• Vélemény
Gellért Ádám

Gellért Ádám: 1919. március 21 - 97 éve kezdődött a Tanácsköztársaság

1919. március 21-én reggel egyetlen budapesti napilap sem jelent meg, mivel a város nyomdászai már előző nap sztrájkba léptek. Az információhiánnyal küszködő várost tanácstalansággal kevert izgatottság járta át. A magyarországi helyzet már napok óta igen feszült volt. 19-én húszezer fős tömeg követelte a Gyűjtőfogházban raboskodó kommunista vezetők szabadon bocsátását, a kommunista párt pedig 23-ra nagygyűlést szervezett az Országház térre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy vezetőit akár erőszakos úton is kiszabadítsa.

Pogány József hadügyi, Kunfi Zsigmond közoktatásügyi és Kun Béla külügyi népbiztos (fotó: Europress-GettyImages-Topical Press Agency)

Pogány József hadügyi, Kunfi Zsigmond közoktatásügyi és Kun Béla külügyi népbiztos (fotó: Europress-GettyImages-Topical Press Agency)

Ebben a rendkívül feszült helyzetben érkezett 20-án Vix alezredes, az antant katonai missziójának vezetője a köztársasági elnöki hivatalba, ahol átadta Károlyi Mihálynak a békekonferencia február végi határozatát. „Egy olyan kormány, mely ezt aláírja, egy napig sem tarthatja magát” – hebegte a teljesen megrökönyödött Károlyi. A határozat szerint ugyanis a magyar csapatoknak 100 kilométerrel vissza kellett vonulnia állásaiból, majdnem egészen a Tisza vonaláig. A kiürített térség egy részét román csapatok szállták volna meg, a másik, úgynevezett semleges terület pedig, amelybe Szeged, Debrecen és Gyula is beletartozott, az antant parancsokság ellenőrzése alá került volna. A válaszadásra 24 óra állt rendelkezésre és a jelenlevők megjegyzésére, hogy a jegyzék hatására többszörösére duzzadhat a kommunista párt létszáma, Vix németre váltva, hogy körülötte mindenki, tolmács nélkül is megérthesse, egyszerűen azt válaszolta, hogy „Das ist mir ganz egal”, vagyis „nekem teljesen mindegy”.

EZT IS AJÁNLJUK:

    Az események másnap gyorsvonati sebességgel alakultak. A kormány belátva, hogy helyzete tarthatatlan, döntött a lemondásáról, a szociáldemokrata párt pedig elkezdett egyezkedni a börtönben ülő kommunista vezetőkkel. A következő eredmény született: pártegyesülés (nem koalíció) és a hatalom átvétele - létrejött a proletárdiktatúra,

    A 21-én délután még utoljára összeülő minisztertanács tagjainak egy része azt sem tudta mi zajlik körülötte, többen azt sem értették, miért olyan sürgős határozatot hozni a kommunista vezetők szabadon engedéséről. Károlyi ekkor még azt hitte, hogy ő fogja kinevezni az új kormányt, de az események rajta is túlnőttek. Este ugyanis nyilvánosságra hoztak egy kommünikét, ami szerint lemond az elnökségről és átadja a hatalmat a proletariátusnak. Így értesült saját lemondásáról Károlyi. A proletárdiktatúra kormánya a Forradalmi Kormányzótanács nevet kapta, tagjai a népbiztosok voltak. Az új tanács legelső rendeletében elrendelte a statáriumot, a másodikban pedig – tudva, hogy mit kell tenni turbulens időkben – megtiltotta a szeszes italok fogyasztását.

    Az elkövetkező 133 nap alapvetően meghatározta Magyarország XX. századi történelmét. A későbbiekben a Tanácsköztársaság állandó hivatkozási alappá, tanulságul szolgáló elrettentő példává vált.

    Közte olyanok miatt, mint Szamuely Tibor, akit méltán nevezhetünk a Tanácsköztársaság Saint-Justjének. A nagyváradi újságíróból, a fiumei táncparkettek nőcsábász ördögévé vedlett, majd az első világháborúban a Dnyeszter-partján katonaújságot szerkesztő Szamuely neve egybeforrt a forradalmi terrorral. Ő volt az, aki 1918 júliusában a szovjet politikai rendőrség, a „Cseka” későbbi vezetőjével, Félix Dzerzsinszkijjel megrohamozta a moszkvai főposta épületében magukat elbarikádozó eszer felkelőket, és sikerrel elfojtotta a felkelésüket. A magukat megadó lázadókat könyörtelenül kivégezték.

    A Franciaországot, Olaszországot, Ausztriát, Németországot és Svájcot is megjáró Szamuely 1919 januárjában érkezett Budapestre, majd illegalitásba vonult. Március 21-én már a fegyveres erőket szervezte, alakulataival biztosította a főváros stratégiai pontjait. Hadügyi népbiztos-helyettessé nevezik ki, de túlzottan radikális nézetei miatt rövid időn belül leváltják. Ezután a budapesti lakásügy intézője lesz és lefoglalásokkal oldja meg a fővárosban kialakult akut helyhiányt. Hozzákerül a rokkantügyek rendezése is, kiállítást szervez a köztulajdonba került műkincsekből és nekiáll a május elsejei ünnepségek szervezésének. Mindeközben a román és a csehszlovák csapatok megtámadják az országot. Szamuely, mint a propagandaügyek felelőse, gyújtóhangú beszédeket tart szerte az országban. Április 20-án a győri népgyűlésen a következőket harsogta: „Aki öklöt emel fel a proletariátusra, az aláírta a saját halálos ítéletét. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát. Ki fogjuk irtani ezt az osztályt, ha ellenünk merészeli felemelni a kezét […] El fogjuk venni a burzsoázia minden javát, és a romok alá fogjuk temetni őket. Ha meg kell halni, haljon meg először a burzsoá; ha vérnek kell folynia, folyjon először a burzsoá vére”.

    A vérgőzös beszédet tartó Szamuelyt másnap kinevezték a tiszántúli Vörös Hadsereg mögötti terület rendjének és fegyelmének a fenntartójává. A Forradalmi Kormányzótanács arra is felhatalmazta, hogy, akár a kérdéses legalitású ún. forradalmi törvényszékek mellőzésével, bármilyen eszközt igénybe vegyen. Ő rögtön neki is látott a feladatnak: Forradalmi Bizottságokat állított fel, amelyek kegyetlenül felléptek az általuk rendbontónak, vagy ellenforradalmárnak tartott személyekkel szemben. Szamuely külön páncélvonaton utazott a forrongó, vagy ellenforradalminak vélt városokba: a jogot és a józan észt is megcsúfolóan akasztatott és lövetett agyon embereket.

    Május 20-án Szamuely titkos küldetést kapott és Moszkvába repült. Ennek hatására kósza hírek keltek szárnyra: Szamuely rengeteg arannyal és ékszerrel megszökött, a Forradalmi Kormányzótanács ezzel a kiküldetéssel akart megszabadulni forrófejű hadügyi népbiztostól, vagy talán a békekötést előkészítendő küldték el Szamuelyt Magyarországról. Az egyébként nem veszélytelen repülőút (kétfedeles, speciálisan átalakított korabeli géppel) indoka ennél prózaibb volt. A szovjetek által jól ismert Szamuely Leninnel és az ukrán hadügyi népbiztossal tárgyalt a szovjet vörös hadsereg hadműveleteiről.

    A kalandos útról visszatérő Szamuelyt újabb feladatok várták. Sztrájk bénította meg a Dunántúlt, amit rögtön hadműveleti területté nyilvánítottak, Szamuely páncélvonata pedig robogott városról városra. A rendkívüli forradalmi törvényszék öttagú bizottsága sorra ítélte halálra az ellenforradalminak minősített embereket. Kun Béla külön táviratban hívta fel Szamuely figyelmét, hogy „használjon fel minden eszközt” és „járjon el kímélet nélkül, mert az ingadozás csak árt az ügynek”. Szamuely-nek fegyveres segítői is akadtak: nevüket Szamuely moszkvai utazása után kapták. A „Lenin-fiúk”, kurta bőrkabátot viseltek, ők szolgáltak a páncélvonaton, őrizték a fontosabb objektumokat, s az ő nevüktől rettegtek oly sokan.

    Elnevezésük onnan ered, hogy Lenin Szamuelyn keresztül küldte üdvözletét és az ezüst jelvényeket harcoló „fiainak”. Egy üdvözlő levél is dukált, melyben Lenin felszólította a magyar kommunistákat, hogy ha „ingadozás üti fel a fejét a szocialisták között, […] vagy a kispolgárság körében, nyomjátok el könyörtelenül […]. Agyonlövetés – ez a gyáva méltó jutalma a háborúban”. Az országszerte kirobbant júniusi felkeléseket leverő másik terrorosztag, a Cserny József vezette különítmény első embere megfogadta a tanácsot. Így írt Kun Bélának, utalva a budapesti zendülésről: „Budapesten dühöng az ellenforradalom, s hogy nem diadalmaskodott, az kizáróan az én embereim érdeme […] Ezen utolsó három nap megmutatta, hogy véres kézzel kell átgázolni és vérbe kell fojtani minden ellenforradalmat […] Lenni vagy nem lenni, ez most a kérdés!”.

    A megszálló román csapatok 1919. augusztus 4-én Budapesten (Forrás: Europress-GettyImages/Keystone)

    A megszálló román csapatok 1919. augusztus 4-én Budapesten (Forrás: Europress-GettyImages/Keystone)

    Eközben a román csapatok átkeltek a Tiszán és bevonultak Budapestre. A népbiztosok egy része különvonattal Bécsbe menekült, ám Szamuely nem volt az utasok között. Persona non grata volt az osztrák szociáldemokrata kormány szemében, így nem kapott menedékjogot. Szamuely Ausztriába beszökve akart Moszkvába menekülni, de az osztrák határ közelében halálos lövés érte.

    1919 második felében a polgárháború mocsarába süllyedt országot idegen megszállás, majd a különböző ellenforradalmi irreguláris alakulatok által elkövetett fosztogatások és gyilkosságok sújtotta. A vörös terror közel 300-400 fegyvertelen ember életét követelte, míg a tiszti különítményesek körülbelül ugyanennyit gyilkoltak meg.   

    Top 16