• Sport

Hajdú B. István bevallotta, neki is elcsuklott a hangja az Eb-n

A védőket ülteti megint a hintába, rá sem néz most már a Zimány Lindára - mondta Dzsudzsák Balázsról saját versében Hajdú B. István, aki nem minden poénját szedi rímbe, de rendszeresen szellemes megjegyzésekkel színesíti a futballmeccseket. A sportriporter az Európa-bajnokságon is kitesz magáért, mondataiból mémek születnek, szavait úgy idézgetik, mint a filmtörténelem egy-egy klasszikus sorát. A Prima Primissima díjas sportújságíró a Faktornak elárulta, kicsit neki is elgyengült a hangja a magyar sikerek után.

Folyamatosan idézgetik a riporter poénjait (Fotó: MTI Fotó)

Folyamatosan idézgetik a riporter poénjait (Fotó: MTI Fotó)

Átírta József Attila klasszikus versét, az Altatót, amelynek hatalmas sikere lett a Magyarország-Portugália meccs után. Honnan jött az ötlet?

Szó nincs arról, hogy a meccs közben született a vers, ez már egyszer, 20 nappal korábban adásban volt, csak nem keltett feltűnést. Amikor először megjelent, akkor a magyar válogatott éppen Gelsenkirchenben, Németország ellen készült. A verset Dzsudzsák Balázs két szabadrúgásgólja, a románok és a horvátok elleni találata ihlette, és az Eb előtt, június 2-án ment először adásba. Miután a Portugália elleni meccs úgy alakult, hogy Dzsudzsák két gólt lőtt, Cristiano Ronaldo jól játszott, de mégsem okozta a vesztünket, és az osztrákok kiestek, Tóth Bálint szerkesztő elővette, mert aktuális lett.

Az ott leírt sporttörténeti dolgok több sora is passzolt a portugál meccshez.

Össze se lehet hasonlítani egy magyar-portugál mérkőzés utáni nézettséget egy Eb előtti, sima csütörtök estivel. Ezek után kapták fel a verset.

Nézze meg a videót!

Mit szólt hozzá Dzsudzsák Balázs?

Állítólag látta, és nagyokat nevetett rajta. Senki nem érezte bántónak, noha Dzsudzsákkal nem beszéltem erről, és nyilván Cristiano Ronaldóval és Alabával sem. Úgy gondoltam, ez a vers még a jó ízlésen belül van, talán nem sértődik meg rajta senki.

Az Eb-n sem beszélt erről a játékosokkal?

A legfurcsább helyzet, hogy az Eb-n nem találkoztam a magyar csapattal. Közvetítem az adott mérkőzéseket, délben megérkezem egy városba, ahol hatkor van a meccs, és nincs időm összefutni velük. Ez szokatlan, mert általában úgy szoktam készülni, hogy beszélgetek a fiúkkal, de most személyesen nem tudtam.

Az összes dologról, amiről mindenki áradozik, a szurkolókról, a bulikról és a hangulatból semmit sem éltem át.

Mondok két példát: a magyar-osztrák meccs után sem foglalkozhattam a mieinkkel, hiszen néznem kellett a következő mérkőzést, a Portugália–Izland találkozót, és a magyar-portugál előtt sem találkozhattam a játékosokkal, hiszen akkor még 700 kilométerrel arrébb, Bordeaux-ban, a spanyol-horvát meccsen voltam.

Hogyan közlekedett az Eb-n? Knézy Jenőt például Párizsban egy horvát drukker vitte ki motorral a reptérre…

Jobbára vonattal közlekedtem, néha repülővel. Egyszer egy taxis kivitt a vasútállomásra, de állította, hogy úgysem fog elindulni a vonat, mert sztrájk lesz. Bordeaux-ban a spanyol és a horvát szurkolókkal a nyakamban villamosoztam haza, 12 megálló után próbáltam átszállni, de közölték, hogy most utcabál van, nem jár a villamos. Elözönlötték az utcákat, ezért éjjel fél egykor, gyalog vágtam neki a maradék szakasznak. Negyed kettőre értem a szállóba. Előfordult az is, hogy este nem tudtam, hányas szoba az enyém, mert reggel még egy másik városban, egy másik számom volt, a mágneskártyára meg nem írták rá. Azon agyaltam, hogy most tulajdonképpen melyik városban is vagyok?

A családja hogyan viseli a sok utazást?

Mindenki nagyon toleráns. Az elmúlt egy hónap során a két leggyakoribb kérdés egyike az volt, hogy miért ilyen jó a magyar csapat, a másik pedig az, hogy

apa, mikor jössz már haza?

Ez minden egyes családi beszélgetésben elhangzott, én pedig mindig elmondtam, hogy mennyit kell még aludni.

És miért ilyen jó a magyar csapat?

A magyar futball egészéből ez a szereplés egyáltalán nem következett. A portugálok ellen például heten játszottak abból az NB I-ből, amiből augusztus közepére már nincs kupacsapat a BL-ben és az Európa-ligában. Az Eb előtt senki sem tudta volna bemagyarázni nekem, hogy ebből összeáll egy olyan válogatott, amely erre lesz képes. Ebből az látszik, hogy az alapanyag megvan,

jó felkészüléssel az európai középmezőny eleje nem elérhetetlen.

Teljesítményben és eredményben a csapat felülmúlta a várakozást. Képeken láttam, hogy olyan ünneplés volt kint és otthon is, amit előtte senki sem tudott elképzelni. Mégsem szálltak el a játékosok maguktól, mindenki a helyén kezelte az eredményt. Ez sportemberhez méltó teljesítmény volt.

Már nagyon várják haza (Fotó: MTI Fotó)

Már nagyon várják haza (Fotó: MTI Fotó)

Mi volt a legnagyobb élménye az Eb-n?

Az osztrákok elleni első gólunk olyan támadásból esett, hogy ha azt a Barcelona szerzi, akkor a fél világ arról beszél. Fantasztikus élmény volt, pedig nehezen indult a nap. Az utolsó pillanatban értem a bordeaux-i stadionba, leszakadt az ég, bőrig áztam, a közvetítés előtt két perccel még nem volt jó a kommentátorkamera, rengeteg nehézséggel küzdöttem. Aztán mindez eltűnt. Az is hatalmas volt, amikor a portugálok ellen kiírták, hogy F-csoport: 1. Magyarország.

A lelátón többen is a könnyeikkel küszködtek a magyar meccsek után, önnek nem volt gombóc a torkában?

Kétféle embernek volt szokatlan a siker. Az egyik, aki 30 éve élte át legutóbb ezt a diadalt, ők nem is remélték, hogy egyszer még átélhetik. Nekünk pedig, fiatalabbaknak, azért volt furcsa, mert ilyet soha nem tapasztaltunk.

Csoda, hogy kicsit nekem is elcsuklott a hangom?
Kommentek:

Top 0