• Külföld

Clinton és Trump visszaesett

A Demokrata Párt nagyon akarja, hogy Hillary Clinton legyen az elnök, de úgy tűnik, a választóik egyre kevésbé. A két hónapja még 30-40 százalékos előnnyel vezető volt külügyminiszter már érezheti a tarkóján az amerikai szinten ultrabalosnak számító Bernie Sanders leheletét, 15-20 százaléknyi demokrata pedig stabilan arra a Joe Biden alelnökre szavazna, aki még be sem szállt a versenybe. A republikánusoknál is átalakulóban az élmezőny: lassan, de biztosan kifulladni látszik az ingatlanmágnás Donald Trump, helyét egy másik civil, a nyugdíjas idegsebész, Ben Carson készül átvenni.

A liberális NBC és a konzervatív Wall Street Journal közös, friss közvéleménykutatása szerint a demokraták közt a vermonti szenátor Bernie Sanders 35 százalékon áll, mindössze 7 százalékponttal lemaradva a listavezető Hillary Clinton mögött. Sanders tűnik az elitellenes választók új kedvencének: szocialistának nevezi magát, miközben ez az Egyesült Államokban sokszor szitokszónak számít, csodálja a skandináv jóléti rendszert, emelné a minimálbért, bővítené a társadalombiztosítási juttatásokat, keményen adóztatná a gazdagokat, megreformálná a kampányfinanszírozást, támogatja a melegek jogait és abortuszpárti.

Egyszóval megválaszthatatlan, legalábbis a hagyományos politikai logika szerint.

NBC/WSJ kutatás, szept. 20-24.

Demokraták:
Clinton 42
Sanders 35
Biden 17

Republikánusok:
Trump 21
Carson 20
Fiorina 11
Rubio 11
Bush 7
Kasich 6
Cruz 5
Cristie 3
Paul 3
Huckebee 2

Ugyanakkor Sanders politikai pályájának kezdete óta szocialista programmal indul, így lett polgármester, képviselő, majd szenátor is. A gazdasági válság az alapvetően piacbarát amerikai közvéleményben is megerősítette a gazdagok bírálatát, így a korábban radikálisnak tartott gazdasági programjával a választók kétharmada már egyetért.

Egyelőre az elemzők még biztosak abban, hogy Clinton nyeri az előválasztást - mögötte állnak a befolyásos demokrata politikusok, már 130 szuperdelegált jelentette be azt, hogy őt támogatja, a várakozások szerint hússzor annyi pénze lesz kampányra, mint Sandersnek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy 8 évvel ezelőtt ilyenkor hasonló volt a helyzet. 2007 szeptemberének végén Clinton előnye kétszer akkora volt Obamával szemben, mint most Sanders előtt. Még 2007 decemberében, napokkal az előválasztási rajt előtt is majdnem háromszor annyi deklarált szuperdelegáltja volt Clintonnak, mint Obamának, február végére mégis gyakorlatilag behozhatatlan hátrányba került.

Az elnökjelölő konvención 5083 küldött dönti majd el, ki legyen a demokraták elnökjelöltje. Többségük szavazata eldől az előválasztásokon, amelyik delegált megszerzi őket, arra kell szavazniuk. A választott politikusok, összesen 747-en azonban úgy szavaznak, ahogy akarnak. Így elvileg az is lehetséges, hogy hiába szerez valamelyik jelölt előnyt az előválasztásokon, a pártelit megfordítja a szavazás eredményét. A gyakorlatban azonban ez óriási kockázattal járna, a saját tábor ugyanis a jelölt ellen fordulhat.

Clintonon és Sandersen kívül csak Joe Biden alelnök szólhat bele a versenybe, ha egyáltalán elindul. A várakozások ellenére ugyanis folyamatosan halogatja a bejelentést - valószínűleg vonakodna a már augusztus végéig 65 millió dollárt gyűjtő Hillary Clinton ellen indulni és csak akkor szállna be a csatába, ha úgy érezné, Clinton ellehetetlenült. Ez nincs is nagyon messze, az e-mailbotrány folyamatosan erodálja Clinton népszerűségét. Legutoljára most hétvégén derült ki, hogy megint hazudott arról, hogy átadta-e minden külügyminiszterként írt e-mailjét a hatóságoknak. Ráadásul a Clinton Alapítványról is kiderült, hogy többször kapott támogatást olyan érdekköröktől, amelyek közben az amerikai külügyminisztériumnál lobbiztak. Például Svédországban éppen akkor sikerült 26 millió dollárt összegyűjteniük, amikor kiderült, a svéd Ericsson tiltott technológiát adott el Iránnak. Végül a Clinton vezette külügyminisztérium nem szankcionálta a svédeket.

Sokak szerint Clinton előválasztási győzelme időzített bomba lenne a demokraták számára, bármikor olyan részletek derülhetnek ki, amelyek választási bukáshoz vezetnek. Talán ezért is augusztus végén Obama állítólag "áldását adta" Biden indulására, a Fehér Ház szóvivője pedig az alelnök indulására vonatkozó kérdésekre szokatlanul nyílt támogató mondatokkal reagált.

A republikánusoknál az NBC/Wall Street Journal kutatás szerint továbbra is Trump vezet, de amióta július elején átvette a vezetést, nem volt ilyen kicsi (hibahatáron belüli) az előnye. A várakozásokkal ellentétben azonban nem valamelyik profi politikus (Jeb Bush, Marco Rubio vagy Ted Cruz) érte utol, hanem a Trumphoz hasonlóan politikán kívülről érkező idegsebész, Ben Carson. Mindezt úgy, hogy a második republikánus tévévitán (Trumphoz hasonlóan) Carson általános vélemény szerint leszerepelt. Ezek után azonban tőle szokatlanul kemény iszlámellenes kijelentést tett: közölte, hogy alkotmányellenesnek tartaná, ha muszlim elnöke lenne az Egyesült Államoknak. Emiatt nem csak a demokraták, hanem a republikánus ellenfelek is élesen bírálták. Úgy tűnik viszont, a republikánus szavazóknak bejött Carson keménykedése. Legalábbis annyira elég volt, hogy a még mindig 15 tagú mezőnyben 20 százalékkal a második helyen álljon.

Carson azonban az elemzők szerint ugyanúgy megválaszthatatlan, mint Sanders (vagy éppen Trump). Erkölcsi kérdésekben erősen konzervatív, ami taszíthatja a független szavazókat - néhány éve kétségbe vonta az evolúciót is.  Ráadásul a faji előítéletek miatt az afroamerikai Carson elveszítheti a republikánus bázis egy jelentős részét, miközben az afroamerikai szavazókat nem tudja olyan mértékben maga mellé állítani, mint Obama, ők ugyanis hagyományosan 90 százalékban a demokratákat támogatják. Az iszlámellenes kijelentéseivel tovább ronthat az esélyein.

Elemzők már hosszú ideje azt várják, hogy valamelyik profi politikus (Jeb Bush volt floridai kormányzó, Marco Rubio floridai vagy Ted Cruz texasi szenátor) átveszi a vezetést. Egyelőre azonban nem találják a fogást a bátran radikalizálódó ellenfelekkel szemben. Ugyanakkor valószínű, hogy több jelölt visszalépésével egyikük megerősödhet. A harmadik helyre mindenesetre már feljött Carly Fiorina, a HP volt vezérigazgatója, aki az első vita előtt még a tíz legjobb között sem volt.

Egyelőre tehát még senki nem hisz a meglepetésben egyik oldalon sem, de bármennyire megválaszthatatlannak tűnik Sanders vagy Carson az elnökválasztáson: ha mindkét oldalon "megválaszthatatlan" jelölt indul, az egyiket szükségszerűen megválasztják.

Top 0