• Sport
Mágó Károly

FANTASZTIKUS SIKER! 43 év után az EB-n a magyar válogatott!

Fantasztikus játékkal és kettős győzelemmel jutott ki a magyar válogatott az Európa-bajnokságra, ahol több, mint 40 éve nem járt!  Oslo után ráadásul Budapesten is meg tudta verni Norvégiát  a pótselejtezőn, méghozzá 2-1-re (a meccs tudósítását percről-percre itt olvashatja). A magyar csapat jobban játszott a norvégnál, helyzete is legalább annyi volt. A szurkolók végig tombolták a meccset.

Már a meccs előtt két órával ezrek álltak a Groupama Arena előtt. Sokan az ismerőseiket várták, mások fotókat készítettek, de volt, aki már ekkor bement a stadionba. A legtöbben válogatott mezben, vagy legalábbis nemzeti színű sálban érkeztek. Akinek ilyen nem volt, vagy most akart venni, megtehette, az aluljáróban többen is árultak ilyet. Ahogy tökmagot, szotyolát és trombitát is.

Miközben folyamatosan zengett a „Ria, ria Hungária!", és a "ki jobb? Magyarok!", a szurkolók két dologgal próbálták elütni az időt. Egyrészt a lehetséges végeredményt próbálták megtippelni, másrészt az is foglalkoztatta őket, hogy a spanyol játékvezető hogyan vezeti majd a meccset.

A végeredménnyel kapcsolatban mindenki bizakodó volt. A legtöbb magyar szurkoló győzelmet várt. Ami persze a legmegnyugtatóbb lett volna, de ami ennél is fontosabb az volt, hogy a továbbjutáshoz a norvégiai 1-0-ás győzelem után egy döntetlen is elég volt a magyar csapatnak ahhoz, hogy kijusson a franciaországi Európa-bajnokságra. Az egyik idősebb férfi meg is jegyezte, negyven éve vár erre.

Miközben telt az idő, folyamatosan fogytak a helyek a stadionban. Ami nem meglepő, a szövetség szóvivője már a meccs előtt egy nappal bejelentette, hogy az összes jegy elkelt.

A meccs előtt miközben a hangosbemondó a magyar csapat tagjait sorolta, minden nevet óriási ováció fogadott. Nehéz ezt megtippelni - hiszen a szurkolók már a meccs előtt is remek hangulatot teremtettek - de talán a legnagyobb őrjöngés Kleinheisler Lászlót, és a válogatottság-rekordot épp beállító Király Gábort fogadta.

Ha már kezdő csapat, a szövetségi kapitány erre a meccsre is tartogatott meglepetést! Az eltiltását Norvégiában letöltő és az egyik legrutinosabb magyar védőnek számító Juhász Rolandot nem tette a kezdő csapatba. A szövetségi kapitány ugyanis azt mondta, a Norvégiában jól játszó védelmen nem akar változtatni. A csapatban volt viszont a norvég meccs hőse Kleinheiser László, valamint a hozzá hasonlóan nagyon fiatal és szintén Bernd Strock felfedezettjének számító Nagy Ádám.

A szurkolók ezután éppen az oslói meccs napján meghalt Várhidi Pálra – aki az Aranycsapat keretének tagja volt -, valamint a fiatalon, 32 évesen meghalt – szintén válogatott - Fülöp Mártonra  emlékeztek.

Majd nem sokkal később rájuk illetve a párizsi merényletben meggyilkoltakra emlékezett néma felállással az egész stadion.

Az időjárás – főleg az elmúlt napokhoz képest – jelentősen lehűlt. Ez azonban nyilván a norvég játékosoknak – mármint a hideg – nem volt meglepő. A mellettem ülő norvég újságíró meg is jegyezte, hogy elég jó idő van. Ő egyébként 1-1-es végeredményt tippelt. Vagyis azt, hogy a magyar csapat jut tovább.

A stadion a meccs kezdetére megtelt. A norvég szurkolóknak egy teljes szektort különítettek el. De ott sem maradt szabad hely, annak ellenére sem, hogy az első meccsen, odahaza kikaptak.

A magyar csapat jól kezdett és már az első percben Dzsudzsák Balázs 18 méterről erősen lőtt kapura. A csapatkapitány egy perccel később kötényt adott az egyik norvég játékosnak, majd miután a labda szögletre pattant, a szurkolókat biztatta. Ami már ekkor is látszott, hogy a magyar játékosok nem csak ígérték, hogy nem döntetlenre játszanak, a meccs elején jóval többet volt nálunk a labda.

A 4. percben Kádár maradt lent a földön – saját csapattársával fejelt össze. Miközben a pályán ápolták, a stadion egyik oldalán a szurkolók az kiabálták, hogy „Hajrá", mire a másik feléből érkezett a válasz, „magyarok". De minden egyes apró megmozdulást, szerelést vagy becsúszást óriási taps kísért.

A 12 percben az első meccshez hasonlóan Kleinheisler lehetett volna a hős, pontos labdát adott Priskinnek, aki ekkor még lesen volt. Egy perccel később azonban már nem. Egy magas labdát vett át, majd egy csel után nagy gólt lőtt.

A gól után az egész stadion őrjöngve ünnepelt, és percig zúgott a Magyarország, Magyarország, Magyarország! Ezzel pedig Magyarország összesítésben 2-0-ra vezetett.

A magyar csapatnál jóval több volt a labda és sokkal többet támadott is. A norvégok helyzetig nem jutottak, miközben a magyar játékosok többször is lőttek.

Az első norvég helyzet a 27. percben volt, akkor Király jól jött ki a kapuból és védeni tudott.

A 36.percben aztán újra talpra ugrott az összes szurkoló: Lovrencsics fejelt és a háló meg is zördült, de a labda annak csak oldalát érintette.

Néhány perccel később havas eső kezdett esni. Ez azonban cseppet sem zavarta a szurkolókat, sőt talán még hangosabban kiabáltak.

A félidő vége előtt egy pillanatra elhallgatott a stadion. Egy szöglet után az egyik norvég a kapufára fejelte a labdát. Annak, hogy nem ment be, illetve, hogy így már összesítésben két gólos előnye volt a magyar csapatnak, örülhettek a szurkolók, és ennek hangot is adtak. Óriási taps mellett mentek az öltözőbe a játékosok.

A második félidőben azután, ha lehet még jobban esett a havas eső, de sem ez, sem pedig az, hogy az első helyzet a norvégoké volt, nem vette el a magyar szurkolók kedvét. Folyamatosan énekeltek, tapsoltak.

Ebben az időszakban többet volt a labda a norvégoknál, de végül vagy ők maguk rontották el, vagy egy magyar játékos szerelt.

Az 58. percben Dzsudzsák futott el a szélen, majd egy csel után bombaerősen lőtt, de nem volt szerencséje, a kapufát találta el.

Néhány perccel később a norvégoknak volt hasonlóan nagy helyzetük, végül azonban mellé fejeltek.

Ezután állva tapsoltak a magyar szurkolók. No, nem a norvég helyzet miatt, hanem mert cserélt a magyar kapitány. Ez pedig duplán örömet jelentett, egyrészt megtapsolhatták a gólszerzőt, Priskin Tamást, másrészt a Groupama Aréna – a Ferencváros itt játssza a hazai meccsét – egyik nagy kedvence Böde Dániel állt be. Alig néhány perccel később éppen felé szállt Lovrencsics beadása, de ahhoz, hogy elérje, még az ő ereje sem volt elég.

A 65. percben két gyönyörű támadása is volt a magyar csapatnak, amelyet folyamatosan állva tapsolt a közönség. Azoknak pedig, akik ezt nem tették meg, néhány perc múlva énekelni kezdték a szurkolók, hogy „Álljatok föl" miközben a Magyarország, Magyarország folyamatosan zúgott. Nem véletlenül, a magyar csapat két gólos előnyben volt és húsz percre attól, hogy negyven év után kijusson egy Európa-bajnokságra.

Amihez Dzsudzsák még közelebb lőhette volna a 72. percben a magyar csapatot, a norvég kapus azonban bravúrral, de menteni tudott.

A 75. percben már csak Király állt szemben a norvég csatárral, de védeni tudott. Azonnal elkezdett zúgni a "mindent bele"!.

A 80. perctől pedig folyamatosan a "szép volt fiúk!".

A 83. percben pedig eldőlt! Hendriksen fejéről a kapufára, onnan pedig a kapusra pattant, ezzel pedig Magyarország összesítésben 3-0-ra vezetett.

A 88. percben szépítettek a norvégok, előbb ugyan Király még egy hatalmasat védett, de a kipattanó labda Hendriksen elé került, aki hat méterről gólt lőtt.

Ez azonban valóban semmin nem változtatott, megtörtént az elképesztő csoda: Magyarország 43 év után ismét kijutott az Európa-bajnokságra!!!

Top 0