• Kultúra
Faktor

Gyászol a filmes szakma: otthonában elhunyt a legendás rendező

Családja körében szerdán elhunyt Jonas Mekas.

Elhunyt 96 évesen Jonas Mekas litván származású filmrendező, kritikus és költő, a modern amerikai avantgárd filmek "keresztapja", fogadott városa, New York megkerülhetetlen filmes dokumentátora.

A náci munkatábort túlélő Mekas szerdán otthonában, családja körében halt meg - közölte az Anthology Film Archives, a világ egyik legnagyobb avantgárd filmes központja, amelynek Mekas volt a művészi igazgatója.

Mekas az avantgárd képviselőjeként a korszak olyan hírességeivel került barátságba, mint Jacqueline Kennedy, John Lennon, Janis Joplin és Andy Warhol. Pályafutása során költeményei és visszaemlékezései jelentek meg, több száz filmet és videót forgatott, a Village Voice nagy hatású filmes rovatvezetője volt. Ő hívta életre az Anthology Film Archives központot, amelynek a fiatal Martin Scorsese is rendszeres látogatója volt.

Nem volt a populáris kultúra népszerű alakja, de a korszak leghíresebb alkotói közül sokan voltak a barátai és munkatársai, Scorsese, John Waters és James Franco is a csodálói közé tartoztak.

Jacqueline Kennedy megengedte neki, hogy lefilmezze őt és családját, és a felvételt Mekas később a This Side of Paradise című dokumentumfilmjében használta fel. Mekas Warhol legkorábbi támogatói közé tartozott, és segített a művésznek az Empire State Buildingről forgatott nyolcórás underground némafilm elkészítésében. Ő forgatta a Velvet Underground punk-avantgárd együttes első felvételeinek egyikét is. A beatkorszak költőihez, köztük Allan Ginsberghez is közel állt, 1961-ben bemutatott Guns of the Trees című első egészestés filmjének narrátora is Ginsberg volt.

Mekas évekkel korábban ismerte Yoko Onót, mint John Lennon, és később mindkettejük barátja lett. Filmet készített Lennon egy születésnapjáról, amelynek vendégei között volt Ringo Starr és Miles Davis, és segített Lennonnak és Onónak letelepedni New Yorkban, amikor a pár a hetvenes évek elején elhagyta Londont.

Sohasem kapott Oscar-díjat, de The Brig című japán katonai börtönben játszódó színdarab-adaptációja 1963-ban elnyerte a velencei filmfesztivál nagydíját. További ismert munkái között szerepel a Walden című háromórás dokumentumfilm a hatvanas évek New Yorkjának művészeti életéről, amelyben Lennon, Ono, Norman Mailer és Timothy Leary is szerepelt. A Reminiscenes of a Journey to Lithuania és Lost, Lost, Lost című filmjei pedig korai New York-i éveinek emlékeit idézik fel.

A filmet naplóként használta, visszatért az mozgóképek gyökereihez, amelyek a mindennapi élet képeit rögzítették. Néhány munkája bensőséges, álomszerű világot mutatott be, hirtelen vágásokkal és összefüggéstelen hanggal, akár egy házi videó.

A nácik munkatáborából megszökött Mekas fivérek 1949-ben érkeztek New Yorkba. Jonas Mekas számos projektjét bátyja, Adolfas Mekas közreműködésével készítette el, aki 2011-ben hunyt el.

A filmművészet iránt érdeklődő Jonas Mekas úgy gondolta, az avantgárd látásmód beépíthető a kereskedelmi filmezésbe, de már néhány év után lemondott a mainstream filmről, mert reménytelennek érezte. A hatvanas évek elején segített létrehozni a New American Cinema Group csoportot, amelyben Peter Bogdanovichcsal, Robert Frankkel és másokkal egy független filmes rendszer megvalósítását kezdeményezték. Mint alapító nyilatkozatukban fogalmaztak, azért akartak változást, mert "a hivatalos film világszerte kifogyott a szuszból, erkölcsileg korrupt, esztétikailag elavult, témájában felületes, vérmérséklete unalmas".

A hatvanas évektől rendezőként, kritikusként, kiadókét, forgalmazóként és agitátorként évtizedekig az avantgárd egyik vezető alkotója volt. Ahogy öregedett, egyre fáradhatatlanabbul dolgozott. 2007-ben, 85 évesen az év minden napján posztolt online egy új rövidfilmet. De kilencvenéves korától is rendszeresen töltött fel új videókat a honlapjára.

A The New York Times amerikai napilap januárban közölt vele egy interjút, amelyben a halállal kapcsolatos gondolatait is megosztotta.

"Ez egy teljesen normális átmenet. Azon a vonalon túl kezdődik a titok, onnan válik érdekessé. Az erről szóló üzenetekben vannak erre utalások, például a Bibliában, és én hiszek ezekben. Jobban hiszek bennük, mint bármiben, amit a 12. század óta leírtak" - fogalmazott Mekas.

Kommentek:

Top 0