• Külföld
Csizmadia Izabella

Döbbent csend a teremben: két Auschwitz-túlélő is megszólalt

Az utolsó Holokauszt-perek egyike kezdődött Németországban. A 94 éves Reinhold Hanninget azzal vádolják, hogy SS-őrként 170 000 ember meggyilkolásában vett részt. A tárgyalás második napján két túlélő is beszámolt arról, hogy mit éltek át a koncentrációs táborban. A szavaik szinte felfoghatatlanok voltak. A teremben halálos csend lett.

A Spiegel szerint, ami pénteken a detmoldi bíróság esküdtszéke előtt elhangzott, az még Fritz Bauert is elérzékenyítette volna. Fritz Bauer az auschwitzi-perek kompromisszumot nem ismerő államügyésze volt. Neki köszönhető, hogy egyáltalán beindultak a jogi eljárások a harmadik birodalom bűnei, bűnözői ellen, és hogy a korszakalkotó Auschwitz-perek megkezdődhettek.  Az államügyésznek már sikerült a hatvanas években, a teljes ellenállással szemben, az auschwitzi koncentrációs táborban történteket a bíróság elé tárni. Ezzel az volt a célja, hogy a németek Holokauszt bűneit a világ tudomására hozza, hogy a történelmi igazságot mindenütt hirdesse, de mindenek előtt azt, amit a németek 1933 és 1945 között a szemünk láttára cselekedtek.  

Reinhold Hanning (Fotó: Europress - Wolfgang Rattay/POOL/AFP

Reinhold Hanning (Fotó: Europress - Wolfgang Rattay/POOL/AFP

A mostani Holokauszt-per a 94 éves nyugdíjas Reinhold Hanning ellen folyik, aki 1943 és 1944 között SS-őrként részt vett 170 000 ember meggyilkolásában, ahogy azt az auschwitzi pokol két további túlélője is bizonyította. Amit a túlélők a bíróság előtt elmondtak, az minden borzalmat felülmúlt, ami eddig  valaha bíróságon elhangzott.

EZT IS AJÁNLJUK:

    A két Holokauszt-túlélő, a  91 éves Justin Sonder és a 92 éves Erna de Vries drámai mondatait az egész német sajtóban idézték.

    "17 szelekciót éltem át Auschwitzban"

    Sonder ma egy finom úr, kissé görnyedt, huncut tekintetű szemekkel. A  szüleit 1943 januárjában Theresienstadtból Auschwitzba vitték, ahol az édesanyját 42 évesen azonnal a gázkamrába küldték. Az apját kényszermunkára vitték, így ő túlélte Auschwitzot, de csak négy évvel, 50 évesen meghalt.

    Justin Sonder (Fotó: Europress - Patrik Stollarz/AFP)

    Justin Sonder (Fotó: Europress - Patrik Stollarz/AFP)

    Sonder beszámolt az Auschwitzba történt megérkezésről is. Elmondta, hogy két napon át tartott az utazás egy kivilágítatlan és levegőtlen vagonban, amiben állati bűz volt, ugyanis volt egy vödör a szükségleteiknek elvégzéséhez, ami nagyon gyorsan betelt. „A gyerekek sírtak az anyjuk után, a nők sírtak a férjük után. A saját identitásunkat már a rámpáknál elvesztettük.” Megerősítette mindazt, amikről már más túlélők is beszámoltak. Például, hogy egy SS-tiszt egy képeslapot nyomott a kezükbe, amit a következő szöveggel kellett haza küldeniük: „rendben megérkeztem a monowitz-i munkatárborba.” Így tévesztették meg a lakosságot a transzport igazi céljával kapcsolatban, ami valójában Auschwitz volt és más koncentrációs-, illetve megsemmisítő táborok.  

    Sonder azt mondta:

    „Ha Auschwitzban három vagy négy hónapot túléltél, akkor már a régi „öreg” foglyok közé tartoztál.”

    Elmesélte a szelekciótól való félelmet, a várakozás közbeni halálfélelmet, a bizonytalanságot, hogy vajon az SS orvosok hüvelykujja lefelé vagy felfelé fog-e mutatni, miután minden oldalról megvizsgálták meztelen testüket. Sonder azt mondta, hogy 17 ilyen szelekciót élt át Auschwitzban. Elmondta azt is, hogyan operálták meg a térdét érzéstelenítő nélkül, és hogy  „Dr. Fischer”,- aki a háború után az NDK-ban bujkált és 20 éven át, mint gyerekorvos praktizált-, jóddal egy horogkeresztet a térdre festett. Amikor pedig ezután, frissen operáltan a szelekciónál sorban állt: „Ezeket az órákat az életben még egyszer nem szeretném megélni!”- mondta. De szerencséje volt, kiállították és áthelyezték egy másik blokkba, ahol tífuszos foglyok feküdtek. Oda az SS soha nem járt be.

    Az Auschwitzban átélt borzalmakról különböző képek erősen megmaradtak benne: például ahogy minden délután jött egy tehergépkocsi agyonlőtt, megölt, összetört emberek testeivel. Ahogy a foglyoknak egész éjszakán át állniuk kellet, amikor az Appell-nél (sorakozó, létszámellenőrzés) a számok nem stimmeltek. Ahogy az SS sportot űzött abból, hogy kimerült foglyokat riasztott fel álmukból. Erősen megmaradt benne egy hatvanas éveiben járó görög férfi képe is, akit 1944 októberében felakasztottak, mert egy légiriadó alatt egy szelet kenyeret lopott. „Az egyik szava az volt, ami számos nyelvben ugyanazt jelenti: Mama” – mondta Sonder.

    „Anyukám azt mondta, hogy túl kell élnem, hogy el tudjam majd mesélni, mi történt Auschwitzban. Azóta ezt teszem."A másik túlélő, Erna de Vries Kaiserslauternből származik. Félig zsidó, úgynevezett „Mischling”. Az apja korán meghalt, ezért az anyjához  különösen szoros kapcsolat fűzte.

    Erna de Vries (Fotó: Europress -Patrik Stollarz/AFP

    Erna de Vries (Fotó: Europress -Patrik Stollarz/AFP

    Ő azt mondta, hogy amikor édesanyját 1943-ban deportálták, kérte a Gestapot, hogy hadd menjen vele. Amikor aztán a nő börtönbe került, azt kérte a lány, hogy börtönözzék be őt is vele együtt. Majd eljött a nap, amikor egy SS megkérdezte tőle: „Az anyukád Auschwitzba megy. Valóban vele akarsz menni?” És ő vele akart menni.

    Erna arról beszélt, hogy a birkenaui megsemmisítő táborban naponta órák hosszat vállig érő piszkos vízben kellett állni, és a levágott nádat gereblyézni. A lábán gennyes gyulladások keletkeztek, ami nagyon megnehezítette a járást. Ez persze növelte a következő szelekciótól való félelmét. Nem alaptalanul, ugyanis onnan a 25-ös, vagyis az úgynevezett halálblokkba küldték.

    Majd sorakozó, és felszállás a tehergépkocsira.

    „Csak egy kívánságom volt: még egyszer látni a Napot. Ez olyan volt, mint egy halvány reménysugár, amikor felkelt. Imába mélyedve feküdtem a padlón. Akkor mondták a  számomat. Felálltam és odamentem az SS-hez, aki átlökött egy ajtón és azt mondta: szerencsésebb vagy, mint gondolnád!”

    Himmler ugyanis éppen elrendelte, hogy 85 nőt – akik úgynevezett „Mischlinge”-k vagyis félig zsidók voltak - Ravensbrückbe vigyenek. Erna még el tudott búcsúzni anyukájától. De tudatában volt annak, hogy soha többé nem fogja őt újra látni. Ez lett a legszörnyűbb nap az életében.

    Top 16