• Külföld

Miért éppen Brüsszel a terroristák európai központja?

Belgium és fővárosa, Brüsszel korábban a csokoládéjáról, söréről, az Európai Uniónak otthont adó intézményekről és a gyors fejlődésről volt híres. Az utóbbi években azonban ehhez a körhöz egy olyan jelző is kapcsolódott, amelyre kicsit sem büszkék a belgák: Brüsszel az európai iszlamista radikalizálódás központjává vált.

Fotó: Europress / Aurore Belot - AFP

Fotó: Europress / Aurore Belot - AFP

A CNN megpróbált utánajárni, mi lehet annak az oka, hogy a legtöbb dzsihádista harcos Brüsszelből indulva csatlakozik különböző terrorista szervezetekhez, de mint kiderült, a kép annyira összetett, hogy még a szakemberek sem értik, mitől vált ennyire érzékennyé és befogadóvá a fiatal belga társadalom a radikális iszlámra.

A nyomozások már az első napokban összefüggésbe hozták Brüsszelt a november 13-i párizsi terrortámadásokkal: a merényleteket itt tervelték ki, majd Salah Abdeslam ide menekült vissza a támadás éjszakáján, miután úgy döntött, mégsem robbantja fel magát. A 4 hónapnyi intenzív kutatás ellenére Abdeslamot csak március 18-án sikerült elfogni egy házkutatásból kirobbanó razzia során. A nyomozók szerint a terrorista társaival együtt újabb merényleteket tervezett, és nem tartják kizártnak, hogy a sejt még szabadon lévő tagjai folytatják a megkezdett feladatokat. Addig pedig Abdeslam elutasítja Franciaországnak való kiadatását.

Belgiumban a terrorfenyegetettség miatt a második legmagasabb szintre emelték a biztonsági intézkedéseket – ez azt jelenti, hogy a biztonsági erők komolyan veszik egy támadás lehetőségét.

Fotó: Europress / Nicolas Maeterlinck - AFP

Fotó: Europress / Nicolas Maeterlinck - AFP

Miért került fel Belgium a terrorista térképre?A brüsszeli Molenbeek kerülete korábban arról volt ismert, hogy a szegényebb, alkalmazotti rétegnek adott otthont – mostanra azonban a radikális dzsihádista ideológia melegágyává vált. Az itteni lakosok többsége rettegésben él, nem ritkán kapnak fenyegetéseket, ha esetleg beszélnének a körzet mindennapi életéről.

A belga hatóságok szinte képtelenek megállítani az Iszlám Állam területére utazó belga harcosok folyamát – mint ahogy azt sem tudják megakadályozni, hogy az ideológiával átmosottan visszatérjenek Európába. Brüsszel földrajzi szempontból is vonzó a terroristák számára, hiszen alig néhány órányi útra van olyan fontos városoktól, mint Párizs, Berlin, Amszterdam, Strasbourg vagy éppen Köln.

Arányaiban tekintve a nyugat-európai ország közül Belgiumból érkezett a legtöbb harcos Szíriába és Irakba: szakértők szerint 2012 óta közel ötszáz belga férfi és nő utazott ezekbe az országokba – és több, mint százan vissza is tértek az Iszlám Állam területeiről Európába. Többségüket a rendőrség azonnal letartóztatta. Sokak szerint azonban ezek a számok messze alatta maradhatnak a valós adatoknak, melyet igazából senki sem ismer.

Fotó: Europress / Nicolas Maeterlinck - AFP

Fotó: Europress / Nicolas Maeterlinck - AFP

Kis lépések rettentő nehéz környezetbenJan Jambon belga belügyminiszter elmondta, hogy a biztonsági erők terrorelhárító műveleteinek már érezni lehet a pozitív hatását, de az Iszlám Állam toborzói még mindig könnyen megszólítják az országban szélsőséges ideológiájukkal a sebezhető réteget.

„A toborzások folytatódnak – jóval alacsonyabb szinten, mint mondjuk két éve, de még mindig folynak. Nagyon nehéz megtalálnunk a toborzókat, hiszen bárhol, bármelyik ház bármelyik szobájában terjeszthetik az ideológiájukat.”

A családtagok és a közösség tagjai sokszor megpróbálták már megfékezni a radikalizálódás terjedését, ezzel viszont fenyegetéseknek vagy még rosszabbnak teszik ki magukat.

„Olyan korban élünk, mikor azok, akik ki szeretnének állni az igazságért, mindig olyanokkal találják szemben magukat, akik meg akarják állítani őket” – mondta egy belga imám, Sulayman Van Ael. A férfi nyíltan beszél a dzsihádizmusról, így a fenyegetést jól ismeri: testőre nélkül szinte sehova sem mehet. Szerinte az imámoknak meg kell támadniuk az iszlám vallásnak azt az eltorzított igazságát, amelyet az Iszlám Állam is hirdet.

„Nem félek. Elővigyázatos vagyok, de nem bujkálok. Aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Nem jó érzés tudni, hogy vannak ilyen emberek, de megrémíteni nem tudnak.”
Fotó: Europress / Dirk Waem - AFP

Fotó: Europress / Dirk Waem - AFP

Élet a társadalom pereménGeraldine Henneghien fiát, Anist is egy toborzó csábította Szíriába, az Iszlám Állam soraiba – ott is halt meg. A nőt azóta folyamatosan fenyegetések érik, de ő sem fél.

„Mit veszíthetnék még el? Már elvesztettem a fiamat, mást már nem vehetnek el tőlem!”

Henneghien ugyan végignézte, hogy a fia megváltozik, mint mondja, a radikalizálódás jeleit nagyon nehéz felismerni. „Minden jel különböző, és ha külön-külön nézed őket, akkor nem tűnnek a radikalizálódás jeleinek. De ha a teljes képet nézed, rájössz, hogy azok voltak a jelek, és mind a toborzási folyamat részét alkotják.”

Az Ali álnéven válaszoló férfi arról mesélt, hogy két bátyja is tagja volt a radikális iszlamista csoportnak, a Sharia4Belgiumnak – ezen keresztül jutottak el Szíriába, ahol egyiküket már meggyilkolták. Ali szerint a diszkrimináció és a lehetőségek hiánya vezet sok belga fiatalt a dzsihádisták körébe. Belgiumban ugyanis azt érzik, hogy nem fogadják el őket – a toborzók pedig pont erre az érzésükre alapozva hálózzák be őket.

„A belga állam elutasítja ezeket a gyerekeket és fiatalokat. Azt mondja nekik, hogy mind külföldiek, miért kéne nekik munkát adniuk? Gyűlölettel töltenek meg minket, és azt éreztetik velünk, hogy semmi hasznunk sincs. Ezért mikor a fiatalok azt látják, mi folyik Szíriában, azt gondolják: Oké, menjünk oda, és tegyük magunkat hasznossá!”
Fotó: Olivier Hoslet / MTI / EPA

Fotó: Olivier Hoslet / MTI / EPA

Tétlen hatóságokAli szerint a hatóságok szándékosan hunynak szemet a Szíriába utazó radikálisok felett – meg akarnak tőlük szabadulni, így pedig elhagyják az országot, tehát a hatóságok is elérik a céljukat. Nem tagadja, hogy végső soron a bátyjai felelősek a tetteikért, de úgy érzi, hogy a hatóságok többet is tehettek volna azért, hogy megállítsák őket. Ezzel az érzésével pedig nincs egyedül.

Henneghien olyan messzire ment a fia megállításáért, hogy még a rendőrségen is feljelentette, mikor értesült róla, hogy Anis Szíriába akar utazni.

„Két héttel az elutazása előtt bement a rendőrségre, és megmondtam, hogy a fiam ezen és ezen a napon felszáll erre a repülőre, és elutazik Szíriába.” A nőnek annyit sikerült elérni, hogy Anis nevét hozzáadták a megfigyelési listához – de mikor eljött az utazás napja, semmit sem tettek a megállításért. „Azt mondták nekem, hogy a fiam már nem kiskorú, ezért nem tudnak tenni semmit az ügyében. Oda megy, ahova és amikor akar.”

Anis 18 éves volt, mikor 2014-ben elhagyta Belgiumot. Az édesanyját egy év múlva értesítették arról, hogy a fiú meghalt Szíriában. Henneghien szerint már senki nem tudja visszahozni a fiát, a hatóságok azonban többet tehetnének azért, hogy arra ösztönözzék a fiatal férfiakat és nőket, hogy térjenek haza.

„A hatóságok üzenete az, hogy: oké, elmentél, úgyhogy ne is gyere vissza. Nem segítenek visszaszerezni a gyerekeinket, hanem otthagyják őket. Ahelyett, hogy azt mondanák nekik, hogy megbeszéljük a motivációidat, míg börtönben vagy, aztán segítünk, hogy újra a társadalom részévé válj, azt üzenik, hogy ne is jöjjenek haza – vagy ha mégis, akkor örökre börtönben fognak ülni.”

Jambon szerint a kormány keményen dolgozik azért, hogy megelőzze azt, hogy a radikalizálódott fiatalok elhagyják az országot, de elismeri, hogy még van miért dolgozniuk.

„Másfél éve minden hónapban tizenöten hagyták el Belgiumot Szíriába vagy Irakba tartva – ez a szám mostanra havonta kevesebb, mint öt. Az öt is túl sok. Ha azt látjuk, hogy még mindig vannak, akik az Iszlám Államhoz akarnak csatlakozni, akkor még mindig nem tettünk eleget, ez egyértelmű. A cél az, hogy ez a szám nulla legyen.”

Montasser Al De’emeh, egy brüsszeli deradikalizáló központ alapítója szerint azonban ennél sokkal többet lehetne tenni azért, hogy megállítsák a csatlakozni akarókat.

„Erővel nem tudod megállítani őket. Lehetetlenség, hogy ez legyen a megoldás. Vannak olyan emberek, akiknek megtiltották a távozást, és bebörtönözték őket – majd mikor nyolc év múlva szabadon engedték őket, ugyanúgy elutaztak ezekre a területekre. Ehelyett úgy kéne megállítani őket, hogy segítünk nekik jövőt építeni – megértetjük velük, kik is ők valójában.”

Fotó: Europress / John Thys - AFP

Fotó: Europress / John Thys - AFP

Keménykezű akciók, ellentétes hatásokAli életben maradt bátyja már visszatért Belgiumba, jelenleg börtönben van. Ali szerint a testvére büntetése jogos, viszont a hatóságok az egész családdal azt éreztetik, hogy mindannyian bűnözők. Egy alkalommal például a rendőrség felfegyverkezve lerohanta a család otthonát, miközben a felesége, a gyerekei és az édesanyja is bent aludtak.

„Olyan volt, mint a filmekben. Tízen voltak, vagy talán többen, és mind ránk fogták a fegyvereiket. Miért kell ennyi erőszak? Nem találtak semmit, se fegyvereket, se robbanószerkezeteket, semmit. Ennek ellenére úgy törtek be a házunkba, mintha tetőtől talpig fegyverben állnánk.”

Ali szerint a biztonsági erők keménykezű akciói pont a kívánt hatás ellenkezőjét érik el: az ártatlan családtagokat, baráti köröket is a rendszerrel szembeni gyűlölettel töltik meg.

Ezzel egyetért Yassine Boubout is: szerinte az ilyen akciók egyre több belga muszlim fiatalt fordítanak az ország ellen. A 18 éves fiú a saját bőrén is érezte már egyszer az ilyen műveletek hatását.

„Ebédet vettem, mikor hirtelen egy katonai fegyver csövét dugták az arcomba, és azt üvöltötték, hogy térdeljek le. Én könyörögtem a katonáknak, hogy mondják el, mi történt, mit tettem, és hogy tegyék le a fegyvert, de mintha meg sem hallották volna. A fegyvert továbbra is az arcomra fogta, már ki is biztosította, az ujja ott volt a ravaszon – csak egy apró mozdulat, amivel megijesztem, és már le is lőtt volna.”

Bouboutnak húsz percig kellett így térdelnie annak az üzletnek a padlóján, amelynek egyébként rendszeres vásárlója. Ezt követően a rendőrségre vitték, és több, mint három órára őrizetbe vették – majd magyarázat nélkül elengedték. A férfinak egy hét múlva sikerült kiderítenie, hogy azért fogták el, mert nagyon hasonlított egy másik ügy gyanúsítottjára. Szerinte az ilyen eljárások újabb fegyvert adnak a dzsihádista toborzók kezébe. „Csak annyit kell mondaniuk, hogy: látod, ez egy rasszista társadalom, akik nem akarnak téged. Ez a kulcskérdés, amelyet ki tudnak használni.”

Jambon elmondása szerint a muszlim fiatalok többsége szinte teljesen integrálódott a belga társadalomba, de elismerte, hogy a kormánynak még többet kell tennie azokért, akik egyelőre még nem érzik otthon magukat az országukban, és így sokkal érzékenyebbek a radikalizálódásra.

„Harmadik-negyedik generációs bevándorlókról beszélünk: ezek a fiatalok Belgiumban születtek, a szüleik is Belgiumban születtek – mégis befogadóak a radikális üzenetekre. Ez nem normális. Az Amerikai Egyesült Államokban egy második generációs férfi az elnök, itt a negyedik generációs fiatalok az Iszlám Állam harcosai. Van még min dolgoznunk.”

Van Ael szerint ebben a belga muszlimoknak is segítséget kell nyújtaniuk.

„Nincs okunk arra, hogy ne érezzük magunkat belgának – ebben az országban nőttünk fel. Ebben az országban ettünk, ide jártunk iskolába, itt vannak a barátaink, itt sportoltunk. Akkor miért nem érzik magukat belgának? Ennek az érzésnek nincs semmi oka! Szerintem az iszlámnak éppen az a része, hogy megvédjük azt az országot, ahol felnőttünk, és azért kell tennünk, hogy az országunk fejlődjön.”

Ez azonban nem igazán vigasztalja azokat, akik a dzsihádisták maguk mögött hagytak. Ali szerint a bátyjai döntése, hogy Szíriába mennek, majd a belga hatóságok durva eljárásrendje tönkretette a családját.

„Minden tönkrement. A jövőnk fényesnek tűnt, de mostanra már nem maradt belőle semmi.”

Top 0