• Belföld

"Elmaradt a taxisblokáddal való mély szembenézés" - Interjú Szekér Nóra történésszel

Hamarosan új könyv jelenik meg a taxisblokádról a 25 éves évforduló alkalmából. Soha nem látott dokumentumokat ígérnek. A könyv egyik szerzőjével, Szekér Nóra történésszel beszélgettünk a rendszerváltás utáni első jelentős krízishelyzetről, amelyet a felhalmozódott feszültségek, elégedetlenségek és elvárások lecsapódásának tart a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) kutatója, aki szerint a taxisblokád tudatosította a pártokban a valós politikai erővonalakat.

Szekér Nóra

Szekér Nóra

A benzináremelés miatt robbant ki a taxisblokád. Az volt a gond, hogy sokat emeltek az áron vagy az, hogy hirtelen?

Abban nincs vita, és talán akkor sem volt az ellenzék és a kormány között - de még helyenként a taxisok esetében sem -, hogy szükségesnek tartották az áremelést. A problémát az okozta, ahogy ezt bejelentették,és az egészet kezelték. A taxisok azt érezték, nem nézik őket felnőttnek, hiszen „altatták” őket azzal, hogy nincs szó benzináremelésről. Még az ellenzéki Népszavában megjelent cikkeket is tagadták, aztán hirtelen bejelentették, hogy drágul a benzin, ráadásul igen jelentős mértékben. Valójában a hatósági ár miatt szükséges embargó akadályozta meg a kormány politikusait abban, hogy kommunikáljanak erről, de az emberek ezt nem tudhatták.

Ha ma rosszul kommunikálnának egy áremelést, abból aligha következne, hogy egy szakmai csoport lezárja az egész országot. Más volt akkor a társadalom, másképpen gondolkodtak az emberek?

Ez a korszak, 1990 ősze, sajátos időszak a magyar történelemben. A taxisblokád is az átmenet része, amikor a rendszerváltozásban felhalmozódott feszültségek, elégedetlenségek, elvárások, adott esetben akár a lelkesedés is lecsapódott az emberekben. Én azt gondolom, hogy ebben a helyzetben alapvetően a rendszerváltozással kapcsolatban felgyülemlett csalódottság jött elő az emberekben, ez érződött a kormányon is. A rendőrség, a politika és a társadalom is csak gyakorolta a demokráciát. Ráadásul a kormánynak addig mindössze fél éve volt arra, hogy szembesüljön egy olyan helyzettel, amit előtte nem is ismerhetett, hiszen senki sem ült közülük a Parlamentben. Egy olyan új elit lépett a hatalomba, amely korábban nem ismerhette, mit jelent kormányozni, mi az a közigazgatás. Ugyanakkor borzasztóan nehéz helyzetben volt, hiszen nem volt véletlen a rendszerváltás. A politikai összeomlás gazdasági összeomlásból következett. És nem csak Magyarország omlott össze 1989-ben, hanem az egész keleti blokk. Ebben a nagyon nehéz helyzetben kellett felállítani egy új gazdasági koncepciót. Ráadásul akkor zajlott az öbölháború, ami hol fölvitte, hol levitte az olaj világpiaci árát. A nagy probléma éppen az volt, hogy a Szovjetuniótól kaptuk az olajat, amely komoly válsággal küzdött, és már eléggé akadozott az ellátás. Négy napnyi olajtartaléka maradt Magyarországnak, amit nyugodtan lehet katasztrofális helyzetnek minősíteni.

Még sokan emlékeztek 1956-ra. Nem tudták, mi fog történni, ugye? 

Így van, nem lehetett tudni, mi következik. Érdekes, hogy a hét napjai is pontosan ugyanarra a napra estek, mint 1956-ban. A forradalom kedden tört ki, 25-e csütörtök volt, akárcsak a taxisblokád évében.  

Emlékszem, a boltban, amikor kenyérért álltunk sorba, az a korosztály állt mellettem, akik átélték a második világháborút és ötvenhatot. Azt magyarázták, ilyenkor mindent meg kell venni, mert sosem lehet tudni, mi lesz. Horváth Balázs egyik nyilatkozata arról szólt, ha kell, a rendőrség erőszakkal közbe fog avatkozni. Volt arról szó, hogy a rendőrök akár lőhetnek is, ahogy ez gyorsan elterjedt?

A kérdés az, hogy mi az erőszak. Az adott helyzetben a fogalom tisztázatlansága egyértelmű. Lövetésről egyébként nem volt szó, de ha valaki azt mondja, hogy akár erőszakkal is felszámolják a blokádot, ki lehet forgatni a szavait. Emiatt perelt is a belügyminiszter 1992-ben, mert valaki azt állította, hogy bele akart lövetni a tömegbe. Megnyerte a pert, mert erre nem volt semmi bizonyíték. 

Ugyanakkor a budapesti rendőrfőkapitány azt nyilatkozta, ha parancsot kap az erőszakos fellépésre, azonnal lemond.

Éppen ez az. Ez egy kommunikációs hiba. Amikor Horváth Balázs határozott nyilatkozatot tesz, beosztottja, Barna Sándor rögtön kijelenti, hogy ő akár le is mond, de nem fog lövetni. És ebből az ember, egy taxis az utcán nem azt a következtetést vonja le, hogy nem adtak ki lövetési parancsot, hanem azt, hogy kiadták. De ismétlem, nem adtak ki ilyet.

Antall József miniszterelnök kórházban volt a taxisblokád idején, ezért a belügyminiszternek kellett megbirkóznia a krízissel. Ha jól emlékszem, az egyik újság a harmadik napon azt írta, Horváth Balázs a kormányfő utasításait követi. Valóban így volt?

Péntek este, a műtét után beszéltek először, utána már folyamatosan kommunikáltak. Antall maga is adott utasításokat Horváth Balázsnak. Az érdekegyeztető tanácson felvetett árliberalizáció például az ő ötlete volt. Ugyanakkor nem játszott összefogó, irányadó szerepet. Nem volt olyan személy, aki meghatározza, hogy merre kell menni, mihez kell igazodni. Még ha az irányelvekben adott is útmutatást, a miniszterek voltak döntési helyzetben, és Antall, mint miniszterelnök elfogadta a döntéseiket. Felmerült, hogy korábban kellene nyilatkoznia, mint ahogy végül megtette a híres „pizsamás interjúban”, de Antall azt mondta, hogy még nem akar. Egyébként Forrai István, a kabinetiroda vezetője megpróbálta levenni a miniszterelnök válláról a terhet, ő lett a kapcsolattartó.

És hiányzott? Van jelentősége annak, hogy az ország első embere nem volt a helyén, nem ő irányította a kormányt?

Éppen a taxisblokád alatti hiánya tudatosította az emberekben Antall József betegségét és annak a jelentőségét, mi történik, ha az ország első embere nincs a helyén. Egyébként kevesen tudták, mekkora a baj. Visszaemlékezésében Kristóf Attila, a Magyar Nemzet egyik újságírója, aki bennfentesnek számított, azt mondta, csütörtökön tudatosodott benne, hogy a kormányfő halálos beteg, akkor tudta meg, miért került kórházba.

A történész szerint jelentős pillanat volt a híres "pizsamás interjú".

A történész szerint jelentős pillanat volt a híres "pizsamás interjú".

Senki nem írta meg akkor, mennyire beteg a miniszterelnök. A híres „pizsamás interjú" után viszont mintha oldódott volna a kormány elleni antipátia az emberekben. Csak én érzem ennyire fontosnak ezt a pillanatot?

Nem, valóban az volt. Ez egy kakukktojás az Antall-interjúk között, hiszen pizsamában volt. A riporter, Feledy Péter úgy emlékezett, nagyon össze volt törve. Látszott, hogy fizikailag még nincs jól. Azt is ő mesélte, hogy a kormányfő első nagy problémája az volt, hogy nincs zakója, nincs mit felvennie. A riporter mondta neki, hogy nem baj, hiszen így hitelesebb az egész. És akkor a miniszterelnök annyit tett, hogy felvette a másik pizsamáját. Az Egyesült Államokban ezt előre kitalálták volna, hiszen egy ilyen interjú, ami sajnálatot kelt az emberekben, jót tesz a kormányfő és a kormány népszerűségének, de nem, ők nem találták ki. Ez véletlenül alakult így. Amikor azt kérdeztem Feledy Pétertől, megbeszélték-e a kérdéseket, azt mondta, hogy szinte nem is kérdezett, csak Antall József beszélt. Egyszerűen elmondta, amit akart. És amit ebben az interjúban elmondott, az volt, amit nem tett meg korábban. Horváth Pál, a taxisok vezetője úgy emlékezett, a pizsamás interjú alatt szembesült a ténnyel, hogy négynapi olajtartaléka van Magyarországnak, amit addig titkoltak. Valójában azért fontos ez az interjú, mert addig hiányzott a szolidaritás. A társadalom nem volt tisztában a kormány nagyon nehéz helyzetével, de amit mondott Antall József, és ahogy előadta, ez megváltozott. Végre emberi volt a miniszterelnök, végre azt lehetett érezni, hogy egy ember áll a kormány élén. Ugyanakkor egyesek ebből azt szűrték le, hogy akkor most egy beteg miniszterelnök irányít, de a legtöbb emberben inkább szimpatikus lett a kormányfő. Érdekes, hogy ez a fajta őszinte kommunikáció utána nem folytatódott, mert nem vették észre a hatását. De a taxisblokád elemzése is elmaradt.  

Nem ültek le és nem nézték át, mit rontottak el?

Nem. Akkor nem foglalkoztak vele. A kormány évértékelőjén egyáltalán nem is szerepelt a taxisblokád a napirendi pontok között. Később előkerült ugyan, de akkor az MDF nem foglalkozott vele. Sok emberrel beszélgettem. Vannak köztük olyanok, akik úgy gondolják, jót tett az Antall-kormánynak a krízis, mert megerősödött tőle, hiszen szembesült egy veszélyhelyzettel, amit sikeres kormányzati munkával meg tudott oldani. Mások úgy látják, a kormány a taxisblokádnál vesztette el a következő választásokat és ez alapozta meg az MSZP választási sikerét is. Valójában a taxisblokádnál az MSZP levetette magáról annak ódiumát, hogy megtűrt utódpártként kullog az események után. Innentől kezdve a kommunikációja, önmagára ismerése és az, hogy létezik itt egy társadalmi bázis, amely nem áll a szabadon választott rendszerváltozás talaján, megerősítette a párt vezetőinek önbizalmát. Tehát a taxisblokád a politikai erővonalakat is tudatosította.

Az évfordulóra elkészült egy könyv a taxisblokádról, ami hamarosan kapható is lesz. Ez a történészeknek szól vagy a szélesebb közönségnek?

Ezzel a könyvvel nem véleményt akartunk mondani. Nem értékelni akartuk a taxisblokádot, nem akartuk megmondani, ki hibázott, ki csinálta jól, hanem alapvetően igyekeztünk arra törekedni, hogy minél több dimenzióját megmutassuk, hiszen hihetetlen mélységei vannak, akár társadalomtörténeti, akár szociológiai szempontból. Egyébként sok aktualitást tartalmaz. Előkerül a demokrácia fogalma és például a válság kérdései is.

Összegyűjtöttük a már elérhető levéltári dokumentumokat, például a rendőrségi iratokat, az összes taxis blokáddal kapcsolatos tanulmánynak a bibliográfiáját, újságcikkeket, folyóiratokat, és csatoltunk hozzá egy országos kronológiát is. Emellett sok interjút készítettünk, mindegyik oldal szereplőivel. Átnéztük az angol nyelvű és német nyelvű reakciókat is. Így utólag nagyon érdekes, hogy mennyire másként reagáltak rá ott, ahol már régóta éltek demokratikus viszonyok között. Nekik nem volt fontos a blokád. Számukra a kelet-közép-európai térségben lévő feszültségek jelentettek komoly veszélyt.

Biztos számos olyan részletet tartalmaz, ami egy érdeklődő ember számára már nagyon részletes, de nem csak a szakmához szóltunk. Azt gondolom, az egész kötet izgalmas annak is, aki átélte és visszaemlékezik. Olyan rendőrségi dokumentumokat is tartalmaz, amelyek eddig nem voltak nyilvánosak. A célunk az volt, hogy végre beszéljenek a taxisblokádról, hiszen azóta sem történt meg az ezzel való mély szembenézés.

Top 0