• Kultúra
Csizmadia Izabella

A vagyon üvegházhatása - Kiss Csaba rendező Bergman titokzatos szigetén járt

Kiss Csaba Bergman-rendezését, a Szenvedély című darabot októberben mutatják be a Nemzeti Színházban. A történet Farö-szigetén játszódik, ahol magának a rendezőnek is volt lehetősége eltölteni három hetet a Bergman-ösztöndíjnak köszönhetően. Ráadásul úgy, hogy ez idő alatt Bergman egyik házában lakhatott, a másikban pedig dolgozhatott. Kiss Csabát a farö-i élményekről kérdezte a Faktor.

Már az előző interjúban is szóba került, hogy a Bergman-ösztöndíjnak köszönhetően három hetet töltött el Farö szigetén, az egyik Bergman-házban. Mi is pontosan ez az ösztöndíj, hogy néz ki?

Ez szinte meseszerű történet – véletlenek sorozata. Tavaly októberben a Nemzeti Színházban Ingmar Bergman Szenvedély című filmjének színpadra állításán kezdtünk dolgozni. A művet még nem játszották színpadon, ilyenkor különösen izgalmas az „ősbemutató” kitalálása. A látványvilágot régi alkotó-társam, Berzsenyi Kriszta tervezte, a vetítést ill. a világítási koncepciót pedig Nagy András operatőr. Mi már dolgoztunk így hármasban, amikor különösen fontos volt a látvány költőisége. András elolvasta a színpadi példányomat, meghallgatta, hogy mit szeretnék látni a színen – és azt mondta,

hogy ezeket a fényképeket ő csakis Farö-szigetén tudja elkészíteni, ott ahol Bergman a Szenvedélyt forgatta.

Ez nagyon rokonszenves, de meghökkentő kérés volt. Hiszen tájakat, hangulatokat, fákat és ködbe vesző utakat sok helyen lehet fényképezni. De Andrásnak igaza volt abban, hogy valódi inspirációt csak az adhat, ha Bergman szigetének szellemével keressük a kapcsolatot, azt a különlegességet próbáljuk megragadni, ami őt erre a szigetre vonzotta.  Gyönyörű és korszerűtlen gondolat a mai világban, ahol minden a photoshopról és a manipulált hatásokról szól. Áprilisban András elutazott Farö szigetére, és amikor visszajött, negyven nagyon szuggesztív, erős hangulatú, fekete-fehér képet hozott. És csodákat mesélt a szigetről.

Ez egy 111 négyzetkilométeres kis „zátony” Gotland mellett, 6 km széles és 20 km hosszú.

1967-től haláláig itt élt Bergman. Négy játék- és két dokumentumfilmet forgatott a szigeten, és itt is lakott. Természetesen a Svéd Királyi Dramaten színház igazgatójaként Stockholmban is volt lakása, de lehet érezni, hogy Farö számára a nyugodt ihlet, az elmélyültség helye volt.

"Valódi inspirációt csak az adhat, ha Bergman szigetének szellemével keressük a kapcsolatot."

"Valódi inspirációt csak az adhat, ha Bergman szigetének szellemével keressük a kapcsolatot."

Fotó: Sulyok László

Az mit jelent pontosan, hogy Bergman egyik házában volt?

A Bergman Alapítvány által kiírt pályázat egy konkrét művészeti terv kidolgozásáról szól, három hét és három hónap közötti időre. A szigeten négy háza volt Bergmannak. Az „én házam”, Angen (Rét), az erdő közepén, egy tisztáson volt, a szomszéd kilométerekre, a tenger körülbelül 800 méterre van. Kaptam egy kis házat és egy biciklit. Hozzám legközelebb a Hammars –i ház volt, itt lakott maga Bergman, egy nagyon szerény külsejű, de tágas, tájbasimuló házban. A letisztult, erős belső hangulattal rendelkező épület az ő koncepciója szerint készült: 9 helységből áll, van külön könyvtárszoba, zeneszoba, filmes dolgozó és videovetítő, van egy csupa ablak tengernéző szoba Liv Ullmannak. Egy alkotó ember teljes univerzuma.

És Bergman halála után itt mindent abban az állapotban őriztek meg, ahogy volt.

Hammarsban nem lehet lakni, viszont reggel 9-től 5-ig ez is nyitva áll az ösztöndíjasok előtt, dolgozhattunk itt, használhattuk Bergman könyvtárát, archivumát, vetíthettünk, még főzni is lehetett… Nagyon inspirativ, otthonos környezet.

Ez mennyiben változtatta meg a rálátását, a gondolatait a Szenvedély című előadással kapcsolatban? Esetleg Nagy András Farö-szigetén készült fotóival kapcsolatban?

Amikor elindultam Farö-re, András azt mondta, hogy „úgy menj, hogy ott lakik az isten”. Elég nagy volt bennem a várakozás! És tényleg, van ott valami abszolútum. Saját időszámítás fogadja az embert. A tenger közelsége vagy a környezetszennyezés hiánya miatt élesek és világosak a kontúrok, az embernek folyamatosan tisztaság érzése van. Bicikliztem keresztül a réten, és azt éreztem, hogy tisztulok. De ez nem valamifajta misztikus dolog, hanem egyszerűen az önmagaddal való együttlétnek a tisztasága. És a sziget valahogy körülvesz téged ebben a magaddal való együttlétben. A Szenvedéllyel, mint előadással kapcsolatban talán annyi változott bennem, hogy mindenfajta díszítményt, mindenfajta fölösleges ráaggatott dolgot ki szeretnék venni belőle. Csak a lényeget hagyni meg. A központi gondolatot.

Kiss Csaba Farö-szigetén készült fotói. (Kattintásra galéria nyílik.)

Kiss Csaba Farö-szigetén készült fotói. (Kattintásra galéria nyílik.)

Ezt színpadképileg vagy lélektanilag érti?

Lelkileg. Az előadás színpadképe, látványvilága már kész. Viszont a belső folyamatok sokat mélyülhetnek a nyár során. Az októberi bemutató előtt lesz még egy főpróbahetünk. A Szenvedély a nő-férfi együttlét néhány érzékeny kérdését járja körül, az egymásrautaltság és az elszakadás útjait. Talán naiv és patetikus, amit mondok, de úgy érzem, nekem azért kellett elmennem Faröre,

hogy átgondoljam, mi az alkotó ember dolga ma a világban. 

Hol a helye?  Miért csinálja? Próbálja színpadra fogalmazni és eladni azt, amit tud, vagy „ne tudjon semmit” – keressen, próbálkozzon, figyeljen, függetlenül attól, hogy ez sikeres lesz vagy sem? Rutin vagy tiszta lap. Nem könnyű választás. Nekem ez a három hét biztonságot adott a következő pár évre. Hitet a tiszta gondolkodásban. Talán ezért kellett nekem most Bergmannal találkoznom. Két darabot fejeztem be – és mindkettőt könnyen, természetesen.  Nem gondoltam hatásra, külső dolgokra. Olyan volt ez a sziget, mint egy jó beszélgetés.

A túl steril környezet, illetve az, hogy egy erdő közepén lakott, nem volt valahol egy kicsit félelmetes is?

Tartottam is egy kicsit, hogy kibírok-e három és fél hetet egy ilyen szintű, szinte szerzetesi magányban. Hogy nem unja-e meg az ember önmagát…

Mennyire volt felszerelt a ház?

Teljesen. A svéd célszerűség luxusa. Még körömvágó olló is volt.

Úgy értem, hogy TV, internet… hogy mennyire tudta tartani a kapcsolatot a külvilággal?

Az nehéz volt. A Hammars-i házban nincs se internet, se térerő. Angenben – ahol laktam- olyan gyenge volt, hogy ha egy nagyobb madár elrepült fölöttem, megszakadt a vonal. De nem hiányzott a világ. Olyan volt a hangulat, mintha Bergman bármikor beléphetne. Mi ösztöndíjasok, nem is vendégek, szinte családtagok voltunk. Néha reggel egyedül voltam, és csak úgy bolyongtam a házban. Annyira érdekes volt felfedezni az érzések, a szerelmek, az éjszakai szorongások nyomait. Bergman nagyon rossz alvó volt, hajnalban 4 és 5 között sokszor megrohanták a kétségek, nem tudott aludni, zenét hallgatott, jött-ment a házban.

Az éjjeliszekrényét összefirkálta különböző, a félelemmel, a hajnali magánnyal kapcsolatos dolgokkal.

Úgy megszerettem ezért. Egy 1,90 magas, határozott, tiszta ítéletű ember, aki ilyen nyíltan, kendőzetlenül együtt él a démonaival.

"Érdekes volt felfedezni az érzések, a szerelmek, az éjszakai szorongások nyomait."

"Érdekes volt felfedezni az érzések, a szerelmek, az éjszakai szorongások nyomait."

Fotó: Sulyok László

Hogyan telt egy napja a szigeten?

A napok szinte egyformán teltek. Reggel 8-kor keltem. Volt egy miniatűr rezsóm, egy törpe kotyogóm és félkiló brazil kávém. Ezeket itthonról vittem. Reggeli kávé az orgonák alatt. Június közepén még buján virágoztak.  Általában 9 körül elbicikliztem a Bergman-házba, Hammarsba. Többnyire a zeneszobát foglaltam el, az nagyon inspirált. Árnyékos ablaka a tengerre nézett, csendes volt, olyan környezet, ahol jól esik zenét hallgatni. Általában 5-ig dolgoztam. Az ebéd nagyon puritán volt, tészta, virsli, rizottó, húsgombóc. Drága hely Svédország. A bolt is messze volt. Vettem egy hátizsáknyi alapkaját, amikor megérkeztem, és az kitartott. Kb. 6-ra értem haza, vacsora, kis társas élet a neten, és dolgoztam éjfélig. A nap 12  órája munkával telt, a többi zenehallgatás, főzés, séta, tengerpart, ez az. A net lassú volt, és akadozott. Ki kellett ülnöm a háza elé, hogy fogjam a világhálót. Lényegében el voltam zárva a világtól. Időként jött a róka, benézett az ablakon, megnézte, hogy mit csinálok és továbbment. A vadnyulak nesztelenül kijöttek a cserjésből, lelapultak és figyeltek.

A helyiekkel mennyire sikerült kapcsolatba lépnie? Volt olyan például, hogy bement a városba este meginni egy pohár bort?

Farön 500-an élnek, elszórt farmokon. Nincsenek városok, nincs kocsma. Van pár kilométernyi  bahama, hófehér kagylóhomokkal, autóskempinngel. Évi 7-8 ezer vendéggel. A többi szikla és kavics. És természet. Vonzott az erdei remeteség, mint életforma. A kompon összebarátkoztam egy házaspárral, akik néha meglátogattak, bort hoztak, és meghívtak vacsorázni csehovi hangulatú régi udvarházukba.

És a többi ösztöndíjassal?

Beszélgettünk néha Hammarsban, volt kerti parti is, közös filmnézés Bergman mozijában. De igazából mindenki dolgozott. Én is a három hét alatt kb. 80 oldalt írtam, ez nagyon sok. Nagy munkatempó. Annyira megihlető a környezet és az ember úgy érzi, hogy Bergman a maga szigorúságával ott áll a háta mögött, hogy „azért vagy itt, hogy csináljad”.

A külvilággal menyire tartotta a kapcsolatot?

A feleségemmel és a lányaimmal minden nap beszéltünk. És írtam egy Facebook naplót, amit közölt a Librarius is. Számomra a naplóírás vette át a beszéd szerepét. Mintha mesélnék a barátaimnak. Sokkal nehezebben viseltem volna a magányt, ha nem írok minden nap, és nem kapok visszajelzéseket. Nagyon sokan lájkolták a bejegyzéseimet, és biztattak: még, még! A napi élményekről írtam. Ezek mindig roppant egyszerű történetek voltak, de általánosíthatók. Például a tojás. Mentem a réten és egyszer csak az egyik gazdaságnál ki volt írva, hogy ÄGG. Egy nyíl mutatott egy hűtőszekrényre, benne a tojások, meg egy tábla: 1 ÄGG = 4 Korona. Bele kellett dobni a dobozba és vettél, amennyit akartál. Ez jópofa dolog, de az ember elgondolkozik annak a világnak a tisztességén, amelyik ezt természetesnek kezeli, és innentől kezdve ez már egy általánosabb gondolat. A becsület – mint társadalomszervező elv. Tekertem hazafelé az 5 tojással és a becsületen gondolkoztam. Hogy mennyire megkönnyíti az életet, nem kell lezárni a biciklit sem. Hát igen. És ettől a szemlélettől már csak egy lépés, hogy a Bergman-hagyatékot házakkal, tárgyakkal, emlékekkel egy Hans Gude Gudesen nevű norvég ember vásárolta meg – és működteti saját vagyonából az alapítvánnyal együtt. A művészet szeretete és a Bergman életmű iránti tisztelet jegyében.

"Tekertem hazafelé az 5 tojással és a becsületen gondolkoztam."

"Tekertem hazafelé az 5 tojással és a becsületen gondolkoztam."

Fotó: Sulyok László

Mi volt a legemlékezetesebb pillanata a szigeten töltött idő alatt?  

Sok volt. Mivel elsősorban írni mentem oda, ezért mindkét darab befejezése emlékezetes volt. Meg is ünnepeltem. Egyedül, a parton, a sarki csérek nagy sivalkodásában. Amikor az ember leírja, hogy „függöny” vagy „sötét” az óriási megkönnyebbülés. Ráadásul a Nappalok és éjszakáknak  június 29-re, hazatérésem után egy alig héttel ki is volt tűzve az olvasópróbája. Azt muszáj volt időre befejezni. A negyedik felvonás volt hátra és néhány jelenet a korábbiakból. Nyolc napig dolgoztam rajta.  Bemutatója október 8-án lesz Tatabányán. A másik darab, a Főnyeremény. A témát tavaly Győrben találtam egy drámaíró versenyen. A kalapból kihúzott újságcikk a győri lottómilliomosról szólt. A napról napra tengődő, kvázi hajléktalan férfi 630 millió forintot nyert a Skandináv lottón. Mi történt vele, és a környezetével az elmúlt két évben, erről szólt a cikk. Ez engem nagyon megfogott, mint téma.  Később megkerestem a férfit, jót beszélgettünk, sok mindent elmondott magáról, az érzéseiről, új és régi viszonyairól. Farön a pénz által szült magányt akartam megírni, a vagyon üvegházhatását.

És az egész történetet végigkísérő meseszerűséghez illően, egy napon megjelent  Farö-n az HBO stábja egy drónnal. Már két éve forgatnak egy dokumentumfilmet a főnyereményt megütő győri férfiról. Megtudták, hogy Farön én épp ezen dolgozom, kijöttek pár napra, egy interjúra, pár vágóképre. A Persona szikláihoz. Nekik köszönhetem, hogy eljutottam Gamla Hamn-ba, Bergman kőbálványaihoz.

Kommentek:

Top 16