• Vélemény
Ókovács Szilveszter

A Miklósa-maraton

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 14. levélária

Kedves Tatjána Néném!

Sajnálom, hogy nem jutott be Erika jubileumi gálájára. Hogy ez miként lehetséges, ha egy teremben 1819 hely van Budapesten? Igyekszem leírni a választ.

Nem tudnám le azzal: korábban kell kelni, a világért se szeretnék a tiszteletlenség bűnébe esni. Pláne, hogy manapság egyre nagyobb arányban interneten kereskedünk a jegyekkel, pikk-pakk betelik a mégoly hatalmas nézőtér is, pedig az Erkelét tényleg nem egyszerű megtölteni. Azonban Miklósa Erika vonzereje nem mai keletű: aznap ünnepelt 25 esztendeje van benne. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az ország szeretete nem is feltétlenül egy operaénekesnő iránt értendő – természetesen ez a legnagyobb szelet az ő dicsőségtortájában –, de benne van az operett, a musical és a könnyűzene világába is ki-kikacsintó, a sportolói múltat soha meg nem tagadó maratonfutó, a tévés arc (műsorvezető, televíziós vendég, döntnök stb.), de az ajtót a bulvárnak sem mutató, szerethető, mert önazonos celeb is. Ez mind Miklósa Erika, sőt, minimum mind, mert biztos kihagytam valamit, például az édesanyát: nem tudom eléggé tisztelni azért, hogy örökbe fogad egy kislányt, s ahogy olvasom, megment majd férjével egy másik kis életet is. Egyedülálló koktélja ez Magyarországon tehetségnek és eredménynek, végső soron: a hitelességnek.

EZT IS AJÁNLJUK:
    Fotó: Europress / Kisbenedek Attila - AFP

    Fotó: Europress / Kisbenedek Attila - AFP

    A nézőtéren az imént profi „profilok” tisztelői ültek, nem mindenkit ugyanúgy és ugyanaz lelkesített. Aki beletapsikolt a Traviata-nagyária lassú és gyors szakaszának határvidékébe, az esetleg a Bajadért fütyüli, vagy a West Side Story Mariájáért jött. Sőt, konkrétan tudok olyan nézőkről, akik az egyik vendégművész miatt váltottak jegyet – de hát ez is Erika választását dicséri. S hogy milyen volt maga a program?

    Rendkívül színes, és Erika nagyon jól tette, hogy maga vezette műsorát. Ugyan el nem tudja képzelni Ön sem, milyen lehetetlen helyzet mondjuk, Bernstein Candide-jénak Kunigunda-áriáját úgy indítani, hogy az énekes előtte tíz másodperccel még sztorizik – az ilyesmit összevágni szokták vagy playbackelni. Itt viszont élőben zajlott minden. És Erika az emblematikus szerep legnehezebb pontjával indított, így ismertük meg őt mi is, a világ operaházai is leginkább erre hívták. Egy Éj Királynője-specialista sportoló startolta el az estet, természetesen 501-edszer is tökéletes F’’’-ekkel a staccatók tetején (milyen remek Levi’s farmerreklám is lehetne belőle…), de már a félidőt egy, a saját fachjában kiteljesedett operaénekesnő fejezte be, Violettával. És bár voltak külföldi vendégek, mezzo és tenor, énekeltek Rossinit, Donizettit és Delibes-et, Erkelt is, Strausst is, nyilván nem volt hely pl. Konstanzára, pedig azt a nyaktörő szólamot is épségben teljesítette Miklósa Erika számos alkalommal, épp az Erkel színpadán is utoljára két éve sincs.

    Fotó: Europress / Getty Images North America

    Fotó: Europress / Getty Images North America

    De szólt Carlos Gardel-tangó, Wolf Péter-Ave Maria, sőt ráadásban filmdal is zongorával, épp az idő múlásáról, a Time goes by. Erika fáradhatatlanul repkedte és énekelte be a színpadot, tökéletesen végigkoncentrálva a három órát – ha épp kiment átöltözni szebbnél szebb ruháiba, akkor is éreztük, hogy ott maradt lélekben, drukkolni a vendégeknek. És a nézőtömeg, mind az 1800 még fél 11-kor sem akart hazamenni…

    Ha Néném úgy véli, hogy egy rendes operista operákat énekel, egész héten szót se szól, lemezt hallgat, gyakorol és taxival jár, s maximum a Film, Színház, Muzsikának ad visszafogott interjút, ha pedig az a lap megszűnt, akkor nagyjából senkinek – nem tudom osztani a véleményt. Portisch Lajos se lett kisebb sakkozó attól, hogy énekelt, Mozart se kisebb zeneszerző, hogy szeretett puncsolva biliárdozni vagy kvartettezni Haydnnel. Miklósa Erika színes személyiség, nem díva-alkat, inkább a politikai kampányokban gyakran emlegetett „szomszéd lány” típusa, aki néhány ezer ember előtt, estélyiben is meri vállalni magát, és több műfajjal is kompatibilis.

    Fotó: opera.hu

    Fotó: opera.hu

    Persze, szigorúan operai szemmel-füllel egy törékeny hangfaj művelője, a bravúrkoloratúr képesség nem is szokott negyedszázadig tartani a módszertan könyv szerint – aztán tessék! Szerintem valamennyien kívánjuk Erikának, hogy sikerrel tapogatózzon a szopránfach más területein is, Traviataként erre is lesz alkalma, amúgy viszont még sok koloratúrfeladat várja.

    Biztos vagyok benne, hogy a paletta színeiből mindenki vitt haza többet is emlékbe, számomra a Gregor Jóskával énekelt posztumusz duett ötlete és a merész mozarti kezdés lesz az élmények között legfelül. És az a meggyőződés, hogy legnagyobb énekeseinknek jár a főhajtás: Marton Éva, Rost Andrea és Miklósa Erika után folytatjuk a sort jövőre is, méghozzá újra egy híres magyar szopránnal, aki a többiekétől ugyancsak eltérő színnel, szerepkörrel járta be a világ legnagyobb házait. (És várjuk az Operaházba a másik, az idővel-fizikával dacoló magas szopránt, Edita Gruberovát január 31-én!!!)

    Nénémmel pedig találkozunk a pénteki balett-premieren, ugye?

    „Zsdú átvétá, kák szálávej létá” – írom újra, és kívánom megint, hogy levelem egészségben találja!

    Szilveszter

    2016. január 23.

    Top 16