• Krimi

A szexuálisan bántalmazott gyerekekből általában bántalmazó szülő vagy bűnöző lesz

A rossz szülők tehetnek elsősorban arról, ha egy gyerekből bűnöző lesz - ezt mondja Makai Gábor pszichológus. És azt is, hogy a bántalmazott gyerekekből általában bántalmazó szülők lesznek.

illusztráció - fotó: Europress - Getty Images / Spencer Platt

illusztráció - fotó: Europress - Getty Images / Spencer Platt

Egyetért azzal, hogy vannak emberek, akik bűnözőnek születnek?

Nem. Az emberek fejében nagyon gyakran az van, hogy a gyerekbűnözés óriási méreteket ölt. Azt hiszem, hajlamosak vagyunk felnagyítani a fiatalkori bűnözéssel kapcsolatos tényeket. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy ez nem egy valós probléma. Abszolút az, de nem akkora méretű, ahogy azt általában az emberek gondolják, és talán még ennél is fontosabb, hogy ennek érteni kell a hátterét. Először is, az esetek többségében a fiatalok alacsony kárértékű, bagatell bűncselekményt követnek el. Engem nagyon zavar, amikor valaki torzító módon állítja be ezeket a fiatalokat. Magát a gyerekkori deviációt – beleértve akár a gyerekkori drogfogyasztást is – én tünetnek fogom fel. És így is érdemes kezelni. Többségében azok a fiatalok, akik eljutnak oda, hogy megkapják azt a címkét, hogy fiatalkori bűnöző, addig általában egy szörnyű folyamaton mennek át. A többségük addigra rengeteg traumán esik át, fizikai vagy szexuális zaklatáson. Ők a személyiségfejlődésükben az esetek többségében megrekedtek. Számukra maga az élet sok esetben csak a túlélésről szól.

Azt mondhatjuk, ha egy gyereket egyfajta rossz séma mentén nevelnek, és bizonyos behatások érik, akkor nagy eséllyel bűnöző lesz?

Igen. Ezzel abszolút egyetértek.

De mi az pontosan, ami bűnözővé tehet egy gyereket?

Én a környezeti hatásoknak tulajdonítom a legnagyobb jelentőséget. Én hiszem azt, hogy az a családi minta, amit a gyerek lát, az felül tud írni bármit. Azt is vallom, hogy a biológia és a környezet együttes hatása következtében beszélhetünk bűnelkövetésről. Nagyon torzító és félrevezető következtetés lenne, ha determinálnánk ezt genetikára. Legtöbbször a szülő, vagy a szülői minta hiánya, vagy a minőségi anya-gyerek kapcsolat hiánya, ami rossz irányba viheti a gyereket. Nem a rossz gazdasági helyzet, vagy a szegénység a veszélyeztető tényező, hanem mondjuk a szeretet nélküli nevelés, a felbomlott család, vagy a korábbi pszichés trauma.

A szakirodalom szerint a bántalmazott gyerekből sok esetben később bántalmazó szülő lesz.

Azok a fiatalok, akik deviáns viselkedési formát mutatnak, ezt nem azért teszik, mert alapvetően rosszak, hanem mert megtanultak egy szélsőséges viselkedési módot, egy olyat, ami elengedhetetlen a túléléshez. Egy olyat, amivel meg tudja magát védeni, vagy amivel tagja lehet egy galerinek. A gyerek számára, amikor van egy elutasító anya, vagy egy bántalmazó apa, akkor az ő számára egy idő után ezek a fajta reakciók válnak természetessé. Akár a fizikai bántalmazás is. Sőt akár tud a szeretet nyelve is lenni, az erőszak, már persze az ő számukra.

Természetessé válhat az erőszak?

Nagyon gyakran halljuk, hogy: „egy jó pofon, milyen jót tett nekem is gyerekkoromban”, magyarul az adott ember azonosul azzal az apamintával, amit az apja mutatott. Azért bántja a gyerekét, mert olyanná akar válni, mint az apja. Ha ez sikerül, akkor hasonlóképpen fog gyereket nevelni, mint ahogyan őt nevelték. Azt is gondolom, hogy ez egy védekezés. Ha egy gyerek fél– márpedig minden gyerek fél a kiszámíthatatlan agressziótól – úgy védheti meg a lelkét, hogy próbál megfelelni a bántalmazónak. Ezt pedig úgy teheti meg, ha olyanná válik, mint amilyen ő volt. „Ha olyan vagyok, mint az apám, akkor kisebb valószínűséggel fog bántani engem később ő vagy bárki más. Minden egyes porcikámmal azon vagyok, hogy az ő hasonmása legyek”.

Azokat, akik fiatalkorukban követnek el bűncselekményt, lehet még időben jó irányba terelni?

Én azt gondolom, hogy a korai beavatkozás - akár a kiemelés a családi közegből -, pozitív hatású lehet. Ha ez megtörténik időben, és egy új mintát kínálok fel, akkor lehetőség van arra, hogy az adott gyerek személyiségfejlődése jó irányba menjen.

Erre akár a nevelőintézet is alkalmas lehet?

Optimális esetben erre azt kéne mondanom, hogy igen, de azt gondolom, hogy a gyakorlat nem ezt mutatja. De még így is azt mondom, hogy van olyan helyzetben lévő gyerek, aki nagyobb kárt élhet meg, ha benne marad abban a bántalmazó és veszélyes környezetben, ahol él, mintha a nevelőintézetbe kerül. A nevelőintézetnek azért lehetnek káros hatásai, mert a gyereknek ott is harcolnia, küzdenie kell, csak már nem a szüleivel, hanem a többi gyerekkel. Én sokkal egészségesebbnek tartom, ha a kiemelt gyerek egy családba kerül, ahol egy egészséges viselkedési formával találkozik, ahol megfelelő szülői és felnőtt mintát lát.

Évekkel ezelőtt jártam Tökölön a fiatalkorúak börtönében. Az nem nevelő-, hanem javítóintézet, ahová azért kerülnek a fiatalok, mert elkövettek valamit. Elképesztően szélsőséges és durva dolgokat meséltek nekem a fiatalok, elsősorban arról, hogy hogyan viselkednek egymással, mennyire gyakori a rabok közötti erőszak, még ha ez tiltva is van.

A túlélésnek az egyetlen elismert eszköze az ilyen helyeken az agresszió. Ez még inkább igaz egy serdülő esetben. Annak, aki oda kerül, meg kell tanulnia egy olyan agresszív mintát felvenni, amivel nem nyomják el, hanem legalább szinten marad. Ott is megjelenik az agresszió, pont mint egy rossz családban. De azt gondolom, hogy még egy javító intézet is lehet jobb megoldás annál, mint ha egy bántalmazó környezetben marad. Persze van más is, mint javítóintézet. Egy befogadó családban, sokkal nagyobb eséllyel tudnak integrálódni. Ott a biztonságérzet jóval nagyobb. A szeretet és annak tudata, hogy van hová fordulni, nagyon fontos, főleg ebben a korban. Kell a fizikai kontaktus. Hosszú idő egy ilyen fiatalnál a bizalom kialakítása csak akkor történhet meg, ha egy olyan családba, közösségbe kerül, ahol nem az agresszió a minta, hanem pontosan ennek az ellentéte.

Top 0