• Belföld
Szász Tamás
Szász Tamás

25 éve törölték el a halálbüntetést Magyarországon

A mai napig sokszor vitáznak arról, hogy szükséges-e a halálbüntetés. Az ellenzők és a támogatók általában mindig ugyanazokat az érveket sorolják fel. Az viszont ma egyértelműen kijelenthető, hogy a halálbüntetés újbóli bevezetésére semmi esély nincs Magyarországon.

  • 2002. május 9-én nyolc embert öltek meg egy móri bankfiókban.
  • 2009. február 8-án hajnalban Veszprémben halálra késelték Marian Cozma román válogatott kézilabdázót, a veszprémi kézilabdacsapat játékosát egy szórakozóhelynél.
  • 2012. július 7-ről 8-ra virradó éjjel Pécsett megerőszakoltak és meggyilkoltak egy rendőrségi pszichológust, Bándy Katát.
  • 2012. október 29-én a nevelőanyja és két hajléktalan brutális kegyetlenséggel meggyilkolt egy 11 éves felsőmocsoládi kisfiút, Szita Bencét Sántos mellett, az erdőben.

Néhány olyan brutális bűncselekmény az elmúlt évekből, amelyek után mindig menetrendszerűen felerősödött a halálbüntetés visszaállításának szükségességéről szóló vita Magyarországon. A büntetés támogatói általában a „szemet szemért, fogat fogért” elvet hangoztatják, vagyis azt, hogy ha valaki elvesz egy életet, akkor az övét is ugyanúgy el kell venni.

Az ellenzők egyik fontos érve amellett, hogy az élet kioltásáról senkinek nincs joga dönteni, az, hogy mindig lehet esélye a tévedésnek, vagyis annak, hogy ártatlanul végeznek ki valakit. A legtöbbször használt példa Kaiser Ede esete, akit először jogerősen elítéltek a móri mészárlás miatt, de később kiderült, hogy, bár valóban bűnöző, de ehhez a bűncselekményhez semmi köze nem volt. Gyakran hangoztatott érv, hogy ha van halálbüntetés Magyarországon, Kaiser Ede már nem él, mire az igazi bűnösöket elfogják.

EZT IS AJÁNLJUK:

    A halálbüntetés léte vagy nem léte nem befolyásolja a bűncselekmények számát vagy súlyát, erről számtalan tanulmány és felmérés született már. A Coloradói Egyetem két professzora például egy tanulmányban egy 2008-as Gallup-felmérést idéz, amelyben a megkérdezett kriminológusok több mint 88 százaléka szerint nincs elrettentő ereje a halálbüntetésnek.

    A vitának gyakorlati értelme nincs Magyarországon, ugyanis a minimálisnál is kevesebb az esély rá, hogy bármikor újra lehetősége lenne a magyar bíróságoknak halálra ítélni valakit. 25 évvel ezelőtt, 1990. október 24-én törölték el, minden bizonnyal véglegesen a halálbüntetést Magyarországon. Az Alkotmánybíróság határozatot hozott a kérdésről, így szól:

    A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (54. § (1) bek.)

    Két olyan nemzetközi egyezmény is tiltja a halálbüntetést, amelyet Magyarország aláírt: az egyik az Emberi Jogok Európai Egyezménye, a másik pedig a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, és annak is a Második Fakultatív Jegyzőkönyve. Emellett Európai Unió-s tagállamban nem lehetséges a halálbüntetés, ez alapfeltétel a tagsághoz, az Európai Unió Alapvető Jogok Chartája, amelyet 2000 végén fogadtak el, egyértelmű: tilos a halálbüntetés. Európában egyedül Fehéroroszországban végeznek ki embereket bírósági ítélet alapján, legutóbb 2014-ben.

    Magyarországon 1960-ig végeztek ki politikai okokból embereket, utána már leginkább köztörvényes bűnözők kaptak halálos ítéletet. Utoljára 1969. február 2-én végeztek ki nőt, az azt követő csaknem 20 évben már csak férfiak kaptak halálbüntetést. Az 54 éves Besze Imréné volt az utolsó nő, akit halálra ítéltek, az egri börtön udvarán akasztották fel. Az utolsó magyarországi kivégzést – szintén akasztást - pedig 1988. július 14-én hajtották végre Budapesten: a 27 éves Vadász Ernő egy férfit kínzott meg brutálisan, utána pedig megölte, ezért kellett meghalnia.

    A Múlt-Kor arról írt, hogy még a hóhérok is nehezen viselték a kivégzéseket, és a halálra ítélten kívül, aki nyugtatókat kapott, mindenki ivott előtte, senki nem volt teljesen józan. A börtönben lévő autókat beindították, hogy ha a rab őrjöngeni kezdett, ne lehessen hallani. Rendszerint hajnali ötkor voltak a kivégzések, a jogszabály szerint az utolsó estén kérhetett a szokásosnál jobb ételt a rab, de ez nem luxusvacsorát jelentett. Emellett egy felest, egy üveg sört vagy egy pohár bort is engedtek neki, többet nem. Az utolsó magyar hóhérként megismert Pradlik György azt mondta, 12 évig, amíg ezzel foglalkozott, még a rokonai sem tudtak semmit az egészről, valójában börtönőrnek jelentkezett egy újsághirdetés alapján, és azért lett belőle hóhér, mert az előző meghalt. Kihalásos alapon működött az állás, Pradlik kitüntetettnek érezte magát a saját bevallása szerint, hogy bekerült a „csapatba”. Ő egyébként nem értett egyet a halálbüntetés eltörlésével.

    Top 16