• Belföld

"Ha államcsínykísérlet volt, akkor azt én csináltam" - Palotás János a taxisblokádról

Palotás János meghatározó figurája volt a taxisblokádot lezáró tárgyalásoknak, utána pedig évekig ő volt az egyik legnépszerűbb magyar politikus. Szerinte a tüntető tömeg ötösre vizsgázott, a kormány súlyos hibákat követett el, az ellenzéki pártok pedig a blokád kirobbanását és megoldását is csak a távolból figyelték. 

"Akadt olyan is, aki száz darab csokornyakkendőt ajándékozott nekem"

"Akadt olyan is, aki száz darab csokornyakkendőt ajándékozott nekem"

Nem látom a csokornyakkendőt, hord még azért néha?

Mindig is hordtam hagyományos és csokornyakkendőt is, ez nem a taxisblokáddal kezdődött. A 25 évvel ezelőtti tárgyalásokon épp az utóbbi volt rajtam és azt a tévé is közvetítette. Ezért sokan úgy jegyeztek meg, hogy „tudják, az a csokornyakkendős fiatalember”. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam az emberektől ezekben az években, akadt olyan is, aki száz darab csokornyakkendőt ajándékozott nekem. Amúgy sem nagyon lehetett engem öltöny és nyakkendő nélkül lefotózni, amikor képviselő voltam. Azt tanultam ugyanis a szüleimtől, hogy a parlamentnek kijár a tisztelet, ahogy az operába sem melegítőnadrágban jár az ember. A tartalom mellett nagyon fontos a forma is, ezt a mai napig vallom.

Egyesek úgy emlékeznek, hogy ügyesen használta fel a taxisblokád idején önre irányuló médiafigyelmet a saját népszerűségének növelésére is. Erről mit gondol?

Én ezt úgy látom, hogy ha jól csinálok valamit, annak lesz hozadéka. Sosem a személyes haszon érdekében cselekszem, hanem a problémát szeretném minél hatékonyabban megoldani. Ha hibázok, az veszteséggel jár, de ugyanennek a fordítottja is igaz: a siker javít a személyes megítélésemen is. Tragikusnak tartom, hogy nálunk minden eredmény mögött egyből hátsó szándékot és önérdeket feltételeznek. Ez a bizalmatlanság régóta mérgezi a magyar politikai kultúrát.

"Az első hiba még korrigálható lett volna"

"Az első hiba még korrigálható lett volna"

1990-ben még ön is parlamenti képviselő volt. Mikor és hogyan értesült a blokádot kirobbantó drasztikus áremelésről?

Akkor, amikor hivatalosan bejelentették. A Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) elnökeként természetesen nyomon követtem a gazdasági folyamatokat, így az ominózus csütörtök előtti estén én is hallottam a rádióból: nem lesz áremelés. Másnap reggel mégis arra ébredtünk, hogy csaknem száz százalékkal megemelték az üzemanyag árát. Magyarra lefordítva, hazudott a kormány. Az akkori vezetők közül sokan a mai napig elfogadják, hogy a cél érdekében megengedett a hazugság. Számomra ez elfogadhatatlan. Szerintem legfeljebb azzal szabad játszani, milyen ütemben mondunk el valamit a társadalomnak, de nem tagadhatunk le nyíltan döntéseket. Megjegyzem, udvarolni is így kell: Az ember már tudja, mit akar, de még meg kell hódítani azt a hölgyet.

Miért épp ebből robbant ki az országot lebénító blokád?

Az elégedetlenség a levegőben volt, a blokádot megelőző hónapokban óriási tiltakozásokat tartottak. Tüntettek a pedagógusok és az orvosok is, mire a kormány azzal a sértődékenységgel reagált: „Hogy merészelitek kritizálni az első demokratikusan megválasztott kormányt?” A taxisok először tárgyalni próbáltak, de konkrétan kidobták őket. Csak azzal nem számolt a hatalom, hogy nekik megvannak az eszközeik az elégedetlenségük kifejezésére.

Ezek szerint egyetért a taxisok vezérével, aki azt mondta: ha az elején leülnek velük tárgyalni, nem lett volna blokád?

Igen, az első hiba - a kommunikáció hiánya - még korrigálható lett volna. Könnyen lehet, hogy már akkor ugyanarra a megállapodásra jutottak volna, ami végül így is megszületett, csak több napos káosz és bénultság után.

"Egyedül az állam járt jól az áremeléssel"

"Egyedül az állam járt jól az áremeléssel"

Ön szerint gazdaságilag indokolt volt az áremelés?

Ebben a formában nem: az emelésnek ugyanis csak a felét tette ki a beszerzési ár emelkedése, a másik 50 százalékát viszont az erre épülő adóterhek növekedése jelentette. Vagyis ha kétszer annyiba került a benzin, azzal egy szereplő járt igazán jól: az állam, akinek a tervezett adóbevétele pont duplázódott. Az szerintem érthető volt, hogy a rendszerváltó kormánynak nem voltak olyan tartalékai, amivel kompenzálhatta volna a kuvaiti válság miatt megemelkedett olajárakat. Az viszont már védhetetlennek tűnt, hogy még nyerészkedjen is ezen.

Hogy kapcsolódott be ön a válságkezelésbe?

Péntek reggel már káosz volt, a taxisokhoz elkezdtek csatlakozni egyéb társadalmi csoportok is, akiknek addig nem voltak eszközeik az elégedetlenségük kifejezésére. Én épp indultam volna külföldre, de úgy voltam vele, hogy a VOSZ elnöke nem utazhat el egy ilyen helyzetben. Bementem az irodába, és azonnal bekértem a Shelltől és a Moltól a szerdai és csütörtöki árképzést. Ebből feketén fehéren láttam, hogy mi duplázódott. Péntek délre már kész is volt a javaslat, amely szerint úgy lehet a válságot megoldani, hogy az állam eláll az adótöbblettől. A miniszterelnököt helyettesítő Horváth Balázs épp a rádióban beszélt ezekben az órákban, neki küldtem el futárral a tervezetet.

Mennyiben tért el ettől a végső megállapodás?

Semennyire, majdnem 100 százalékig ezt írtuk alá vasárnap este. A péntek délutánom és a hétvégém persze azzal telt, hogy tető alá hozzam a megállapodást. Folyamatosan szaladgáltam, ebben a másfél napban 25 különböző szervezet ülésén vettem részt.

Hogy tudott közlekedni ezekben a napokban?

Az első délelőtt még biciklivel mentem, aztán a VOSZ-nál csináltunk magunknak egy kártyát, hogy a tárgyalási delegációhoz tartozunk. Egyszer sem akadályoztak minket a három nap folyamán. Szerintem a tüntető tömeg ötösre vizsgázott. Az emberek teát vittek a kint lévőknek, beszélgettek és persze rengeteget politizáltak. De sehol nem történt olyan, hogy egy mentő vagy egy kisgyerekes anyuka ne tudjon átmenni a hídon. A politika viszont elég sértődékenyen reagált, ami nem segített sokat a helyzeten.

"Nem az volt a feladat, hogy eldöntsük, ki a hibás"

"Nem az volt a feladat, hogy eldöntsük, ki a hibás"

Tud arról, hogy fontolgatta-e a kormány a blokád erőszakos felszámolását?

Egészen biztosan tárgyaltak erről. Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány azonban az elején közölte, hogy ő ugyan rendet tart, de nem nyom bele kocsikat a Dunába. A katonaságnál nem volt erre szükség, mert Göncz Árpád azonnali utasításba adta, hogy egyetlen katona sem hagyhatja el a laktanyákat.

Ön helyeselte a hidak törvénysértő lezárását?

Soha nem mondtam, hogy egyetértek a tiltakozásnak ezzel a formájával. Ám tudtam, hogy a tiltakozás már tény, ezért az egyetlen lehetőségünk, ha megpróbáljuk megoldani. A feladat tehát nem az volt, hogy eldöntsük, ki a hibás. Szándékosan nem is hangsúlyoztam a kormányzati bakikat azokban a napokban. Amikor a szakszervezetek lehetetlen feltételeket akartak szabni a megállapodásnak, közöltem velük: „Most akkor döntsük el, hogy megállapodni akarunk, vagy kormányt buktatni. Mert ha megállapodást szeretnénk, akkor nem foglalhatjuk bele, hogy ez a miniszter kérjen elnézést, az meg guggoljon le szépen a sarokba. A lényegre kell koncentrálni, az pedig az, hogy a kormány ne nyerészkedjen az áremelésen.” És így is tettünk végig a tárgyalásokon.

Közben zajlott kint a blokád elleni tüntetés.

Igen, de össze sem lehet vetni a két tömeget. Bármilyen sokan is voltak a téren, az legfeljebb 5 százaléka volt a tiltakozóknak, ez a korabeli felvételekről is kiderül. Az akkor ugyanis már nem taxisblokád volt, sok társadalmi csoport csatlakozott hozzájuk.

"Ha államcsínykísérlet volt, azt én követtem el"

"Ha államcsínykísérlet volt, azt én követtem el"

Mennyire tartja meghatározónak a 25 évvel ezelőtti eseményeket?

Egyértelműen meghatározó szerepe volt a blokádnak, csak azt nem tudom, hogy jó vagy rossz értelemben. Ezt már akkor is így éreztem. Látszott, hogy ha nincs megoldás, eszkalálódni fog a helyzet, és onnantól lehetetlen kézben tartani a dolgokat. Elképzelhető, hogy a kormány bukása komoly figyelmeztetés lett volna a későbbi politikusoknak, hogy véletlenül se felejtsenek el kommunikálni a társadalommal. Persze az is lehet, hogy véres forradalomba csapott volna át a dolog. Elég körbenézni a szomszéd országokban, hova tud elfajulni egy rosszul kezelt társadalmi feszültség. Ennek a kockázatát egyszerűen nem lehetett bevállalni, ezért küzdöttem minden erőmmel a tárgyalásos megoldásért.

És tényleg nem voltak atrocitások a négy nap alatt?

Szerencsére elég nagy volt ehhez a békés tömeg ereje. Minden poszton lehetett olyan, aki megpróbált uszítani, de őket hamar hazaküldték. Tényszerűen is ellenőrizhető, hogy nem volt a mentőknek beavatkozási többlete ezekben a napokban, pedig rengeteg ember volt kint az utcákon. Szerintem senki nem is állította ennek ellenkezőjét. Azt már többször mondták később, hogy ez politikailag megszervezett akció, sőt, államcsíny volt.

Ennek nincs valóságalapja?

Erről egyet tudok mondani: Ha valóban államcsínykísérlet volt, akkor azt én csináltam. (nevet) Én ugyanis az elsőtől az utolsó pillanatig ott voltam, és minden fontos helyszínen megfordultam, de politikussal sehol sem találkoztam. A kormányoldal ugye azért nem ment oda, mert ellenezte a tiltakozást, az ellenzék pedig képtelen volt kezelni az ellentmondásos helyzetez. Mert ez mégiscsak egy engedély nélküli tüntetés volt, a rendszerváltás pedig épp a jogszabályok tiszteletére épült. A Fidesz és az SZDSZ ezért azt mondta, hogy megértik az embereket, de ez akkor is törvénytelen, az MSZP pedig mélyen hallgatott a maga 11 százalékával. Ennyi volt az ellenzéki pártok hozzáadott értéke, de nem mentek ki, és senkit nem uszítottak. Semmi közük nem volt a blokád kirobbanásához, és végképp semmi közük nem volt a megoldásához. Érthető volt a dermedtségük.

"A politika mindent megtesz azért, hogy ne legyen nosztalgiám"

"A politika mindent megtesz azért, hogy ne legyen nosztalgiám"

Pár évig az egyik legnépszerűbb magyar politikus volt, de a 94-es választás után visszavonult a politikából. Nem hiányzik néha az a közélet és a vele járó figyelem?

Én mindig 6-7 dolgot csináltam egyszerre. Soha nem voltam kizárólag közszereplő, csak volt egy olyan időszak az életemben, amikor az időm 60 százalékát a közügyek vitték el. Néha persze azóta is eszembe jut, hogy az aktuális ügyek kapcsán milyen beszédet mondanék a parlamentben, ha én állnék ott. A politika viszont mindent megtesz azért, hogy ne legyen nosztalgiám.

Ön szerint mennyit fejlődött a politikai kultúra a rendszerváltás utáni évekhez képest?

Sajnos semennyit, sőt, inkább visszafejlődött. A 90-es években rengeteg gyerekbetegsége volt, de legalább még lehetett reménykedni a kijavításukban. Jelenleg alacsonyabb szinten áll, mint akkor, csak az a különbség, hogy erre ma már semmi mentségünk nincs. Persze nem szabad általánosítani, ma is vannak minden pártban tiszteletre méltó politikusok. Náluk csak azt az egyet nem értem, hogy képesek még ezt az egészet elviselni.

Top 0