• Külföld
Faktor

Olyat találtak a kutatók a jégpáncél alatt, amire álmukban sem gondoltak volna

Kutatók egy csoportja hatalmas rejtőzködő alakzatokat fedezett fel az Antarktisz jégpáncélja alatt. Egyes képződmények majdnem olyan magasak, mint az Eiffel-torony. A szakértők a Nature Communications folyóiratban számoltak be vizsgálatukról.

A jég alatt található alakzatok ötször nagyobbak, mint a skandináviai és észak-amerikai hasonló objektumok. A szakértők szerint ezek a képződmények hozzájárulhatnak a helyi jég elvékonyodásához, ugyanis folyamatosan koptatják a jégpáncél alját – írja a Live Science.

Mivel az északi félgömbön található alakzatokról az utolsó jégkorszak után eltűnt a jég, a kutatók képesek tanulmányozni a tárgyakat. Így derült fény arra is, hogy a képződmények bizonyos esetekben méterekkel a felszín alatt is kialakulhatnak.

Pingvinek az Antarktiszon. Fotó: Europress - AFP/John B. Weller/The Pew Charitable Trusts

Pingvinek az Antarktiszon. Fotó: Europress - AFP/John B. Weller/The Pew Charitable Trusts

EZT IS AJÁNLJUK:

    A Skandináv-hegység jellegzetes külsejét az utolsó jégkorszak alatt megjelent hatalmas jégpáncél alakította, amely nem csak a félszigetet, de Észak-Európa jelentős részét is befedte. Az összefüggő jégtömeg nagyjából 6,6 millió négyzetkilométernyi területet fedett be.

    A nagyjából 3 kilométer vastag jégtakaró alatt különböző típusú képződmények alakultak ki, melyek évezredeken át hatottak a helyi víz körforgására. Ilyen alakzatok az úgynevezett ózok, vagy eskerek is, melyek felhalmozódással jöttek létre. A jég visszahúzódásával ezek a képződmények később a felszínre kerültek.

    A tudósok egy ideje már sejtik, hogy hasonló alakzatoknak a mai jégpáncél alatt is kell lenniük. Azonban sem a Brüsszeli Szabadegyetem, sem a Bajor Tudományos Akadémia kutatói nem készültek fel arra, amit végül vizsgálatuk során találtak. Az általuk felfedezett antarktiszi ózok mellett ugyanis minden más hasonló képződmény eltörpül.

    A szakértők épp a Roi Baudouin-selfjég egyes területein végeztek méréseket, amikor megtalálták a formációkat. A tudósok műholdas képalkotó eszközzel, illetve földi és légi radarral elemezték a régiót, így azonosították a jelek visszaverődését mélyen a jég alatt.

    A jelek olyan gerinc formájú, óriási kiemelkedésekre utaltak, melyek sokban hasonlítanak a skandináviai eskerekre, de jóval nagyobbak. A szakértők ezek után alaposan megvizsgálták a helyi jég alatti járatokat, amelyek az olvadékvizet terelik az óceán felé.

    Olvadó gleccser. Fotó: Europress - AFP/Martin Bernetti

    Olvadó gleccser. Fotó: Europress - AFP/Martin Bernetti

    Felfedezték, hogy ezek a csatornák az óceán felé egyre szélesebbek. A kutatók arra jutottak, hogy az ózok a szélesedésekből adódó üledéklerakódás miatt nőttek ilyen magasra. A tágulás miatt ugyanis az olvadékvíz folyása jelentősen lelassul, így skokal több hordalékot tud lerakni. A szakértők szerint ez a ma látható eskerek jellegzetesen hosszúkás formájára is magyarázatot adhat.

    Ahogy a helyi jég halad, időnként súrlódik a viszonylag éles ózokkal. Így olyan csatornák alakulnak ki a jégpáncélban, melyek akkor is megmaradnak, amikor a jéglemez már elvándorolt a szárazföld felől és elérte az óceánt. A folyamat miatt a koptatott jég nagyjából fele olyan vékonnyá válik, mint a közelében található érintetlen jég. Ezeken a gyengébb pontokon a melegebb víz miatt pedig jelentősen felgyorsul az olvadás.

    Az eredmények alapján tehát a jég elvékonyodása nem az óceán felett, a melegebb vízzel való találkozáskor kezdődik meg, hanem már jóval korábban. Ez a felfedezés alaposan meglepte a kutatókat.

    Az Antarktiszon a Larsen C-selfjég folyamatosan pusztul, a kontinens jégtakarója pedig hatalmas folyamokban olvad, ezért kiemelten fontos a helyi jeget érő hatások megismerése.

    Kommentek:

    Top 16