• Külföld
Faktor

"Elvettétek a kisfiam édesanyját, de a gyűlöletemet nem kaphatjátok meg"

A sminkmesterként dolgozó, kisgyerekes édesanya, Hélene Muyal-Leiris is a párizsi terrortámadás halálos áldozatai között volt, történetét korábban ittírtuk meg. A megrendítő nyílt levél, amelyet a nő megözvegyült férje írt a feleségére támadó terroristákhoz, azóta bejárta a világsajtót. Most a Faktoron teljes terjedelmében olvasható.

Hélene Muyal-Leiris - Fotó: Twitter

Hélene Muyal-Leiris - Fotó: Twitter

"Nem lesz a tiétek a gyűlöletem

Péntek este elvettétek egy kivételes emberi lény életét, elragadtátok az életem szerelmét, a kisfiam édesanyját. De a gyűlöletemet nem kaphatjátok meg, az soha nem lesz a tiétek. Nem tudom, kik vagytok, és nem is akarom tudni: holt lelkek vagytok. Ha az az Isten, akiért ti ilyen elvakultan gyilkoltok, saját képére teremtett bennünket, akkor minden egyes golyó a feleségem testében egy seb lesz az ő szívében.

Nem, én nem adom meg nektek azt az ajándékot, hogy gyűlöljelek benneteket. Ezt akartátok elérni, de a gyűlöletre dühvel felelni nem volna más, mint engedni annak a tudatlanságnak, amely azzá tett benneteket, akik vagytok. Azt akarjátok, hogy féljek, hogy gyanakvó tekintettel méregessem a saját honfitársaimat, hogy a biztonságért feláldozzam a szabadságom. Ez nem sikerült. Vesztettetek.

Láttam Őt ma reggel. Végre, több nap és éj várakozás után. Ugyanolyan gyönyörű volt, mint amikor elindult itthonról péntek este. Ugyanolyan gyönyörű, mint amikor reménytelenül beleszerettem, immár több, mint 12 éve. Természetes, hogy letaglózott ez a súlyos csapás, ezt az apró győzelmet nem vehetem el tőletek, de ez sem fog sokáig tartani. Tudom, hogy a feleségem életünk minden egyes napján velünk lesz, és aztán újra egymásra találunk majd a szabad lelkek paradicsomában, ahová ti soha nem nyertek bebocsátást.

Ketten vagyunk, a kisfiam és én, mégis erősebbek vagyunk a világ összes hadseregénél. De nincs már több időm, amit rátok áldozhatnék: mennem kell Melvilhez, aki most ébred a délutáni szunyókálásból. Még alig 17 hónapos. Most majd ugyanúgy megeszi az uzsonnáját, mint mindennap, játszunk majd, mint mindennap, és ez a kicsi fiú egész életében szégyent hoz majd rátok azzal, hogy milyen boldog lesz és szabad. Mert nem: az ő gyűlöletét sem kaphatjátok meg."

Antoine Leiris - Fotó: Facebook

Antoine Leiris - Fotó: Facebook

Top 0