• Kultúra
Faktor

Szabó István a Faktornak Kertész Imréről: egy nagy magyar író ment el

Kertész Imre Nobel-díjas író csütörtök hajnalban halt meg hosszan tartó betegség után. Szabó István Oscar-díjas rendező és Koltai Lajos, a Sorstalanság című film rendezője is gyászolja.

Szabó István Oscar-díjas filmrendező a Faktortól tudta meg, hogy Kertész Imre meghalt. Megrendülve annyit mondott:

egy nagy magyar író ment el, aki olyan műveket hagyott hátra nekünk, amelyek nagyon tanulságosak, művészi értékük pedig sokáig fennmarad a magyar irodalomban.

"Hatalmas veszteség érte az irodalmat és Magyarországot. Nagyon nagy ember ment el" - ezt már Koltai Lajos, a Sorstalanság című film rendezője mondta az MTI-nek. "Teljesen lenyűgözött, hogy létezik ilyen magyar irodalom. A Sorstalanság volt az a regény, amelynél először éreztem, hogy nemcsak fényképezni szeretném, hanem megrendezni is" - mondta Koltai Lajos. Felidézte, hogy amikor elmondta a véleményét Kertész Imrének a Sorstalanság első forgatókönyvéről, amelyet Spiró Györggyel együtt írt, Kertész nagy örömmel fogadta: "na végre érti valaki, amit írtam".

"Tudtuk, hogy nagy feladat ezt lefordítani a filmes nyelvre, de rögtön elhatároztuk, hogy ezt együtt fogjuk megtenni. Meggyőztem őt, hogy a fiú lelkéből akarok kiindulni, abból akarok kilátni, annyit, amennyit ő meg akar érteni ebből az elképesztő és lehetetlen világból, ami körülveszi"  - mondta a film születéséről. Mint mondta, "kölykös izgalommal" készítették elő a filmet, Kertész tíz oldalanként küldte át neki a forgatókönyvet, és "visszatette azokat az érzelmeket, amelyek előzőleg hiányoztak a könyvből", amelyek nélkül Koltai szerint ez a film nem létezik. "De megegyeztünk a legfontosabb dologban, hogy érzelmes lehet a film, szentimentális azonban nem". A forgatásra aztán Kertész Imre csak egyszer látogatott el, mert olyan mélyen érintette őt a helyszín, egy felépített koncentrációs tábor. "De állandóan ott volt mögöttem, ott volt a segítő keze, a forgatókönyvben az a támaszték, amelybe az elveszett pillanatokban bele tudtam kapaszkodni. Ez volt a jellemző a kapcsolatunkra is: kölcsönösen gyümölcsöző volt".

"Nagyon elmenőben volt már" - mondta még Kertész Imréről Koltai.

forrás: MTI/Marjai János

forrás: MTI/Marjai János

Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője a Faktornak beszélt Kertész Imréről.

Kertész Imrét általában egykönyves írónak tartják, de azt gondolom, hogy a gyász óráiban is érdemes egy hosszabb pillantást vetnünk a könyvespolcra, és megnézni azokat a regényeket, amelyek egymással nagyon gazdagon függnek össze és épülnek egymásra, például a Kudarcot vagy a Kaddis a meg nem született gyermekért című regényt, vagy akár a Felszámolást. Ezeken kívül pedig az esszéket, naplókat, amelyek már 5-6 kötetben mutatják Kertész Imre 60 évnyi gondolkodás- és írástörténetét. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy hihetetlenül gazdag életmű, és miközben a fő témája egy meglehetősen sötét és komor valami, mégis iszonyatos ellenpontokkal, a derűnek a különböző formációival tudta kontrasztba állítani. Az ő újítása nagyon sokára és nehezen jött át a magyar és külföldi olvasók számára. A 2002-es Nobel-díjának nyilván nagy szerepe volt abban, hogy szélesebb körben ismert lett. Én azt hiszem, hogy a Sorstalanságnak a radikalizmusa a Camus és Kafka által meghatározott sorba illeszti Kertész Imrét

- mondta.

Dalos György, a Berlinben élő író és történész barátként emlékezett Kertész Imrére. Az MTI-nek azt mondta, Kertésznek

volt egy olyan rejtett iróniája, amely a mondatok között maradt. A mondatok vitték az iróniát, és az irónia a cselekményt.

Azt is mondta, hogy rendkívüli írói erővel tudta önmagát és a világot ábrázolni. Kertész Imre igazi művészete Dalos György szerint az volt, hogy egy ilyen mély, tragikus sorsot ironikusan tudott előadni.  

Top 0