Szíriában például több ezer fegyveresük harcolt Aszad oldalán.

    fotó: Europress - Mohammad Reza Nadimi Isna / AFP

    fotó: Europress - Mohammad Reza Nadimi Isna / AFP

    Kliensháború?A jemeni és szíriai háborút, habár polgárháborúként indultak, a két közel-keleti nagyhatalom szövetségeseken keresztül zajló, úgynevezett kliensháborújának is szokták nevezni. Irán és Szaúd-Arábia ugyanis a várható nemzetközi visszhang, illetve saját és szövetségeseik gazdasági érdekei miatt eddig nem bocsátkozott ennél nyíltabb konfrontációba.

    A két ország szembenállásának azonban így is nagyon súlyos következményei vannak a térségre nézve, mert megakadályozza a békés rendezést. A síita főpap, Nimr al-Nimr lefejezése miatti újabb konfliktus pedig még nehezebbé teheti a szíriai helyzet stabilizálását, mivel régóta nem látott mélypontra zuhant miatta Irán és Szaúd-Arábia kapcsolata.

    Irán élesen bírálta a kivégzést, és Teheránban a tiltakozók felgyújtották a szaúdi nagykövetséget is. Szaúd-Arábia válaszul kiutasította az iráni nagykövetet az országból. Ezután az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagjai, a Szaúd-Arábiával szövetséges monarchiák, sorra diplomáciai szankciókat léptettek életbe Irán ellen.

    Rostoványi Zsolt iszlám-szakértővel készült korábbi interjúnkat itt olvashatja.

    Top 16