• Kultúra
Gyöngyösi Lilla

Így fogadták Németországban a Saul fiát

Csütörtöktől vetítik Németországban az Oscar-díjas Saul fia című filmet.

Nemes Jeles László rendező első nagyjátékfilmjét sok német nagyvárosban bemutatják, köztük Berlinben, Hamburgban, Kölnben, Lipcsében, Münchenben és Stuttgartban.

A többi között Oscar-, illetve Golden Globe-díjas és a cannes-i filmfesztivál nagydíjával elismert alkotás több jó kritikát kapott a német sajtóban. A Die Welt című lap Soha nem volt még ennyire elviselhetetlen Auschwitz címmel közölt kritikát, mely szerint a Saul fia egy „új, szükségszerű" nézőpontból mutatja be a megsemmisítő tábort. A kritikus szerint vannak filmek, amelyekre nem jó visszaemlékezni, de nem azért, mert rosszak, hanem azért, mert fáj az emlékezés.

Ilyenkor a filmkritikus megpróbál elosonni, kifogásokat találni, hogy ne kelljen semmit elmesélni, semmit leírni. Szeretné egyszerűen azt mondani, hogy „menjetek és nézzétek meg", és utána „másként néztek majd a világra", és „talán másmilyenek lesztek, másként gondolkodtok majd". A Saul fia ilyen film - írta a Die Welt kritikusa. A Saul fiának nézője azt is szeretné, hogy soha többé ne kelljen ilyen filmet megnéznie, de azt is szeretné mindenképpen megakadályozni, hogy legyen megint egy Saul, akinek egy ilyen pokolba kell alámerülnie, és megint legyen egy fiú, akinek így kell meghalnia - írta a lap.

EZT IS AJÁNLJUK:
    Sajtótájékoztató az Oscar után.

    Sajtótájékoztató az Oscar után.

    Fotó: Sulyok László

    A Deutschlandradio Kultur német országos közszolgálati rádió kritikusa Auschwitz poklában nincs méltóság című írásában kiemelte, hogy ritkán ábrázolják Auschwitzot úgy, ahogy Nemes jeles László filmje: „nyomasztó csönd" helyett „őrületes lárma" jellemzi a filmet, és a „németek gyilkos megsemmisítő gépezetnek cinizmusa elsősorban a hangok szintjén" mutatkozik meg. A Saul fia fontos és elgondolkodtató alkotás, amelynek hosszan tartó hatása van és „messze nem csak az Oscar-díj miatt vonul majd be a filmtörténelembe", az viszont „egész más kérdés, hogy lesz-e sok nézője ennek a radikális munkának az elkövetők hazájában" – írja a kritikus.

    Van olyan lap is, amelynek kritikusa bírálatot is megfogalmazott. Például a Süddeutsche Zeitung szerzője A fájdalom pornográfiája című írásában úgy vélte, hogy Nemes Jeles László ugyan egy „igazán jó történetet" beszél el, de „ami a holokausztról szóló filmeket illeti, átlépett határokat". A rendező arra törekedik, hogy filmje valósághű legyen, de felmerül a kérdés, hogy ez mire jó.

    Ha egy filmkészítő komolyan azt gondolja, hogy „a kényelmes moziszékből" átérezhetővé, megérthetővé tudja tenni, milyen az, amikor valaki halottakat éget és a saját kivégzésére vár, az önhittség, elbizakodottság. „A halált csak a halál teszi megtapasztalhatóvá, egy játékfilm pedig végül is csak egy műalkotás, akkor is, ha nagyszerű műalkotás" - írta a Süddeutsche Zeitung szerzője.

    Hasonlókat írt a Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikusa is Auschwitznak nem szabad jól kinéznie című írásában: szerinte Nemes Jeles László nem értette meg egészen a gázkamrák ábrázolására vonatkozó „képtilalmat", és „nagyokos" módon, a hangok révén megkerüli ezt. Claude Lanzmannt idézi, aki rendhagyó dokumentumfilmet rendezett a holokausztról, és aki azt mondja, hogy Auschwitzot és általában véve a holokauszt ügyét „tűzgyűrű veszi körül" - nem lehet és egyáltalán nem is lenne szabad ábrázolni.

    A Saul fia a kritikus szerint nem Auschwitzról szól, hanem egy „nagyravágyó" fiatal rendezőről, aki „áttöri a tűzgyűrűt, hogy visszatérjen egy hazugsággal, amely azt állítja, hogy mindebben a szörnyűségben lehetett volna esélye egy kis emberiességnek" – idézi az MTI.

    Top 16